Lapzártánkkor, szeptember végén nagyon úgy látszott: semmi sem ment meg minket attól, hogy Hiller István legyen a szocialista párt következő elnöke. Az alábbiakban vetélytársainak esélyeit latolgatjuk, vájkálunk kicsit a politikus múltjában, és ez alkalomból önkritikát is gyakorolunk.

A beszláni túsz­drá­ma is­mé­tel­ten a Ka­u­ká­zus­ra irá­nyí­tot­ta a vi­lág fi­gyel­mét: a tér­ség fő­leg a cse-csenek jó­vol­tá­ból im­már jó egy év­ti­ze­de ad té­mát a hír­mű­so­rok­nak. Eu­ró­pai szem­mel azon­ban szin­te át­te­kint­he­tet­len a ka­u­ká­zu­si val­lá­si és nem­ze­ti­sé­gi konf­lik­tu­sok szö­ve­vé­nyes há­ló­ja.

Gaj­dos Ist­ván, az Uk­rán Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt szí­ne­i­ben meg­vá­lasz­tott és az Uk­raj­nai Ma­gyar De­mok­ra­ta Szö­vet­ség­ben (UMDSZ) po­li­ti­zá­ló ki­je­vi par­la­men­ti kép­vi­se­lő nem­zet­biz­ton­sá­gi koc­ká­za­tot je­lent Ma­gyar­or­szág­nak – je­len­tet­te ki nem­ré­gi­ben tar­tott kö­zös saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­ján Né­meth Zsolt és Kö­vér Lász­ló. Az Or­szág­gyű­lés kül­ügyi és nem­zet­biz­ton­sá­gi bi­zott­sá­gá­nak fideszes el­nö­kei sza­va­it „ma­gyar­ra for­dít­va” mind­ez an­­nyit je­lent: a je­len­le­gi ma­gyar kor­mány kár­pát­al­jai ked­ven­ce maf­fia-gya­nús.

Kez­det­ben volt a si­ma pá­lyá­za­ti adat­lap, ami­nek a ki­töl­té­sé­hez elég volt egy ká­vé­fő­ző-ke­ze­lői tan­fo­lyam el­vég­zé­se is. Fel­té­ve, ha az il­le­tő tud­ta, hogy a „In­do­kolt­ság” rub­ri­ká­ba be kel­lett ír­ni a „Vál­la­la­tunk el­en­ged­he­tet­len mo­der­ni­zá­ci­ó­ja szem­pont­já­ból ki­emel­ke­dő­en fontos…” fel­üté­sű mon­da­tot.

Hja, kérem a kínaiak, azok
kínaiak – mondta igen felkészülten egyik sportriporterünk egy ázsiai olimpikon váratlan győzelme után, s ezzel nehéz is lenne vitatkozni. Ráadásul, ha körülnézünk, láthatjuk, hogy a kínaiak már a spájzban vannak. Éppen ezért érdemes tüzetesebben megnézni a kínai kolónia történtét és jellegzetességeit.

John F. Kerry, a De­mok­ra­ta Párt je­lölt­je el­söp­rő több­ség­gel győz­ne a no­vem­ber 2-i el­nök­vá­lasz­tá­son – ha eu­ró­pa­i­ak, ara­bok, af­ri­ka­i­ak, bang­la­de­si­ek, grön­lan­di­ak és az ame­ri­kai saj­tó kép­vi­se­lői vá­lasz­ta­nák az ame­ri­kai el­nö­köt.

2002. má­jus 1-jén Medgyessy és Kiss Pé­ter lá­to­ga­tást tet­tek a ma­já­li­so­zó szak­szer­ve­ze­tek sát­ra­i­nál. A
nap­me­leg­től tik­kadt szak­szer­ve­ze­ti­sek ki­tö­rő ová­ci­ó­val fo­gad­ták Péteréket,
kik­nek ott és akkor igen fon­tos dol­guk volt.

A rend­szer­vál­to­zás évé­nek ko­ra őszén, 1989 au­gusz­tu­sá­ban nem hi­va­ta­lo­san, majd szep­tem­ber­ben hi­va­ta­lo­san is meg­nyílt a ma­gyar–oszt­rák ha­tár. E ha­tár­nyi­tást a köz­tu­dat a Né­meth-kor­mány kül­ügy­mi­nisz­ter­ének, Horn Gyu­lá­nak a ne­vé­hez kö­ti, de va­ló­já­ban, ho­gyan is sza­kadt át a vas­füg­göny?