Kétségtelen, hogy Kóka új színt hozott a kissé megfáradt párt benyomását keltő SZDSZ politizálásába, és „hiperakti-vitásával” hamar a legismertebb és legtöbbet szerepelt liberális politikusok közé tornászta fel magát. Emellett az SZDSZ egyik fő teoretikusává vált; a szabadság vagy verseny elsőségéről írt tavalyi dolgozata például hónapokig képes volt a koalíciós pártok egymás közti kommunikációjának központi témájául szolgálni. (Hárman is harcba szállhatnak az SZDSZ elnöki címéért, Hírszerző, 2006. július 6.)

– Akárcsak az Egyensúly-programba Szabóné! Látja abban is lehet mondani kéket-zöldet, és mire kiderült, hogy sárga meg jajvörös, már meg is nyerte a választást a koalíció!
– Van is belőle elég bajuk Penczné, higgye el!
– Nehogy már sajnáljam őket Szabóné, tudták amit mi nem tudtunk, és vállalták.
– No, látja ezért nyertek. Mert legalább valamit vállaltak. A másik oldal csak vétózni tud. Azt hajtogatják, amit évek óta. „Mi vagyunk a szakértők, miért nem ránk szavaztatok?”
(A gangon beszélik, Józsefváros, A VIII. kerületi önkormányzat lapja, 2006. július 20.)

Legnagyobb, legdrágább, leglátványosabb – ezekkel a jelzőkkel harangozták be a kőröshegyi völgyhidat, amivel teljessé lesz az M7-es a Balaton déli partján.

A papírformának megfelelően a Fidesz korábbi pécsi elnöke lett a párt újdonsült európai parlamenti képviselője.

Budapest örökös főpolgármestere látványos tömegközlekedési fejlesztésekkel szeretett volna ráfordulni az őszi kampányra.

Bár vonzódunk a független értelmiségi léthez, jelentjük, nincs becsomagolva a bőröndünk. A választási vereség másnapján felmostuk magunkat és elhatároztuk, továbbmegyünk a magyar nemzet sorsának vérrel megszentelt, az idő vasfogától rögös útján.

Inkább öt összekacsintós Lendvai Ildikó-interjút, mint egy ilyet. (Hírszerző, április 18.)

Ez ma a történelmi hagyomány, és nem a Fidesz 1990-es kampányzárója a Sportcsarnokban, amit rendszerváltó házibulinak neveztek, a szocializmus vidám búcsúztatásának, és az is volt. Búcsúztunk, nevettek – és nem nyertek. (Nagy N. Péter: Tömeg, nyugalom, Népszabadság, 2006. április 2.)

Hiller István pártelnök egy friss élményét osztotta meg a jelenlévőkkel. Egy ismeretlen telefonáló elmesélte neki, hogy mostanában egyetlen kérdésre sem képes röviden azt válaszolni, hogy igen, csak azt, hogy igen, igen… Ezt követően, kicsit komolyabbra fordítva a szót, arról beszélt, hogy a kampány kezdetén, még a téli hidegben, felfigyelt arra, hogy a gyűlések résztvevői egyikén-másikán piros sál van. Mondta is az egyik asszonynak, hogy szép színű a sálja. A megszólított azt felelte, hogy van más színű is, de mostanában ezt kedveli a legjobban. Aztán egyre több emberen látott piros sálat, pulóvert, dzsekit – végül már az országban mindenütt, szinte mindenkin volt valamilyen piros ruhadarab. (A kampánycsapat egy picit pihenhet, mszp.hu, 2006. április 26.)

A MyVIP.hu egy hét alatt körbejárta az országot, és borzalmas gyorsasággal terjed a regisztrálások száma. (Bomba jó csajok regisztrálnak a MyVIP.hu-n!, estihirlap.hu, 2006. április 15.)