A formámat anyámtól örököltem, de jobb szeretem, ha a munkámat dicsérik. (Csisztu Zsuzsa az augusztusi FHM-nek)

Vis­­sza a het­ve­nes évek­be! Nya­ral­jon a MÚOSZ balatonszéplaki üdü­lő­jé­ben, vi­gye ha­za ál­mai retro-foteljét a Ho­tel Interpress-ből. (Hir­de­tés a muosz.hu-n, a Ma­gyar Új­ság­írók Or­szá­gos Szö­vet­sé­gé­nek hon­lap­ján)

Medgyessy Pé­ter: Olyan rend­szert aka­runk – ez az én sze­mé­lyes meg­győ­ző­dé­sem, de vé­gig fo­gom vin­ni –, ami­ben ga­ran­ci­ák van­nak ar­ra, hogy kor­sze­rű tu­dást, ver­seny­ké­pes kor­sze­rű tu­dást le­het sze­rez­ni a Sapientia Egye­te­men. (M1 Hír­adó, jú­li­us 6.)

Ér­de­mes eb­ből a szem­pont­ból vis­­sza­idéz­ni Dá­vid Ibo­lya alig egy hó­nap­pal ko­ráb­bi Kon­zer­va­tív Ki­ált­vá­nyá­nak egyes passzu­sa­it: meg­le­pő, hogy amit ő az ál­lam ak­tív sze­re­pé­ről gon­dol, az mi­lyen kö­zel áll a szo­ci­a­lis­ták el­kép­ze­lé­sé­hez. Szin­te tö­ké­le­tes az egyet­ér­tés kö­zöt­tük a „gon­dos­ko­dó” avagy „min­den­ha­tó” ál­lam il­lú­zi­ó­já­nak el­ve­té­sé­ben; kon­zer­va­tí­vok és szoc­de­mek együtt ta­gad­ják a gaz­da­sá­gi populizmust, és együtt vall­ják, hogy a sze­gény­ség­ben élő­ket nem le­het ma­guk­ra hagy­ni. (Mé­szá­ros Ta­más Ütem­vál­tás c. írá­sa a 168 Órá­ban)

Balázs Klári elárulta, hogy két esztendeje még gondot okozott nekik, hogy milyen ruhában menjenek a fiatalok közé. Most már ez nem okoz problémát Klárinak azért sem, mert november végétől tizenkét kilót fogyott. Ma már nyugodtan vesz fel egy testhez simuló pólót feszes nadrággal. (Balázs Klári Lefogyott a Szigetre, Blikk, 2004. július 30.)

Szer­kesz­tő­sé­günk ked­ven­ce, a felülmúlhatatlanul alulképzett Gál ju­ni­or a csú­cson vo­nul vis­­sza. Az el­múlt két év alatt si­ke­re­sen adott új ér­tel­met és je­len­tést a kor­mány­szó­vi­vői po­zí­ci­ó­nak, ahogy párt­szó­vi­vő kol­lé­gá­já­val, Nyakó Ist­ván­nal ver­seng­ve ütöt­te a gaz re­ak­ci­ó­so­kat.

Ubor­ka, az van ro­gyá­sig. A Nagy ma­gyar va­ló­ság­ta­vunk moz­du­lat­lan ál­ló­vi­zé­be csak Lothar Mätthaus és a me­cse­ki tig­ris tud ap­ró ka­vi­cso­kat ha­ji­gál­ni, no meg Li­za Minelli – per­sze tud­tán és aka­ra­tán kí­vül.

Ma­gyar szo­ci­ál­de­mok­rá­ci­á­ba cso­ma­gol­juk a strandon a tej­fö­lös lán­gost, nem­ze­ti kö­zép­től duz­za­dó iz­ma­in­kat cso­dál­ják az iz­ga­tó tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai bi­ki­nik, az úszó­mes­ter bu­tán em­lé­kez­tet Já­no­si György­re (mí­nusz pe­csét­gyű­rű), Gyurcsány Fe­renc pe­dig mel­lettünk he­ver: a Story ma­ga­zin­ból pró­bál­ja ki­ol­vas­ni, hogy Ma­gyar­or­szág sza­bad és igaz­ság­ta­lan. Ko­vács Lász­lót csú­nyán le­fe­jel­ték, ab­ból pró­bál erőt me­rí­te­ni, hogy né­hány órá­ig Colinnak szó­lít­hat­ta Colint, aki va­ló­szí­nű­leg he­lye­sen lőt­te be, hogy most ép­pen va­la­hol Kö­zép-Eu­ró­pá­ban nyal­ják a talpacs­ká­it.