„Én nem ve­szít­he­tek”: akár ez a sor is – Zámbó Jimmy örök­be­csű klas­­szi­ku­sa – le­het­ne az Axelero és a MATÁV új ars po­e­ti­cája. Le­het re­cesszió, pa­nasz­kod­hat­nak az elé­ge­det­len ügy­fe­lek, a sza­va­kon tú­li csa­pat min­dig nyer, noch dazu nem rit­kán még meg is tusz­kol­ják egy ép­pen sze­mély­re sza­bott ál­la­mi tá­mo­ga­tás­sal. A töb­bi internet-szolgáltató pe­dig vergődik, ugyan­is be­fek­te­té­se­ik és ki­adá­sa­ik egy­elő­re jócs­kán meg­ha­lad­ják be­vé­te­le­i­ket. Hogy is van ez, ké­rem?

Né­hány év, év­ti­zed múl­va az olyan mű­al­ko­tá­so­kat mint az 1984, Szép új vi­lág, 451 fok Fah­ren­heit, Bra­zil fö­lös­le­ges lesz majd el­ol­vas­nunk vagy meg­néz­nünk – sze­re­pel­ni fo­gunk ben­nük. Há­la né­hány multinak, kor­mány­nak és nem utol­só­sor­ban sa­ját fo­gyasz­tói szo­ká­sa­ink­nak, a kö­rü­löt­tünk lé­vő vi­lág a nem is olyan tá­vo­li jö­vő­ben túl­szár­nyal­hat min­den utó­pisz­ti­kus el­kép­ze­lést. Az in­for­má­ció­tech­no­ló­gia fej­lő­dé­se az egyén to­tá­lis el­len­őriz­he­tő­sé­gé­hez és be­fo­lyá­sol­ha­tó­sá­gá­hoz (is) ve­zet­het.

A bratislavai tár­gya­lá­sok­ról vis­­sza­té­rő ma­gyar kül­ügy­mi­nisz­ter­től nem­ré­gen meg­tud­hat­tuk, hogy gyer­me­teg el­kép­ze­lés a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság kö­ve­te­lé­se; pe­dig az észak-er­dé­lyi ma­gyar szór­vá­nyok már nem is mer­nek ilyen na­gyot ál­mod­ni. Meg­elé­ged­né­nek av­val, ha ki­csit több fi­gye­lem jut­na rá­juk és nem kel­le­ne az örö­kös anya­or­szá­gi szél­for­du­lá­sok­tól tar­ta­ni. A csend­ben por­la­dó múlt és a szo­mo­rú jö­vő vi­lá­gá­ban tett uta­zás so­rán adó­dik a kér­dés: mit és hol ron­tot­tunk el. Már­mint mi, ma­gya­rok.

Mi­ért diszk­ri­mi­ná­ció, ha nem hú­zom ki a víz­ből azt, aki nem ful­dok­lik? ‑– tet­te fel a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság be­ve­ze­té­se kö­rü­li vi­tá­ban a kér­dé­sek kér­dé­sét a Ma­gyar Hír­lap rovatvezetője. Szále Lász­ló rá­ta­pin­tott a lé­nyeg­re. Mert ugyan az Eu­ró­pai Unió tilt min­den­fé­le et­ni­kai ala­pon tör­té­nő meg­kü­lön­böz­te­tést, ezt azon­ban vél­he­tő­en a ki­sebb­sé­gek vé­del­me ér­de­ké­ben te­szi. Te­hát ha az el­sza­kí­tott te­rü­le­te­ken élő hon­fi­tár­sa­ink­nak meg­ad­nánk a ma­gyar ál­lam­pol­gár­sá­got, az­zal a ro­má­nok, szer­bek, uk­rá­nok jo­ga bol­há­nyit sem sé­rül­ne. Ezen szempontok figyelembevételével legalábbis elgondolkodtató a kormány látványos húzódozása az ügyben, nem is beszélve az Európai Unió finoman szólva is sokszínű gyakorlatáról: bizonyos országok nem zavartatják magukat, ha nemzeti érdekeikről van szó.

„A ma­gyar dip­lo­má­cia nem fog­lal­ko­zik a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság kér­dé­sé­vel, fi­gye­lem­be vé­ve az eu­ró­pai re­a­li­tá­so­kat (…). Az Eu­ró­pai Uni­ó­ban nem ta­lál­koz­na egyet­ér­tés­sel, ha Ma­gyar­or­szág fog­lal­koz­na a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság kér­dé­sé­vel” – szólt jú­li­us vé­gén a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um fö­lé­nyes rep­li­ká­ja a vaj­da­sá­gi fel­ve­tés kap­csán. Bár az­óta az össz­tűz­be ke­rült ka­bi­net kom­mu­ni­ká­ci­ó­ja gya­kor­la­ti­lag ös­­sze­om­lott – min­den­ki nyi­lat­ko­zott már min­dent és an­nak az el­len­ke­ző­jét is –, szocialistáéknál to­vább­ra is ál­lan­dó epo­szi kel­lék az „eu­ró­pai re­a­li­tá­sok” meg­idé­zé­se. Ide­je hát meg­néz­nünk, mi­ről is be­szél­nek. Hogy a szü­le­tett köz­tár­sa­ság­pár­ti rögdemokraták nem nyilatkoznak-e csa­csi­sá­go­kat, azt bi­zony mi nem tud­juk.

Becs’ szó, nem szí­ve­sen tes­­szük szó­vá a rend­szer­vál­tás utá­ni idő­szak köz­tu­dot­tan leg­tisz­tább kor­mány­fő­jé­nek, hogy kép­mu­ta­tó. Hin­ni akar­tunk a köz­tár­sa­ság esz­mé­jé­ben, hin­ni, hogy a sem­mi­ből elő­tű­nő, múlt­ját te­kint­ve is min­den vi­tán felül pa­tyo­lat múl­tú fe­dett ál­lo­má­nyú tiszt vég­re ren­det rak eb­ben az Is­ten­től el­ru­gasz­ko­dott, er­kölcs­te­len or­szág­ban. Bi­za­ko­dás­tól vöröspozsgás ar­cun­kon az­tán ha­ma­ro­san csat­tant az el­ső po­fon.

Lap­zár­tánk­kor is bru­tá­lis ki­lincs, ter­me­tes ka­pu és el­vi­sel­he­tet­len ak­ta­szag fo­gad­ta a szé­kes­fő­vá­ros cég­bí­ró­ság­ára me­rész­ke­dő egy­sze­ri pol­gá­ro­kat. Egy, csak egy do­log volt szo­kat­lan. Bár töb­ben ne­ki­ve­sel­ked­tek, vé­gül sen­ki nem akadt, aki be­te­kint­he­tett vol­na az Inter-Európa Bank Rt. – egyéb­ként nyil­vá­nos – do­ku­men­tu­ma­i­ba. „A bí­ró dol­go­zik ve­le, jöj­jön vissza a jö­vő hé­ten vagy azu­tán” – szólt a sab­lon­szö­veg. Az egy­ügyű pol­gár ilyen­kor – a jog­ál­lam­ra meg a ha­tá­lyos tör­vé­nyek­re hi­vat­koz­va – meg­pró­bál­ja le­ven­ni a lá­buk­ról a hi­va­ta­li nagy­sá­go­kat.

Úgy néz, ki, most már sem­mi sem men­ti meg Szász Ká­rolyt at­tól, hogy a kor­mány már­tírt fa­rag­jon be­lő­le. Medgyessy Pé­ter a Pénz­ügyi Szer­ve­ze­tek Ál­la­mi Fel­ügye­let­ének ter­ve­zett le­vál­tá­sá­val hos­­szan el­hú­zó­dó, a 2006-os vá­lasz­tá­so­kon el­le­ne fel­hasz­nál­ha­tó, nem­zet­kö­zi hul­lá­mo­kat is kel­tő bot­rány ódi­u­mát von­ja ma­gá­ra. Hát meg­őrült a szo­ci­a­lis­ták mi­nisz­ter­el­nö­ke? Nem; jó­zan po­li­ti­kus ilyen lé­pés­sel csak egy eset­ben vál­lal­ja a bo­rí­té­kol­ha­tó nép­sze­rű­ség­vesz­tést: ha ez­zel va­la­mi na­gyobb ros­­szat akar el­ke­rül­ni. A hely­zet sú­lyos­sá­gát jel­zi, hogy a mi­nisz­ter­el­nök még azon az áron is ra­gasz­ko­dik a PSZÁF-vezető me­nesz­té­sé­hez, hogy Szász eset­leg – mert nyil­ván meg­fon­tolt em­ber – vész ese­té­re tar­to­gat­hat va­la­mit a tar­so­lyá­ban.

A ma­gyar gaz­da­sá­gi és pénz­ügyi szak­lap­ok a kez­det­től fog­va fi­gye­lem­mel kí­sér­ték az egy­re job­ban da­ga­dó bot­rá­nyo­kat, il­let­ve Szász Kár­oly PSZÁF-elnök mű­kö­dé­sét. A Vi­lág­gaz­da­ság au­gusz­tus nyol­ca­di­ki szá­má­ban név­te­len­sé­get ké­rő kor­mány­pár­ti po­li­ti­kus­ra hi­vat­koz­va le­ír­ta: „bár egyez­te­tés nem volt, ha a szak­mai al­kal­mat­lan­ság meg­ala­po­zot­tan meg­kér­dő­je­lez­he­tő, a po­li­ti­kai kon­szen­zus lé­nye­gé­ben meg­van (Szász Kár­oly) le­vál­tá­sá­ra.”

Fel­tű­nő­en ide­ge­sen re­a­gált a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um po­li­ti­kai ál­lam­tit­ká­ra ar­ra a nyi­lat­ko­zat­ra, ame­lyet az Eu­ró­pai Par­la­ment kül­ügyi bi­zott­sá­gá­nak el­nö­ke fo­gal­ma­zott meg mi­na­pi bu­da­pes­ti lá­to­ga­tá­sa so­rán a PSZÁF-üggyel kap­cso­lat­ban. Bár­sony And­rás a dip­lo­má­ci­á­ban né­mi­leg szo­kat­lan mó­don “fe­le­lőt­len po­li­ti­kai ma­ga­tar­tás­sal” vá­dol­ta meg az eu­ró­pai in­téz­mény egyik leg­te­kin­té­lye­sebb bi­zott­sá­gá­nak ve­ze­tő­jét. Pe­dig El­mar Brok mind­ös­­sze annyit mon­dott: meg­le­pe­tés­sel ta­pasz­tal­ta, hogy Ma­gyar­or­szá­gon a pénzmosásgyanús ügyek kap­csán a kor­mány­zat le­vál­ta­ni ké­szül a kér­dés­sel fog­lal­ko­zó ál­la­mi fel­ügye­let el­nö­két, s fel­vil­lan­tot­ta an­nak a le­he­tő­sé­gét, hogy a kül­ügyi bi­zott­ság eset­leg na­pi­rend­jé­re tűz­he­ti a kér­dést.