Nem hit­tük vol­na, hogy el­jön ez a nap. De el­jött. Az au­gusz­tu­si Do­rom­bo­ló ci­cus-díj­jal a Ma­gyar Na­rancs egyik cik­ké­nek szer­ző­jét tün­tet­jük ki. A díj per­sze a szer­zőt il­le­ti (nemnyukapiszka!), de a lap se ma­rad­jon dí­ja­zat­lan: mint kü­lön­dí­jat, fo­gad­ja szer­kesz­tő­sé­günk mély meg­döb­be­né­sét. Mert tény­leg nem hit­tük vol­na.

Nóóóóómális? – kér­de­zett vis­­sza hi­tet­len­ked­ve Be­se­nyő Pis­ta bá­csi ami­kor ész­re­vet­te az MDF Monokon meg­hir­de­tett szlo­gen­jé­nek őt pla­gi­zá­ló örök­be­csű jel­ző­jét. Gáz! Ezt már mi tes­­szük hoz­zá a Fó­rum Nem­ze­ti ös­­sze­fo­gást, nor­má­lis Ma­gyar­or­szá­got kö­ve­te­lő szó­ró­lap­ja lát­tán. Íz­lel­get­jük a szót, nor­má­lis, nor­má­lis Ma­gyar­or­szág, okos Magyarország… Va­la­hogy nem fi­nom.

E havi nyer­te­sünk rend­ha­gyó mó­don nem má­sok tap­pan­csát nya­lo­gat­ja fé­nyes­re, in­kább a tü­kör előtt do­rom­bol – sa­ját ma­gá­nak. A je­len­tős anya­gi ja­vak fe­lett disz­po­ná­ló üz­let­em­be­rek né­ha meg­le­pő hob­bit vá­lasz­ta­nak ma­guk­nak: akad, aki top­li­gás fut­ball­csa­pa­to­kat kezd el gyűj­te­ni, más va­la­mi­lyen párt­ba vá­sá­rol­ja be ma­gát.

Krug Emília. Mond ez a név valamit? Nekem sem. Olyan nagyságok mellett, mint teszem azt Aczél Endre, Petri Lukács Ádám vagy épp Mészáros Tamás Emília egészen súlytalannak tűnik. Nem az a karakteres megmondó ember.

Az Új­ság­író­klub kol­lek­tí­vá­ja tö­ret­len len­dü­let­tel hó­dít­ja meg az eu­ró­pa­i­ság és a konst­ruk­ti­vi­tás újabb­nál újabb ma­gas­la­ta­it. Mér­ték­adó új­ság­író­ink, akár­mi­lyen fel­ál­lás­ban ke­rül­je­nek is a kép­er­nyő­re (a nagy ku­jon ki­esé­se sem oko­zott ko­mo­lyabb fenn­aka­dást), hét­fő­ről hét­fő­re meg­bíz­ha­tó tel­je­sít­ményt nyúj­ta­nak.

He­ti He­tes gár­dá­ja után az @®© csa­pa­ta is rá­éb­redt, hogy mi­lyen mocs­kos egy do­log a párt­po­li­ti­ka, az em­ber csak fel­bos­­szant­ja ma­gát ve­le, a kor­mány­kri­ti­ka meg kü­lö­nö­sen fe­les­le­ges fá­radt­ság.

Ed­dig el­ső­sor­ban a ho­ni füg­get­len mé­dia­ér­tel­mi­sé­gi­ek nagy­ja­it ér­de­me­sí­tet­tük dí­junk­kal, ide­je, hogy né­mi­képp vál­toz­tas­sunk gya­kor­la­tun­kon, s tá­gabb ho­ri­zont­ra emel­jük mér­ték­tar­tás­ban meg­fá­radt te­kin­te­tün­ket. Így mos­tan­tól kü­lö­nös fi­gyel­met for­dí­tunk a fel­tö­rek­vő te­het­sé­gek­re épp­úgy, mint a mind­ed­dig meg nem ér­tett zse­nik­re.