Romák és cigányok, integráció és felzárkóztatás, szegregáció és asszimiláció, rasszisták és liberálisok, fasiszták és jogvédők, megélhetés és bűnözés, cigányság és szegénység, cigánytelepek és cigányvajdák, díszcigányok és polgárjogi aktivisták. Olyan ez, mint a politika és a foci, mindenkinek határozott véleménye van a kérdésről. Mégis, a rendszerváltás óta komoly eredményt egyetlen kormány sem tudott felmutatni. Csak vélemények és viták voltak, no meg pénz, amit mindig másnak kellett volna megkapnia. Miközben a cigányság lemaradása egyre nagyobb, települések, régiók válnak teljesen roma többségűvé. Szlovákiában két éve robbant a bomba. A helyzet fokozódik, de nálunk még csak csendben megy a pofozkodás. Az adunk-kapunk.

Úgy tű­nik, a spon­tán pri­va­ti­zá­ci­ó­val nem járt le a jó üz­le­tek ide­je. Mis­kol­con és Veszp­rém­ben be­ér­tek a PPP-ke­re­tek kö­zött zaj­ló kol­lé­gi­um­épí­té­si prog­ram el­ső gyü­möl­csei. Az ál­la­mi hi­tel­ből épü­lő kol­lé­gi­um be­ru­há­zá­si költ­sé­ge­i­nek a há­rom­szo­ro­sát fi­ze­ti ki húsz év alatt a költ­ség­ve­tés a be­fek­te­tő­nek, rá­adá­sul ezen idő­szak le­jár­tá­val az épü­let is a kon­zor­ci­u­mé ma­rad. A hall­ga­tók 40 ezer fo­rin­tos ha­vi költ­ség­gel lak­hat­nak majd ben­ne.

Mit is tud­tunk ed­dig a kö­zép-ázsi­ai volt szov­jet köz­tár­sa­ság­ról, Kirgizisztánról? Tien-san hegy­ség, Csingiz Ajtmatov író. 2005 már­ci­u­sá­tól eh­hez a lis­tá­hoz hoz­zá­te­het­jük, hogy a tér­ség­ben el­ső­ként – na­gyobb sza­bad­ság és jó­lét jel­sza­vá­val – a nép meg­dön­töt­te az „in­tel­li­gens dik­tá­tor”, Aszkar Akajev ve­zet­te re­zsi­met.

Lap­zár­tánk­kor még képtelen volt jelöltjéről dönteni az MSZP a köz­tár­sa­sá­gi el­nök sze­mé­lye körüli ko­a­lí­ci­ós né­zet­el­té­rés mi­att. Min­ket azon­ban ez nem za­var ab­ban, hogy az egyik leg­főbb esé­lyes, Szi­li Ka­ta­lin ház­el­nök ­asz­­szony kül­po­li­ti­kai te­vé­keny­sé­gét ve­gyük gór­cső alá. A gye­re­ket vi­gyék el a lap kö­ze­lé­ből, csak ros­­sza­kat ál­mod­na.­mod­na.

A kö­zön­ség dől a rö­hö­gés­től. Cso­dál­ko­zó, az­tán in­kább fö­lé­nyes, le­né­ző rö­hö­gés ez, ami­vel a ké­ső hú­szas, ko­rai har­min­cas kö­zön­ség Az ügy­nök éle­te cí­mű fil­met fo­gad­ja ele­in­te a mo­zi­ban. A mű nem ma­gyar politikus(ok)ról szól, ha­nem fur­csa han­gu­la­tú idő­uta­zás egy olyan vi­lág­ba, amely­nek jel­ké­pes hul­lá­it 1990-ben sző­nyeg alá sö­pör­ték, ám mos­ta­ná­ban foly­ton meg­bot­lunk ben­nük.

A zsi­ge­ri Ame­ri­ka-el­le­nes­ség hát­rá­nya­i­ról és a ma­gyar dip­lo­má­cia kes­keny ös­vé­nyé­ről is szó esett az UFi ál­tal szer­ve­zett, az Egye­sült Ál­la­mok­ról szó­ló ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­sen, ahol a kér­dés há­rom szak­ér­tő­je, Or­bán Ani­ta, Magyarics Ta­más és Megyesy Je­nő vi­tat­ta meg az at­lan­ti kap­cso­la­tok hely­ze­tét.

A mi kis in­téz­mé­nyünk ku­ta­tó­in­té­zet, mely­nek fel­ada­ta el­ső­sor­ban a kor­mány­za­ti-mi­nisz­té­ri­u­mi dön­té­sek elő­ké­szí­té­sé­nek se­gí­té­se hát­tér­szá­mí­tá­sok­kal, ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­kel. Az aláb­bi so­rok olyan, a köz­szfé­rá­ban te­vé­keny­ke­dő ve­ze­tők­nek kí­ván­nak se­gít­sé­get nyúj­ta­ni, akik sze­ret­né­nek ha­té­ko­nyak és ver­seny­ké­pe­sek len­ni.

Az ügynöklisták eddig jobbára csak elterelték a figyelmet a diktatúra működtetőiről. Az alábbiakban az ő lelkivilágukba próbálunk belegázolni, javaslatot teszünk egy amnesztiatörvényre, és apró kételyünket fejezzük ki az Európai Unióval szemben.

Az új év el­ső he­te­i­ben nagy nyil­vá­nos­sá­got ka­pott a cím­ben is meg­je­lölt be­ru­há­zá­si for­ma, kü­lön­bö­ző la­pok hir­det­ték nagy­sze­rű­ség­ét, és kor­má­nyunk is ka­pott egy kis ájult áhí­ta­tot a mód­szer al­kal­ma­zá­sa mi­att. Azt csak mi tes­­szük hoz­zá: min­den olyan jól si­ke­rült, hogy az M6-os au­tó­pá­lya el­ső sza­ka­szát mégsem így épí­tik.

Tesco, Auchan, Cora, Interspar, OBI, Baumax, Praktiker. Mercator, Tus, Lesnina, Merkur, Gramat, Pevec. Az előb­bi­ek a ma­gyar kis­ke­res­ke­de­lem mul­ti­na­ci­o­ná­lis „nagy ha­lai”, az utób­bi­ak Hor­vát­or­szág és Szlo­vé­nia nem­ze­ti tu­laj­don­ban lé­vő hi­per­mar­ket­jei.