Kiváló beleérző képességgel az akkori legnagyobb kormánypárt győzelmét vizionáltuk, és azon kacarásztunk, hogy a szocialisták, korábbi ígéretüknek megfelelően, a szavazatok újraszámolását követelik majd. A történelem megmutatta, nem érdemes Lengyel László babérjaira pályáznunk. Csúfosan felsültünk, na.
Éppen ezért most, 2006 áprilisában nem jósolunk semmit. Nem tudunk, és nem akarunk tippelni, fogalmunk sincs, hogy melyik pártvezér zakkant meg, melyik párt kampánystratégiája hordozza magában a győzelmet, melyik a totális bukást. Néhány nap múlva sokkal okosabbak leszünk, ülünk a szerkesztőségi asztal körül és bólogatunk nagyokat, „persze, kérlek alássan, előre megmondtam”.
Néhány szempontot, mégis. Az elmúlt négy évben nem éreztük jól magunkat. Alegységi probléma, nyilván, de besokalltunk a lopakodó kádárizmustól, a versenynek álcázott gigalenyúlásoktól, a vállveregetésből gyorsan fenyegetésbe váltó hangnemből, a nekünk fontos értékek folyamatos, tudatos és pimasz gyalázásából. Elegünk van a középosztály elleni uszításból („nagyságos asszonyok adója”), a gazdák lenézéséből („csorgó nyálúak”), a határontúliak kirekesztéséből („idezúdulnak, elveszik a nyugdíjad”), az egyházak sértegetéséből („csak a pénz a fontos nekik”).
Mi sok mindenre emlékszünk az elmúlt négy évből. Például egy miniszterelnökként megbukott SZT-tisztre, akinek az volt a válság, ha romlott olajbogyó került a martinijébe. Emlékszünk a vereségtől való páni félelemben elkövetett politikai gyilkosságra. Egy semmiből előtűnt emberre.
Mi hiszünk a szabadságban, közösségeinkben, egyházainkban, a tisztességes versenyben és igen, a nemzetben. És hiába a szívre tett kézzel énekelt himnusz, a verseny nagyszerűségéről szóló beszéd, a máskéntgondolkodás tiszteletbentartásáról szóló kenetteljes nyilatkozat. Mi aljas politikai számításból elkövetett kirekesztést, zavartalan nyíltsággal levajazott üzleteket és ellenvélemény esetén dühtől eltorzuló kormányfői arcot látunk. Mindazt, amiből nem kérünk. Szerintünk Gyurcsány Ferenc nem alkalmas Magyarország miniszterelnökének.
Vannak köztünk nemzeti liberálisok, szabadelvű konzervatívok és konzervatívok. Sokban különbözünk, még több dologban egyezünk. Egy témában nincs vita köztünk: mindannyian a Fideszre szavazunk.