Már ne­gyed­órá­ja cap­la­tunk az eső­ben az óri­ás­ro­va­rok tá­ma­dá­sa el­len ha­tal­mas ka­rók­kal biz­to­sí­tott Bu­da­pest Aré­na kö­rül, két­ség­beeset­ten ke­res­ve a be­já­ra­tot, ami­kor fo­tós kol­lé­gám nya­fog­ni kezd a nem ér­ke­ző ta­vasz­ról meg ar­ról, hogy a ma­má­ja szü­le­tés­na­pi ebéd­jén sem tud részt ven­ni a mun­ka mi­att. Ér­zem, hogy szö­vet­sé­gi gyű­lés­hez mél­tó vá­lasz szük­sé­ges, ezért Gyurcsány Fe­renc kád­kö­vé­nél is ke­mé­nyebb­nek mu­ta­tom ma­gam, s ki­mér­ten vá­la­szo­lok: – Lyu­kas ha­jó­val nem le­het par­tot ér­ni.

A magyar ralibajnokság vagy a Formula-1 itthoni népszerűsége is bizonyítja, hogy sok tízezer ember „szenved” Magyarországon sebességmámorban. A legelszántabbak választása gyakran a raliautózásra esik, pedig van olcsóbb és biztonságosabb autósport is. Ez pedig a gokart. A gokartozás az autóversenyzés első lépcsőfoka. A bohókás külső ellenére a gokart egy vérszomjas fenevad.

Azt, hogy mi­lyen ér­té­kes kin­csünk a to­ka­ji bor, ha más­hon­nan nem is, a Him­nusz­ból min­den­ki tud­hat­ja. De azt, hogy mi­ből és ho­gyan is lesz a to­ka­ji, már ke­ve­seb­ben, azt pe­dig, hogy mi a kü­lönb­ség az olyan el­ne­ve­zé­sek kö­zött, mint esszen­cia, aszú, sza­mo­rod­ni, for­dí­tás és más­lás, alig tud­ják a mű­ked­ve­lők, hét­vé­gi iszo­ga­tók. Már­pe­dig ez épp­úgy ré­sze a hon­is­me­ret­nek, mint az, hogy meg tud­juk kü­lön­böz­tet­ni a pu­lit – még ha fe­hér is – a ko­mon­dor­tól.

An­nak ide­jén, ami­kor min­den kez­dő köz­gaz­dász­nak Pa­lo­tás Já­nos volt a pél­da­ké­pe és a mobilokat még tás­ká­ban hord­ták, de már meg­in­dult a végeérhetetlen kam­pány­had­já­ra­tuk, egy hos­­szú­ra nyúlt TV-s rek­lám­blokk vé­gén a nagy­ma­mám fe­lém for­dult, és cso­dál­koz­va meg­kér­dez­te: „Mondd már meg ne­kem fi­acs­kám, mi az is­ten­an­gya­la az a Pan­non GSM?”

Meglehetősen bosszantó, amikor a postafiókunkba érkező e-mailek mind nagyobb részéről derül ki, hogy tulajdonképpen kéretlen reklámlevelek, azaz spamek. Nem véletlen, hogy az internetes szubkultúrában (ha lehet még ilyenről beszélni) a spammerek még Bill Gatesnél is nagyobb közutálatnak örvendenek.

Ta­lán az is bo­lond, aki pa­ró­di­á­ba fog ma Ma­gyar­or­szá­gon. Mert az al­pá­ri, de leg­alább­is very ol­csó bö­fö­gés­nek kon­junk­tú­rá­ja van, meg ál­lí­tó­lag fel­ve­vő­pi­a­ca – per­sze, ha a pi­ac eset­leg nem is tud­na lé­pést tar­ta­ni e gagyival, tar­tós nyo­mu­lás ese­tén úgy­is ku­tyá­ba ido­mul hoz­zá.

"A ba­rát­ság ma­ga­sabb hatalomtól meg­szen­telt ál­la­pot, idill, az ér­té­kek köl­csö­nös egy­ön­te­tű­sé­gé­nek el­is­me­ré­se, csak fér­fi­ak kö­zött le­het­sé­ges” – ír­ja egy he­lyütt Ham­vas Bé­la, és ha ki­jö­vünk er­ről a ke­se­ré­des és szín­vo­na­las nor­vég mo­zi­ról, csak iga­zat ad­ha­tunk ne­ki.

A kész­sé­ges Zrí­nyi Ka­to­nai Ki­adó 1977-ben si­e­tett egy át­tört vö­rös-arany mun­kát meg­je­len­tet­ni a NOSZF 60. év­for­du­ló­já­ra – na, az ilyen fe­les­le­ges ki­adá­so­kat so­se szá­mol­ják át transz­fe­rá­bi­lis ru­bel-adós­ság­ra. Pe­dig nem­csak az or­szá­gos is­ko­lai ta­ka­rék­bé­lyeg-gyűj­tés­ből kiizadt ni­ca­ra­gu­ai men­tő­au­tó lett az ebe­ké...

Mire mi ufiilag meg­je­le­nünk, már biz­tos száz­ezer fö­lé sró­fol­ták vér­pro­fi mar­ke­ting-esz­kö­zök­kel és a Va­la­mi Ame­ri­ka si­ke­ré­re épí­tő száj­ha­gyo­mány­ok út­ján az új He­ren­di-film né­ző­szá­mát.
Kiindulásnak azért azt szö­gez­zük le, hogy ku­tya do­log má­so­dik fil­met ké­szí­te­ni. Fő­leg, ha vá­rat­la­nul na­gyot ta­rolt az el­ső. (En­nél már csak az le­het ebebb, ha az opusz ket­tes el se ké­szül, mond­juk, mert vá­rat­la­nul na­gyot bu­kott az el­ső.)

A magyar történettudományban tudományos biográfiák sora hiányzik. Ez olyan közhely, amellyel egy nagyobbacska könyvtár kávézójában bele se tudnánk kapcsolódni két őrjítő dekoltázsú bölcsészlány beszélgetésébe. El lennénk hajtva gyorsan. Nincs tudományos életrajz Horthy Miklósról (egy jól sikerült, de nem teljes képet mutató könyv van, szégyenszemre amerikai szerző tollából), Rákosi Mátyásról, Szálasi Ferencről, Bibó Istvánról, Apponyi Albertről, Gerő Ernőről vagy ne adj' isten Imrédy Béláról.