Számtalan, hetvenes évekbeli, egyebiránt közepes magyar tévéjáték témája volt az, hogy hat-nyolc-tizenkét embert bezártak egy vonatfülkébe, és elhangzott diskurzusaikból kibomlott a történet kvázi, adódott rejtély is. Néha kiderült, hogy egyik utas elszerette a másikat annak idején, s félbeszakadt nászukból született a harmadik utas, ott az ablak mellett. Zene: Tamássy Zdenkó.

(Gyurcsányék a vietnámi párával küszködtek, Blikk 2005. július 22.)

A videótéka olyan, mint a kút régen faluhelyen. Az éltető víz/akciófilm beszerzése valójában csak álca, információkért megyünk. A mi tékásunk pontosan érzi, és fel is vállalja ezt a közösségösszetartó szerepet. Pletykál, tanácsol, bátorít, figyelemfelhív.

Szevasz, Zoli, Mester Ákos vagyok. Nem azért hívlak, hogy kibéküljünk, maradhatunk nyugodtan haragban, jól van ez így. Azért telefonálok, hogy gratuláljak a tokaji riportsorozathoz; karakán, bátor, szép munka.

Vannak gyűlöletes mondatok. A „ne félj, nem harap” az élen tanyázik. (Javasolt válasz: akkor hogy eszik?) De tőle alig lemaradva küzd még a „Nincs kisebb?”, a „Szia, mit kértek?” illetve a „Nem találom a nevét, biztos, hogy itt van a papír?”. De csaknem ugyanilyen visszataszító a nyálas-bolond „Ne haragudjanak, hogy beleszólok a beszélgetésükbe” kezdetű borzalom is.

Az el­múlt hó­nap­ban szo­kat­la­nul szűk me­zőny so­ra­ko­zott fel a ván­dor­dí­jun­kért fo­lyó ver­seny­ben.

A het­ve­nes évek­ben még na­gyon örül­tünk, hogy a csa­lád ara­nyos dokibácsija vég­re a kert­vá­ros­ban, ott­hon is ren­del­he­tett, nem kel­lett az SZTK-ba (csa­lá­dunk idő;­sebb tag­ja­i­nak a mai na­pig OTI) men­ni és ücsö­rög­ni a goly­vás alkeszek kö­zött.

Nyu­ga­ton a do­há­nyo­sok szá­ma csök­ken, de nem azért, mert meg­hoz­ták a ti­zen­he­te­dik is­ko­lai do­hány­zást til­tó ren­de­le­tet, vagy mert va­la­ki meg­ír­ta a negy­ve­ne­dik nép­sze­rű tu­do­má­nyos cik­ket a do­hány­zás ár­tal­ma­i­ról. Még csak azért sem, mert drá­gul a ci­gi. Ha­nem mert ci­ki.

Mint­hogy az ő ol­va­sa­tá­ban a szo­ci­a­lis­ta-li­be­rá­lis kur­zus a meg­tes­te­sült Go­nosz, en­nek meg­fe­le­lő­en nincs egyéb mo­ti­vá­ci­ó­ja, mint a lé­nye­ge sze­rint va­ló vi­sel­ke­dés: a pusz­tí­tás ön­cé­lú él­ve­ze­te. (Mé­szá­ros Ta­más, 168 Óra, már­ci­us 31.)

Tá­jé­koz­ta­tunk min­den ked­ves hoz­zá­szó­lót, hogy a Fó­rum át­ala­kí­tás mi­att ide­ig­le­ne­sen szü­ne­tel. Ész­re­vé­te­le­i­ket, hoz­zá­szó­lá­sa­i­kat, pa­na­sza­i­kat ez idő alatt a hmmedia@axelero.hu e-mail cím­re, il­let­ve ar­ra a te­le­fon­szám­ra vár­juk, amely ki­fe­je­zet­ten a kül­föld­ön szol­gá­la­tot tel­je­sí­tő ka­to­nák ész­re­vé­te­le­it és pa­na­sza­it rög­zí­ti. (Rö­vid tá­jé­koz­ta­tás www.forum.honvedelem.hu-n 2005. már­ci­us 18-tól)