Az elmúlt hónapban ezernyi magyar a helyszínen, többszázezer a képernyők előtt szurkolta végig a rendezési hiányosságokkal tarkított, rétestészta hosszúságúra nyúlt vízilabda-világbajnokságot. Nem veszett kárba a sok legurított sör és megfáradt hangszál: a magyar férficsapat 1973 után ismét felállhatott a világbajnoki dobogó legfelső fokára.

Szabics Im­rét már­ci­us­ban ki­tet­ték a Sturm Graz­ból. Az in­dok: sé­rü­lés­re hi­vat­koz­va le­mon­dott egy mec­­cset, köz­ben de­bü­tált a vá­lo­ga­tott­ban, és ket­tőt szórt. A va­ló­ban el­gon­dol­kod­ta­tó vi­sel­ke­dést, úgy tűnik, ha­mar el fog­juk fe­lej­te­ni.

Ma­nap­ság di­va­tos egy-egy ko­mo­lyabb tár­sal­gást meg­fű­sze­rez­ni az­zal az in­for­má­ci­ó­val, hogy nem tu­dom hal­lot­tá­tok-e, de még so­ha­sem volt há­bo­rú olyan or­szá­gok kö­zött, ame­lyek mind­egyi­ké­ben volt McDonald’s. Lásd Ame­ri­ka há­bo­rú­it Af­ga­nisz­tán és Irak el­len. Úgy dön­töt­tünk ezért, e ha­vi Fidel Gastro ro­va­tunk an­nak jár utá­na, hogy el­nye­li-e a ham­bur­ger a pus­ka­port. Avagy kul­tú­ra-e a ham­bur­ger?

Tej­ka­ra­mel­la, va­dász­bics­ka, 9 vol­tos transz­for­má­tor, pittyegő éb­resz­tő­óra. Ezek vol­tak tizenéves ko­rom nagy szer­ze­mé­nyei a szo­ci­a­liz­mus­ban ta­lán egye­dü­li­ként vi­rág­zó „kö­zös pi­a­con”, nép­nyel­ven a len­gyel pi­a­con. Az­óta sok min­den meg­vál­to­zott, elő­ször a rend­szer, az­tán a kö­zös pi­ac. Igaz, az előb­bi meg­bu­kott, az utób­bi vi­szont to­vább­ra is pros­pe­rál, de most már kí­nai pi­ac né­ven.

Vegyük alapnak a liberalizmust. Vegyük, mert annak alapértelmezésével nincs baj. Hogy nekünk az jutott belőle, ami jutott, azért max. reklamálhatunk. Liberálisnak vélt, de igazából erőpozícióból, a tusnádfürdői koncertszínpad mikrofonjának végéről Lovasi „Bandi a hegyről” András a következő szólamot intézte a néphez: „A leszakadt országrész-nyalást a többi zenekarra bízzuk. Mi a magyar vagyok és turista feliratú pólót kedveljük inkább…” Hol sérül a liberalizmus? De jure nem sérül. Elmondta a véleményét, aztán elhúzott haza az övéihez, a liberalizmusnak nem kutyája, nem macskája, hogy a (szabadon nyilvánított) vélemény sért-e másokat.