Amikor az ember maga marad, csak ő és a nagyváros, minden másmilyennek látszik. Lelassul az élet. A napi beidegződések is új értelmet nyernek. A felbontott sörös- palackban felfelé törekvő buborékok sem a forróságban enyhet adó édes elernyedés követei, sokkal inkább a kicsit önsajnáló révedezés segédcsapatai.

A szellemi fejlődés egy korábbi stádiumában történt. Nyár volt, rekkenő hőség, balatoni nyaraló, budi a kert végében. Persze haverok is, meg sör ipari mennyiségben. Egyik pajtásunk balra el, mert ugye menni kell, ha menni kell. Mi pedig azt gondoltuk, ha a foglalt árnyékszék hátulsó deszkáját leszedve belenézhetünk az alkotás örömétől dülledő szemű kolléga arcába, az vicces. Akkor még nem volt minden bokor alatt digitális kamera, így vonásait nem őriztük meg az örökkévalóságnak.

Áprilisban horgászbotot kapott ez a kiváló gyermek születésnapjára. Kihúzva 4 méter, amire egyfelől lehet azt mondani persze, hogy nézd kisfiam mekkora ajándékot kaptál, miközben folyamatosan arra gondolunk, hogy – ha már egy hozzávaló külterületi halastó megvásárlásához spúr volt a rokon – hogyan lehet majd a készséget kipróbálni a fürdőszobai kádban. Nyilván sehogy, úgyhogy botot összecsuk, lezsíroz és eltesz, várva, hogy beköszöntsön a balatoni horgászszezon.

Az ismert képzőművész, zenész, világpolgár kubikosnak jeleztük a nagy, piros Cadillac-jének hollétét, majd a magyar néplélekben rejlő érdektelenség okait kutattuk. Megbizonyosodhattunk arról, hogy a művészet képes hidat képezni a politikai oldalakat elválasztó szakadék fölött, és azt is megtudtuk, hogy hol található a kalandos életút legújabb állomáshelye: Mezőszemerén.

Hatodik pont: Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik. Csak nem mindig bontja ki az igazság minden részletét.

Apa, most már tél van? Ez a rövid kérdés hosszabb kifejtést követel, mint a pécsi rokonok meglátogatásakor Érd magasságában elhangzó menetrendszerinti firtatás helyretétele: ez már Pécs? Mert a tél a gyermekfejben a hideget, a havat, hóembert és a téli sportok űzését jelenti. Na ja, a hideg már megvan.

Néz kifelé az ember az ablakon, nem túl szívderítő látvány ez a téli világ 2006 elején. Belelapoz az újságokba, esetleg bekapcsolja a tévét, de a lehangoltság marad. Vagy fokozódik.

„Miszter hóember, ne játsszon a szívemmel”-szerű andalító nóták, Zoltán Erikával vagy nélküle a Corában, illetve az öregecskedő Hungária-frontember villanyosz-lopokat ellepő Fenyő-ünnep plakátjai jelzik, hogy az ország decemberben ünneplőbe öltöztette a lelkét és felkészült az Úrjézus születésének méltó megünneplésére.

„És akkor elővettem egy nagy botot és úgy hátba vertem az udvaron, de úgy…” A gyerekek agressziója a legfélelmetesebb. Mindenki ismeri a Valahol Európában című film csavargó gyerekfalkáját, élén a kis szószólóval, aki akasztásért könyörög.

Annak tudatában, hogy sportértékéből sokat levon, doromboló cicusunk mégis a 168 Óra publicistájához, közelebbről Mészáros Tamás lábaihoz dörgölőzik nagy elánnal. Az ÁFÉSZ-os csoportbizalmi szemüveggel feldíszített szerző ezúttal sem okoz csalódást.