OFFLINE | puncs |
Pamporovo, vizes zokni, síeltetés az utcán
Hóhányók
(2006. január)
Apa, most már tél van? Ez a rövid kérdés hosszabb kifejtést követel, mint a pécsi rokonok meglátogatásakor Érd magasságában elhangzó menetrendszerinti firtatás helyretétele: ez már Pécs? Mert a tél a gyermekfejben a hideget, a havat, hóembert és a téli sportok űzését jelenti. Na ja, a hideg már megvan.

A felnőtt fejekben persze más jelenik meg, ha a tél kerül szóba. Elsősorban a Beherovka, esetleg forralt bor, ködös emlékképek a jéghideg nézésű, szlovákul beszélő magyar határőrről Šahy-nál (Ipolyság, hé – a szerk.). Chopok és az elmaradhatatlan kalauzszerű jegyvizsgáló, szigorú nézéssel és lyukasztóval felszerelve, meg persze a felvonók előtt kígyózó hihetetlen sorok. Bőrbakancs, és a nagy márkák: Pamporovo (bolgár) versus Polsport (lengyel). Itt, ott feltűnik egy félautomata Marker kötés, egy Tirolia léc. És a megjegyzések, nézd má’, a gárdonyi lángossütős. Szóval, nosztalgia vastagon. Ha ilyen kulcsszavakkal igyekszem utódaimnak lefesteni a hiánygazdaságot és nyomorúságos gyermekkoromat, hamar megkapom, hogy de apa, ez unalmas.
Nincsenek az eszközökkel és egyéb kiegészítőkkel szemben támasztott elvárásaik. Ha a húsz éves, léchiányos faszánkó ugyanúgy csúszik, mint a műanyag tepsi, nem hezitálnak. Sőt, talán még jobb is, mert arról látványosabban lehet leborulni. És itt, ezen a ponton egy újabb nagy különbségre derül fény gyerek és felnőtt télfelfogása között. Előbbinek ugyanis elengedhetetlenül fontos a hóban fetrengés idillje. Ilyenkor jön a vizes lett a zoknim, kérek egy másikat és másik nem lévén, a teljes összeomlás. Tapasztalt róka lévén a közelmúltban, a normafai bércek esti meghódítása előtt lefektettem azt a szabályt, hogy az első fázom, vizes lett a… elhangzásakor indulunk haza, így utalva finoman a fetrengés kívánatos mellőzésére. Mondanom sem kell, ellágyulásra hajlamos az apai szív. Az első lecsúszást követő, belement a hó a cipőmbe megállapítást a hó kipiszkálásával orvosoltam.
Ahogy a gyerekek szeretik, esetleg G. gyerek ajánlásával. Ez lehetne egykori gépkocsink nyári jellegű téli gumiabroncsának a reklámszlogenje, mellyel távollétemben kis családom az első komolyabb havazást követően megpróbált hazaevickélni az agglomerációból. Az elbeszélés szerint apuka még sohasem hiányzott ennyire anyukának. Mert a fékezést követő csúszás a két fiúnál a vidámpark eufóriáját, míg anyukánál halálközeli élményt idézett elő. D. leányka viszont semmitől sem zavartatva megszokásból visított. Én ebben az időben gyalog tartottam hazafelé, a zebrán zöldnél haladok keresztül, amikor iszonyatos dudálás, fékezés, kivágódó ajtó. – Elmész a fenébe – mondom. – Az Isten küldött – mondta az asszony, hát ilyen a gyilkos szerelem a gyakorlatban. Beszálltam a kocsinkba és erősen oktató hozzáállással hazavittem a családot.
Mert ugye autózni kell, ha esik, ha fúj. És persze óvni, dédelgetni, átmozgatni a zsibbadt gömbcsuklóit, meleg garázsból kiállni, meleg garázsba beállni. Ne nevess, közelről láttunk ilyent. Meredek zsákutcánkban ha leesik húsz centi hó, nincs forgalom. A. gyerek rutinosan csatolja a sícipőt, vállán a lécekkel indul síelni az utca tetejére. Jó, elismerjük, nem mindennapi látvány a flaszterrel burkolt Budapesten (tíz percre a Moszkva tértől) az alpesi lesikló stílust gyakorolni, de akkor ott egy délután erejéig alkalmasnak mutatkozott az épített környezet. A síbot hótányéros végét a láb közé, és máris indulhat apa sífelvonóként felfelé az utcán. (Kivilágított pálya, pályaszállás, mi kell még.) Két lecsúszás rendben. Aztán megjelennek a rendszabály foganatosítói. Minden ingatlan tulajdonosa köteles a háza előtt eltakarítani a havat. Szóval az egyik szomszéd kezdte eltakarítani a sípályát. Jó, azt aláírom, hogy kell egy kis sáv a lépcsőkig, meg talán hosszában is egy, csak az íze végett. De faltól falig, az olyan amerikai, tolni a havat a karira kapott vastag kötött pulóverben, bőrkesztyűben. Majd vakmerőn, s hívatlanul előállt az autós. A garázsa előtti területet nemhogy fellapátolta (beállás-kiállás), de sóval hintette be, mint Barbarossa Frigyes Milánót. Szerencsétlen gyerek így a szokásos fordulóját már nem tudta a kertkapu előtt abszolválni, kényszerűen lerövidítve a pályát, a felső szomszéd garázskapujára fordult rá, és bedörömbölt az arcával. Szerencsére nem voltak otthon, mert akkor én is megkapom, mint a kutyájukat a környéken szarató ebbarátok, hogy aszondja, nem tudja máshol síeltetni a gyerekét? Na így ért véget a gyönyörű este.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

  #1: _XXX (2006. -0. 3-. 24: 1)  

ELMEHETTEK A FENEBE

  
  Válaszok struktúrája


Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”