A Nap-kel­tét miniszterelnökként Medgyessy Pé­ter ál­la­mi ki­tün­te­tés­re ter­jesz­tet­te fel a mű­sor 15 éves
mű­kö­dé­sé­nek el­is­me­ré­se­ként, amit Mádl Fe­renc köz­tár­sa­sá­gi
el­nök – fenn­tar­tá­sa­it
han­goz­tat­va – gya­kor­la­ti­lag
vis­­sza­uta­sí­tott. A Szá­zad­vég
Mé­dia­mű­hely mun­ka­tár­sai évek óta
fi­gye­lem­mel kö­ve­tik a Nap-kel­tét; az Antal Zsolt és Kubínyi Tamás által írt
ta­nul­má­ny elsőként lapunkban megjelenő rész­le­te fel­tár­ja a mű­sor kor­mány­pár­ti si­ke­ré­nek és a
köz­tár­sa­sá­gi el­nök dön­té­sé­nek va­ló­di hát­te­rét.

A köz­ked­velt tánc­dal­éne­kes­nő ko­ráb­bi fér­je; a ma­gyar nyom­dász­szak­ma élő ikon­ja; az ama­tőr rockzenész – így jel­le­mez­ték a le­het­sé­ges kül­ügy­mi­nisz­ter-je­löl­te­ket a tár­cán be­lü­li szo­ci­a­lis­ta pank­rá­ci­ó­tól kis­sé el­ked­vet­le­ne­dett Bem rak­par­ti for­rá­sa­ink ak­kor, ami­kor még csak Ko­vács Lász­ló ener­ge­ti­kai biz­to­si ki­ne­ve­zé­se volt bi­zo­nyos.

Every crisis is an opportunity. Minden krízis egyben lehetőség is. Az utóbbi
hetekben annyiszor biztatták magukat a válságmenedzsment-tankönyvek e kedvelt axiómájával az MSZP alsó-, felső- és középszintű döntnökei, hogy végül rátaláltak a krízis legfőbb okára (ez állítólag Medgyessy Péter személye volna) és az új lehetőségre is (aki, megint csak állítólag, maga Gyurcsány Ferenc). A letargiától a csodavárásig tartó úton az UFi is igyekezett végigkísérni a szocialistákat.

A nyolc, Ma­gyar­or­szá­gon meg­je­le­nő kí­nai lap­ban, ál­ta­lá­ban tar­tóz­kod­nak a ma­gyar bel­po­li­ti­ka kom­men­tá­lá­sá­tól, és in­kább csak a kez­de­ti idő­szak­ban volt jel­lem­ző a Ma­gyar­or­szág­ról va­ló nyílt vé­le­mény­al­ko­tás.

Ami­ó­ta Hiller Ist­ván az MSZP tag­ja, a párt a de­mok­ra­ti­kus szo­ci­a­liz­mus hír­nö­ké­ből a szo­ci­ál­de­mok­rá­cia baj­no­ka lett. A Hiller szer­kesz­tet­te új párt­prog­ram ugyan­ak­kor jö­vő­kép­nek szá­nal­mas – vi­szont, mi­ként lát­ni fog­juk, jól meg le­het ve­le sér­te­ni kon­zer­va­tív csa­lá­do­kat.

Uk­raj­na az el­lent­mon­dás­ok or­szá­ga, ahol egy­szer­re van je­len a di­cső szov­jet múlt és a ka­pi­ta­liz­mus kí­mé­let­len vi­lá­ga, s ahol ma a la­ko­sok több­sé­ge szí­ve­seb­ben be­szél oro­szul, mint uk­rá­nul.

Bár so­kunk bá­na­tá­ra a rö­vid éle­tű Szing­li Ma­ga­zin már nem ra­gyog ál­ló­csil­lag­ként a ma­gyar saj­tó­pi­ac zi­va­ta­ros egén, nem kell in­tel­lek­tu­á­lis fo­gyó­kú­rá­ra fog­ni ma­gát an­nak, aki ön­tu­da­tos szing­li­ként a buli-pasi (csajszi)-ruci-lábszőrtelenítés bűv­kör­ében él, gon­do­san ke­rül­ve min­den fe­le­lős­sé­get. Bár­me­lyik új­ság­árus­nál be­sze­rez­he­ti a mind­két nem­be­li egy­sze­ri szing­li túl­élé­sé­hez szük­sé­ges la­po­kat. Ezek­ből kö­vet­ke­zik egy kis lap­szem­le, nókomment-jelleggel.

Is­mé­tel­ten csak az una­lo­mig szaj­kó­zott vá­dak­kal – szél­ső­sé­ges na­ci­o­na­liz­mus, erő­po­li­ti­ka, buj­to­ga­tás, fe­le­lőt­len­ség stb. – tu­dott re­a­gál­ni a ha­zai balliberális tá­bor és a ro­mán po­li­ti­kum ál­tal al­ko­tott egy­ség­front Or­bán Vik­tor tusnádfürdői, az er­dé­lyi ma­gyar au­to­nó­mia meg­va­ló­sí­tá­sát érin­tő ki­je­len­té­se­i­re.

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú óta nem szü­le­tett olyan ke­vés gyer­mek Ma­gyar­or­szá­gon, mint az idei első ne­gyed­év­ben. A megdöbbentő adat mel­lett-mö­gött ott áll a há­zas­ság­kö­té­sek szá­má­nak szin­tén drá­mai ala­ku­lá­sa, emel­lett-mö­gött pe­dig az új trend: a szing­li-lét.