Vitáért, nagy eszmei tisztázásért, „picike” összefogásért sóhajtozik. Aztán vált, szomorú és dühös, az Országgyűlésben ráközelítő kamera még doboló ujjait is mutatja. Nehéz lehet neki. Gyűlölködő az ellenzék, élén a binládenorbán, minden földi rossz megtestesítője. Aki visszajön és elveszi az aranyad – sugallja minden nyilatkozat, kabarépoén és munkáslevelező. Ha az ellenzéki párt elnöke felszólal a parlamentben és seperc alatt kárba vész az oly gondosan építgetett mítosz a parlament-gyűlölő feketeingesről (Medgyessy Péter másfél éve nem mondott beszédet, rosszul alszunk, hahó!), akkor jöhet a miniszterelnöki beszédnek álcázott verbáltálib ámokfutás. Ha ez nem válik be, a Szent Ferencet és a helikoptert oly kitűnően összeegyeztető miniszter oktat ki minket, miért is kell az áramszolgáltatókon keresztül a német és a francia államot támogatnunk. Apró szépséghiba, hogy megsemmisítőnek szánt kókai riposzt után két nappal a másik állócsillag, a háromfejű bivalyborjak és a szilikoncicik szakértője, Batiz András közli, hogy a „Fidesz napok óta nyitott kapukon dörömböl” és maga a kormány is „a hosszútávú szerződések felülvizsgálatán dolgozik”.
Nyitott kapukon dörömböl az is, aki az értékközpontú Fiatal Baloldalon képzeli el politikai jövőjét. Egy rejtett kamerával készült felvételről megtudhattuk, hogy Miskolcon a modern szociáldemokrácia lényege: a párttagsági igazolványnak köszönhetően zofort megoldódnak a munkahely- és lakásgondok, a bulikon pedig ott vannak a vizespólós lányok. Tényleg nem kenyerünk a sámándob megverése a kettős sajtómérce láttán, de képzeljük el, hogy a jelenet mondjuk 2001-ben történik az akkori kormánypárt ifjúsági szervezetének irodájában. Ugye, ugye?
És persze jól szórakozunk a hozzánk látogató külföldi baráton, aki a fővárost beborító plakáterdő láttán arról érdeklődik, ugye a két hét múlva megtartandó választás finisében vagyunk, mire mi fölényesen, ugyan, így kampányol a magyar, még fél év van, azt nézd meg, kedves kolléga, amikor tavasszal előkerülnek a fokosok és bézbólütők, egymásnak esünk, mondjuk parányi büszkeséggel, az oly kiváló Nagy Ignác által megénekelt Tisztújítás óta semmit nem változtunk. Egy magunkfajta reakciósnak ez is valami.