A szocikról (2005. december) Modern magyar szociáldemokrácia nincs. Lila otthonkás nénik vannak, szedált tömbbizalmik, frusztrált ötvenesek, apparatcsikból lett cinikus bizniszmenek. És hát persze lehet, hogy léteznek szívük mélyén az elesettekkel érző entellektüellek, a redisztribúciós rátán komolyan gondolkodó garbós ködevők, olyanok, akik őszintén szeretik Károlyi Mihályt, de az előbbiek az utóbbiakat bármilyen körülmények között (focimeccs, lakossági fórum, örsi riadóverseny) lenyomják. Talán csak a swinger-klubban nem. Egyénileg mi is láttunk már rokonszenves szocit (avagy a fenét cizellálunk: komcsit), akivel igen jól lehetett nótázni, aki megsemmisítő félmondatokat tudott odabökni a műnercbundás helyettesállamtitkár-asszonynak, olyanokat, amelyek a nemzetközi MP (Monthy-Piton)-skálán kiakasztották a mutatót. Csoportban a szoci azonban alapvetően elviselhetetlen: hihetetlen tudáskincs birtokosának hiszi magát, és tesz arra, hogy amit ő hatvankettőben megtanult az államigazgatásról, társadalomról, életről és irodalomról, mára egy lyukas bébikötvényt sem ér. Nézeteinek létjogosultsága pusztán abban áll, hogy hatalmi pozíció tulajdonosaként és egy uralkodó viselkedésmód letéteményeseként nyilvánul meg. Éppen ezért a szoci nem modern. Szocinak lenni ugyanis viselkedésforma, mondanánk, hogy szubkultúra, de hát éppenséggel felül vannak, és igen sokan. A szoci szemében gyanús a fiatal, a gyerekes, a szemüveges, a roma, az erdélyi (e kettő nála gyakran egy), aki virágot ültet a gangra, aki sokáig égeti a villanyt, aki hülye törvényekhez igazodik és nem a való élethez. A szoci ilyenképpen az eszdéeszest is utálja, annyival megbocsátóbb vele, hogy a Cigányorbánt amaz is rühelli. A szoci nem szereti a vitát, ha „a politikusok veszekednek”, de a beszólás, majd a gyors eliszkolás lételeme. „Hallottam ám magukat tegnap éjjel is” – mondja, és már dzsal is kifelé, nem kíváncsi kérdésünkre, hogy mire gondol, mert otthon sem voltunk az éjjel. Csak ottmaradunk a hentesbolt közepén a szatyrainkkal és a vevők vigyorgása közepette gondolkodhatunk azon, hogy vajon ki dugott a házban. A szoci nem szereti a túlkomplikált dolgokat: leggyakrabban a „nekem ne magyarázza, én műszaki ember vagyok” morfémával vágja ki magát a szorult helyzetekből, ez üt mindent, még akkor is, ha csak arról van szó, hogy ugyan miért is olyan nagyszerű ember Keller László. Egy szinttel feljebb (kerületi pártaktíva, mondjuk) a helyzet annyival rosszabb, hogy a szoci nem gondol semmit: alapvetően a szegények sem érdeklik, a harmadik világ, a bálnák és az esélyegyenlőség sem. (Bibó, Mónus Illés, Szakasits vagy Szalai Erzsébet: most viccelsz? Kik azok?) A mitikus „rend”, az alapszoci központi kategóriája sem foglalkoztatja, mert azt azért tudja, hogy az nem jogállami, abból úgyis rendőri túlkapás lesz a végén. Mer’ a rohadt Antallék úgy megszerelték a törvényeket kilencven után, hogy azóta a kis gyökereknek is akkora pofájuk van, mint a Bécsi kapu. Hágjuk meg a helyi Fideszt, az egy nemes cél. Ragasszuk őket felül. Hívjuk meg Vitányi Ivánt előadni, és akkor adtunk az értelmiségnek is; ültessünk fát május elsején, az meg olyan zöld. Följebb még ott van Speibl és Hurvinek, akik kézhez vettek minket, meg is érdemeljük. Meg Fresh Andi a csegevarás pólóban a Millenárison és VV Szabi: ez sokat elmond a szocik jövőképéről. Lehet, hogy Eperjes Károly néha sületlenségeket mond, de senki nem vitatta, hogy nagy színész, Usztics Mátyás Hunyadi őrmestere is formátum a maga nemében, és ki ne lassúzott volna már Szikora Robira? Tud valaki valamit a Freshről? (Azon a képen kívül, amelyen Andin állítólag nem volt alsónemű az egyik zenetévé műsorában – aztán arról is kiderült, hogy fake, ez a formája szegénynek). Ki a franc az a Mészáros Szabolcs? Srácok, ez minden? Ezt tudjátok üzenni azzal a szegény droiddal, aki eddig Medgyessy Péter határidőnaplóját cipelte? Ez kevés lesz. Ettől még győzhetnek, világvége sem lesz, a nap följön és lemegy 2006 nyarán is, a Gellérthegyet sem gyalulják le. Csak éppen abban az országban végtelenül szar lesz élni. Ahogy most, nagyjából.
|