Ugyancsak cinikusnak tű;nik az Európai Parlament állásfoglalása a kínai medvehelyzetrő;l. Mi is sajnáljuk a macikat a szenvedésükért, de nem hinnénk, hogy ez a legfontosabb problémák közé tartozna az ázsiai diktatúrában. Abban az országban, ahol a rendő;rség karácsonyi keresztény szertartásokat zavar szét, papokat tartóztat le „törvénytelen vallási gyülekezésért”. Ahol ellenzéki aktivisták és újságírók kerülnek börtönbe, vagy tű;nnek el nyomtalanul. Ahol többévi börtönre ítélnek embereket, mert újságkivágásokat küldtek Európába vagy az Egyesült Államokba.
Az állam totális kontrollra törekszik a magánszféra felett, különösen ami a politikai véleményeket illeti. Minden médium szigorú állami felügyelet alatt mű;ködik. Ha csak az internetet nézzük, többtízezres testület és nagy teljesítményű; szerverek szű;rik a belföldi és külföldi tartalmat, figyelik a csevegő;szobák beszélgetéseit, a fórumok hozzászólásait. Tilos bármiféle, a rendszerrel szembeni elégedetlenséget kifejező; álláspont megjelentetése. A nem kívánt tartalmat törlik/újraírják, a vétkeseket akár el is gő;zösíthetik.
Ugyanakkor a kínai gazdaság száguld, s az ebben rejlő; lehető;ségeket sem Európa, sem az USA nem szeretné elszalasztani. A kínai üzletek kérdések egész sorát vetik fel. Egy diktatúra csak akkor elítélendő; és elszigetelendő;, ha nincs benne gazdasági fantázia? A szabadságjogok csak szegény országok, például Kuba esetében szorulnak védelemre? Mi a helyes eljárás: elvi alapon kimaradni a kínai lehető;ségekbő;l, vagy bizniszelni a totalitárius rendszerrel, ahogy az érdekek kívánják?