„Ne ál­tas­suk ma­gun­kat és a fideszeseket sem: ter­mé­sze­te­sen sen­ki nem hi­szi azt, hogy a Fi­desz tisz­ta vol­na, még ak­kor sem, ha az ügyész­ség so­ro­za­to­san még a gya­nú­ját is el­hes­se­ge­ti an­nak, hogy az Or­bán-kor­mány alatt bár­ki tisz­tes­ség­te­le­nül bánt vol­na a köz­pén­zek­kel. A vá­lasz­tók fe­jé­ben az is ki­tö­röl­he­tet­le­nül ben­ne ma­radt, hogy a Fi­desz-éra te­le volt le­nyú­lás­sal, sim­li­vel, a köz­pén­zek nagy­vo­na­lú, gát­lás­ta­lan, hor­doz­ha­tó vé­cés el­tün­te­té­sé­vel.” (Bol­gár György, Nép­sza­va, szep­tem­ber 12.)

„Elítélem a magyar kormánytisztségviselők megnyilvánulásait, amelyek űrt, szakadékot teremtettek a nemzettestben azzal, hogy felkorbácsolták az anyaország közvéleményét olyan kérdésekkel, hogy milyen jogon akarunk mi állampolgárságot.” (A Magyar Nemzet idézi Kasza Józsefet, a délvidéki VMSZ elnökét, 2003. szeptember 29-i számában.)

„A ked­vez­mény­tör­vény ál­tal be­ve­ze­tés­re ke­rült ma­gyar­iga­zol­vány el­ső­sor­ban szim­bo­li­kus je­len­tő­sé­gű – hi­szen a ha­tá­ron túl élő ma­gya­rok az anya­or­szág­tól kap­tak pa­pi­rost ar­ról, hogy »iga­zi magyarok«… A ket­tős ál­lam­pol­gár­ság kér­dé­sét ed­dig a Szer­bia-Mon­te­neg­ró­ban élő ma­gya­rok – a bal­ol­da­li­ak sze­rint – »Fi­desz-bé­renc« szer­ve­ze­tei szor­gal­maz­ták, de so­ká­ig ez az ügy nem volt a vaj­da­sá­gi ma­gya­rok po­li­ti­kai éle­té­nek kö­zép­pont­já­ban.” (He­tek, 2003. au­gusz­tus 29.)

„…a miniszterelnököt például kifütyülték a budapesti Örömkoncertet bevezető beszéde alatt. A tévéközvetítésből lehetett érzékelni, hogy igazi örömfütty volt; a spontán fütyülők nagyon örültek fütyülés közben, hogy lám csak, milyen könnyen sikerül tönkretenni valamit, ami mindenkié lehetne.” (Tanács István Örömfütty című írása a Népszabadság 2003. augusztus 21-i számában)

“A ho­mo­sze­xu­á­li­sok­nak már meg­van­nak a ma­guk al­kot­má­nyos ke­re­tek kö­zött sza­ba­don mű­kö­dő egye­sü­le­te­ik, ezek­nek a cél­jai azon­ban nem egyez­tet­he­tők ös­­sze a pol­gá­ri kö­ri moz­ga­lom cél­ja­i­val.”
(Hende Csa­ba köz­le­mé­nye a Sok­szí­nű Ma­gyar­or­szág Pol­gá­ri Körről)

– Nem is egy­szer mond­ta, hogy „Ne­kem a mun­kám a fér­jem”.
– Vál­la­lom most is.
– Nincs en­nek egy olyan ol­va­sa­ta, hogy csak al­kal­mi kap­cso­la­tai van­nak?
– Ez erős to­vább­gon­do­lá­sa len­ne an­nak, amit mond­tam. Most a mun­kám­nak élek az biz­tos. Én dön­töt­tem így. Ki kell ak­náz­nom azo­kat a le­he­tő­sé­ge­ket, ame­lyek a pá­lyá­mon adód­nak. Mi­kor, ha nem most? Ez az­zal jár, hogy haj­nal­ban me­gyek el ott­hon­ról és éj­sza­ka érek ha­za. Nem na­gyon akad olyan fér­fi, aki ezt el­vi­se­li.
– Egy női magazinban szépségápolási tanácsokat ad. Mindig a táskájában hordja az alapozót, szemceruzát, szájfényt?
– Nő vagyok, itt hordom, elfér benne minden cucc. (...) „Járok kozmetikushoz, időnként fürdőbe, hogy megőrizzem az egészségem.” (Pikali Gerda színésznő a Népszava magazinnak nyilatkozott.)