Friderikusz odahagyta a királyi egyes A szólás szabadsága című politikai műsort. Sándor ugyan tenyérbe mászott, de a műsor legalább lendületes volt.

Tombol a tél, röpködnek a mínuszok, elkél ilyenkor a macskanadrág. Cicuskánk is belebújt meleg pantallójába és körbenézett az alacsonyan szálló választási kiadványok között.

Elkezdődött a báli szezon. Jól jelzi ezt, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetségben is áll a bál. Bozóky Imre eddigi elnök mandátuma megszűnt, miután az elnökség tagjai szép sorban lemondogattak tagságukról.

Cicusunk decemberben megmakacsolta magát és szabadságra vonult. Az aggódó/felháborodott/értetlen olvasói leveleket köszöni, és ígéri, hogy a boldog újesztendőben kőkemény dorombolással védelmezi a Köztársaságot.

Modern magyar szociáldemokrácia nincs. Lila otthonkás nénik vannak, szedált tömbbizalmik, frusztrált ötvenesek, apparatcsikból lett cinikus bizniszmenek.

Annak tudatában, hogy sportértékéből sokat levon, doromboló cicusunk mégis a 168 Óra publicistájához, közelebbről Mészáros Tamás lábaihoz dörgölőzik nagy elánnal. Az ÁFÉSZ-os csoportbizalmi szemüveggel feldíszített szerző ezúttal sem okoz csalódást.

Legelsősorban leszögezhetjük, hogy a keresztény hitben élő ember nem alacsonyabb rendű senki másnál, mert úgymond „babonákban” hisz.

Nagyon megörültem kedves levelednek, amelyben jelentkeztél az októberi doromboló cicus-díjunkra. Ugyanis augusztusban már kaptál tőlem egy doromboló díjat.

Nem vagyunk fideszesek. Rohadt fideszesek már inkább. Ez különösen akkor vetődik fel, ha a harmadikon dolgozó mesterek figyelmét felhívjuk arra: a liftben dohányzás nemcsak balesetveszélyt okoz, hanem „dögletes bűzt” (Joseph Bédier: Trisztán és Izolda) hagy maga után.

Cicuskánk némán osont be a szerkesztőségünk nehéz vasajtaja és az ajtópánt közötti szűk résen és tette le elénk a nagy szerkesztőségi asztalra puha tappancsaival ehavi nomináltját.