Az ember néha behódol a globalizációnak. A City Grill tönkrement, egy Paprika tartja még magát Budapest Belvárosában, aki magyar termékre vágyik, az maximum autósampont nyakalhat valamelyik Magor-boltban. Száz szónak is egy a vége: mink bizony bementünk egy Mekibe.

Amekkora költséggel rakták tele egész Erdélyt, kivált Kolozsvárt kék-sárga-veres zászlókkal, kukákkal és villanyoszlopokkal, legalább akkora költség néz ki a közeljövőben.

Gérard Dépardieu szokott olyan filmekben szerepelni, amelyekben új lakó költözik a szomszédba, akivel húsz évvel azelőtt fergetegeseket lehetett hancúrozni. Aztán muskátli-locsolás közben feltámad a régi érzemény, a szomszédok elkapják egymás grabancát, és olyat kuffantanak, hogy leszakad a csillár. A nőt ilyenkor Fanny Ardant játssza, és ez nagyon rendben is van.

Ami­kor a fic­kó (mert ma­gát csak így ne­ve­zi) úszó­sap­kát hú­zott a fe­jé­re, az in­du­la­to­sab­bak már más­nap haj­nal­ban az egye­te­mi évek alatt tö­kély­re fej­lesz­tett ut­ca­név­táb­la cse­rél­ge­té­sek em­lé­két is fel­idéz­ve kí­ván­ták vol­na a Hold ut­ca 1. cé­gé­rét Ma­ga­mu­to­ga­tás- és Idétlenkedésügyi Mi­nisz­té­ri­um­ra ki­cse­rél­ni, de ta­valy­előtt Kapolcsa után tud­juk, a dol­gok ne­vén va­ló ne­ve­zé­sét mos­tan­ság a ká­dár­kol­básszal va­ló meg­is­mer­ke­dés ve­szé­lye kö­ve­ti.

Nóóóóómális? – kér­de­zett vis­­sza hi­tet­len­ked­ve Be­se­nyő Pis­ta bá­csi ami­kor ész­re­vet­te az MDF Monokon meg­hir­de­tett szlo­gen­jé­nek őt pla­gi­zá­ló örök­be­csű jel­ző­jét. Gáz! Ezt már mi tes­­szük hoz­zá a Fó­rum Nem­ze­ti ös­­sze­fo­gást, nor­má­lis Ma­gyar­or­szá­got kö­ve­te­lő szó­ró­lap­ja lát­tán. Íz­lel­get­jük a szót, nor­má­lis, nor­má­lis Ma­gyar­or­szág, okos Magyarország… Va­la­hogy nem fi­nom.

A ka­masz­kor ha­zug­ság. A szimatszatyor/sportcipő/amcsi film-lob­bi meg­vet­te ki­ló­ra Fre­u­dot, aki ki­dol­goz­ta ne­kik a té­zist, hogy a gye­rek­kor meg a fel­nőtt­kor kö­zött van va­la­mi, ami­kor az át­lag­nál zsí­ro­sabb az em­ber ar­ca, hü­lyébb a hang­ja és min­den vá­gya az, hogy mo­to­roz­has­son, il­let­ve tipi-tapi dínóba ke­ve­red­hes­sen Jut­ká­val a béből. A lobbisták ki­pen­get­ték Siegmundnak a pénzt, és va­dul el­kezd­tek er­re a kor­osz­tály­ra iz­zí­ta­ni, volt fó­kusz­cso­port, meg ami kell. Ezt a té­zist a pest­er­zsé­be­ti Zöld Ta­kony mattrészeg csaposnőjének, Klá­ri­ká­nak ma­gya­ráz­ta el egy hó­do­ló­ja, s mink üs­töl­lést az új esz­me ha­tá­sa alá ke­rül­tünk, az­óta né­zünk gya­na­kod­va min­den ka­maszt, a ma­ni­pu­lá­ció ál­do­za­ta­it.

Ami­kor né­hány szám­mal ez­előtt a korridor.hu jó­vol­tá­ból volt sze­ren­csénk be­mu­tat­ni Johnny Weissmüller dá­ko­ro­mán őse­it, még nem tud­hat­tuk, hogy va­la­hol a mes­­szi kibertérben vár még ránk egy má­sik ma­gyar hon­lap, amely Szlo­vá­kia va­ló­di tör­té­ne­té­nek be­mu­ta­tá­sa ré­vén vég­re le­té­pi sze­münk­ről az ir­re­den­tiz­mus hályogát…

E havi nyer­te­sünk rend­ha­gyó mó­don nem má­sok tap­pan­csát nya­lo­gat­ja fé­nyes­re, in­kább a tü­kör előtt do­rom­bol – sa­ját ma­gá­nak. A je­len­tős anya­gi ja­vak fe­lett disz­po­ná­ló üz­let­em­be­rek né­ha meg­le­pő hob­bit vá­lasz­ta­nak ma­guk­nak: akad, aki top­li­gás fut­ball­csa­pa­to­kat kezd el gyűj­te­ni, más va­la­mi­lyen párt­ba vá­sá­rol­ja be ma­gát.

Az ügyfélszolgálat sajátosan perverz szó. A névre hallgató intézmény olyan, mint valami sokixes pornófilm. Szerb Antal marslakója, akinek megmutatta Budapestet, nyilván azt gondolná a maga naivságában, hogy az ügyfélszolgálat valami olyan hely, ahova bemennek az emberek, jobb helyeken sorszámot húznak, engedelmesen leülnek a Baszkika kínálatából legolcsóbban kapható borzadályzöld székekre, és amikor Mészárosné Margitka hipp-hopp szólítja őket, felkelnek és Margitka elé járulnak, aki elintézi problémáikat, mosolyog rájuk, kvázi szolgálja őket.

Van az a játék, hogy „a két azonosnak tűnő képen tíz apró különbséget rejtettünk el. Keresse meg, melyek ezek!” Szerkesztőségünk e kedves időtöltést fordított előjellel játssza. Mi az, ami azonos a két, látszólag össze nem függő ügy között? Kollektívánk éberségpályázatának győztes munkatársa is így tett, amikor ősi rutinból – az a gyanús, ami nem gyanús alapon – a hírfolyamot szkennelte végig okos tekintetével. Íme a megtalált értékes leletek: