E lap olvasói közül kevesen emlékezhetnek Wahorn András (korábban az Á. E. Bizottság kulcsembere, ma jól fésült oldboy, Fábry Sándor showder-beli óvodás társa) fenti című zenéjére.

Európa lakossága ma 460 millió, akárcsak a kontinensünket délről és keletről határoló iszlám tömb népessége. Ugyanez a tömb 2050-re másfél milliárd lelket számlál majd, de mi, európaiak, akkor már csak 430 milliónyian leszünk.

Nincs nagyobb balek, mint aki elhiszi saját hazugságait. Az öncsalás ugyanis – bár meghozza a hőn áhított lelki békét – árt az ítélőképességnek. Amenynyiben például egy politikai erő éveken át azt kántálja, hogy az EU-tagságra a magyarországi szélsőjobb megfékezése céljából van szükség, politikai ellenfeleit pedig az uniós tagság konok ellenzőinek maszkírozza, egy idő után hajlamos lesz az Európai Uniót a Legfőbb Jóval azonosítani.

A május végi hőségben csak megrendülést érezhetett az, aki részt vett a Szent István bazilikában a Pongrácz Gergely emlékére celebrált gyászmisén. A hatalmas templom teljesen megtelt, akadtak ősz halántékú kortársak és fiatalabbak is szép számmal a Corvin-köz egykori parancsnokára emlékezők között.

Ugyan a mun­kám egye­te­mis­ta ko­rom óta a fő­vá­ro­sunk­hoz köt, lel­kes lo­kál­pat­ri­ó­ta­ként igyek­szem mi­nél töb­bet részt ven­ni szű­kebb ér­te­lem­ben vett „szü­lő­ha­zám”, a Ve­len­cei-tó mel­lé­ki te­le­pü­lé­sek kul­tu­rá­lis éle­té­ben.

Nem bú­csú­zunk, nem szo­mor­ko­dunk, hi­szen ha va­la­ki­nek a ha­lá­los ágyán van ere­je azt mon­da­ni, hogy de­rűs – ak­kor mi egy­sze­rű­en nem va­gyunk mél­tók a szo­mo­rú­ságra. A bú­csú­zás – le­mon­dás is, mi vi­szont le­gyünk fi­a­ta­lok és da­co­sak, ki­me­nő üze­ne­tünk­ben ne sze­re­pel­jen sem­mi olyan, ami va­la­mit a múlt­ba he­lyez át: egy­sze­rű­en csak mond­junk kö­szö­ne­tet.

Románia új fedélzetmesterével nem lehet kukoricázni. Az államelnök torkon ragadja a korrupció zöldhasú szörnyét. Nem kis feladat, összegezve ugyanis a különféle nemzetközi felméréseket, ezzel az állampolgárok majd’ negyedének légútjaira kell nyomást gyakorolnia. Nem kérdéses, ebben a harcban ő a mi bajnokunk.

Lehet-e ellenállni a kísértésnek? Képes-e publicista az immáron végleg lenyúlt baloldalon megtartóztatni magát ennek az egyszavas tömegpusztító fegyvernek az ellenfelet dehonesztáló bevetésétől?