Kezeket a magasba! Egy-kettő! Egy-kettő! És most mindenki együtt! Tisz-tel-et az i-dő-sek-nek! Tisz-te-let az ősz-haj-szá-lak-nak! Köszönjük! Nagy taps!

A nyár még sokáig tart, sőt lesz jövőre is – szólt a Kádár-korszak eseménytelenségét legjobban öszszefoglaló reklám.

Új(kő)kori Magyar Köztársaságunk negyedik elnöki ciklusában a harmadik államfőjét választotta a Tisztelt Ház. Nem is akárhogyan.

Nem mindennap történik meg az emberrel, hogy a sajtóból értesül róla: pártja jó eséllyel alelnökké fogja választani.

Iga­zán si­ke­res idő;szak áll a sza­bad de­mok­ra­ták el­nö­ke mö­gött.

Iga­zán nem pa­nasz­kod­hat a kor­mány­za­ti jó­in­du­lat és a vál­lal­ko­zás-ba­rát jo­gi kör­nye­zet hi­á­nyá­ra Zwack Pé­ter, volt or­szág­gyű­lé­si kép­vi­selő.

Az adó­ha­tó­ság an­­nyi há­nyat­ta­tás, adat­má­so­lás, uni­ós adó­szám, azon­na­li in­kas­­szó és vis­­sza­tar­tott ÁFA után a je­lek sze­rint vég­re jó ke­zek­be ke­rül.

A szocialisták ifjú reménysége tovább folytatja menetelését: az MSZP alelnöki székének elnyerése, majd gyermek- és ifjúságpolitikai kormánymegbízotti kinevezése után most már a kormány népesedés-politikájáért is ő felel.