OFFLINE | intro | napló
Gőz van
(2006. február)
Megnyílt a Rudas. A gőzfürdő ott az Erzsébet-híd lábánál. Már nagyon vártam, pedig nem vagyok buzeráns. De meggyőződésem, hogy ilyenkor télen, amikor a hideg jól megmarkolja az ember grabancát, ez a legjobb dolog a városban.

És ha valamiért irigykedhetnek ránk a Budapest határán túl élők, akkor ez az. Mert az valahogy úgy van, hogy a hét egy bizonyos napján este az ember leteszi a klaviaturát, aztán sál, sapka, kabát, leballag megállóba, felszáll a tömött hetes buszra, az Erzsébet-hídon áthámozza magát két nyugdíjason, egy turistán, két anyukán és három zsebesen, még lenéz a zajló Dunára, azt megnyomja a leszállhatnék gombot. Megnyugszom, Budán is hideg van, a haverok már várnak. Bocs. Indulhat az ötszáz éves szertartás.
A kabinos kedvesen mosolyog, reméljük, ez nem a jól kidolgozott felsőtestünknek szól. Felkötjük a kis köténykét diszkréció gyanánt és irány a szauna. Pont ez a nyolcvan fok, meg egy gyűrött Nemzeti Sport hiányzott a boldogsághoz. Aztán hideg zuhany és jöhet a nedves gőz. Egy pillanatra meghőkölünk, mintha a felső padon nyakig gőzben két meglett férfi a szerelem paripáján lovagolna, de megnyugszunk, csak hevesen gesztikulálnak. Egyébként is, ez nem az a hely. A jégfürdő után már két tüdővel vesszük a levegőt, jöhet az öt medencés kupolacsarnok. Szigorúan az orvos utasítása szerint, 5 perc a 42 °C-osban, aztán a 28-as, a 30-as, a 33-as és végül a 36 °C-os nagy medence. A múltkor bejött egy fekete srác és egyből beült a 28 °C-os medencében, látszott az arcán, nem érti, mit élveznek ezen a magyarok. Na mindegy. A medencékben már okos az ember, kitárgyaljuk miért nincs esélyünk a továbbjutásra az EB-selejtezőcsoportból, hogy milyen ügynök lehetett a Szabó István, hogy mi a helyzet Tibi bácsival, és mikor koncertezik a Népipapa. A csarnok zsong, egyenkötény mindenkin, a taxistól az államtitkárig, középkori oszlopfők, egy emléktábla Szokoli Musztafának. Köszi. Ezt megőriztük, félezer éve is pont ilyen lehetett. Közben a kupola kis színes üvegein süt be a hold. De ez már túl sok. Elindulunk. Hazafelé a buszsofőr beszól valamiért. Nagy, borjúszemekkel bocsánatot kérünk, és mosolygunk.
Persze azért ezt is elrontották az illetékesek. A nagy emancipáció nevében betettek két női napot, meg a trendiség nevében éjszakai koedukált fürdőzést. Idegesítő. De mindegy, hagyjuk. Indulok a gőzbe.



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2006. február (1267 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”