Hát Jim, teg­nap a Mu­zsi­ka Hang­ja volt a té­vé­ben – in­do­kol­ta va­la­mi­kor 1983-ban az Egye­sült Ál­la­mok 40. el­nö­ke ka­bi­net­fő­nö­ke kér­dé­sé­re, hogy mi­ért nem ol­va­sott be­le a szá­má­ra ös­­sze­ál­lí­tott tár­gya­lá­si te­ma­ti­ká­ba egy fon­tos csúcs­ta­lál­ko­zót meg­elő­ző­en. Re­a­gan gyak­ran vált po­li­ti­kus­tár­sai és a mé­dia gú­nyo­ló­dá­sa­i­nak cél­pont­já­vá egy­sze­rű­sé­ge, vélt és va­lós mű­ve­let­len­sé­ge mi­att. Az ame­ri­kai li­be­rá­lis ér­tel­mi­ség ki nem áll­hat­ta, a nyu­gat-eu­ró­pai ba­los elit pe­dig – kö­zös kó­rus­ban ká­rog­va a „lé­te­ző szo­ci­a­liz­mus” ide­o­ló­gi­ai ko­ri­fe­u­sa­i­val – egye­ne­sen a Détente-ot és a ke­let-nyu­ga­ti „meg­bé­ké­lést” fe­nye­ge­tő pri­mi­tív és ve­szé­lyes cow­boy­nak te­kin­tet­te. Va­ló­ban: a vi­dé­ki kis­vá­ro­si Ame­ri­ka sze­rény kö­ze­gé­ből szár­ma­zó „Ronnie” anél­kül ér­ke­zett ho­l-ly­woo­di ki­té­rő­vel a wa­shing­to­ni po­li­ti­ká­ba, hogy ki­jár­ta vol­na az Ivy League elit­kép­ző egye­te­me­it. En­nek is kö­szön­he­tő­en a rész­le­tek­kel nem­igen sze­re­tett baj­lód­ni, a pisz­kos mun­kát in­kább jól fel­épí­tett csa­pa­tá­ra hagy­ta.
A kö­ze­pes ké­pes­sé­gű film­sztár­ból lett ka­li­for­ni­ai kor­mány­zó, majd el­nök azon­ban nagy­sze­rű­en érez­te az ame­ri­kai „nép­lel­ket”, s ezen adott­sá­ga ki­tű­nő kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­ség­gel pá­ro­sult. Szi­lárd, mo­rá­lis ala­po­kon meg­hir­de­tett po­li­ti­ká­ja óri­á­si ener­gi­á­kat sza­ba­dí­tott fel az ame­ri­kai tár­sa­da­lom­ban. Kon­zer­va­tív for­ra­dal­ma a het­ve­nes évek de­ka­den­ci­á­ja, ku­dar­cai és bot­rá­nyai, Vi­et­nam, Watergate és a te­he­rá­ni túsz­ej­té­si ak­ció sokk­ja után új len­dü­le­tet adott az Egye­sült Ál­la­mok­nak. Ad­dig di­vat volt Ame­ri­ka ha­nyat­lá­sá­ról be­szél­ni, Re­a­gan el­nök­sé­ge vé­gé­re vi­szont már a vi­lág leg­di­na­mi­ku­sabb gaz­da­sá­gá­ról és egyet­len szu­per­ha­tal­má­ról cik­ke­zett a saj­tó.
„Sok kér­dés­re van egy­sze­rű vá­lasz – egy­sze­rű, de ke­mény. Va­ló­já­ban a bo­nyo­lult vá­la­szok a kön­­nyű­ek, mert azok meg­ke­rü­lik a ke­mény er­köl­csi kér­dé­se­ket” – mon­do­gat­ta vi­lág­né­ze­té­ről, amely egy­sze­rű­sé­gé­ben volt igen ha­té­kony. Kon­zer­va­tív­ként hir­det­te, hogy az ál­lam nem te­le­ped­het rá a gaz­da­ság­ra: ra­di­ká­lis és kon­zek­ven­sen vég­hez­vitt adó­csök­ken­té­si prog­ram­ja ré­vén az ame­ri­kai gaz­da­ság ver­seny­ké­pes­sé­ge a nyolc­va­nas évek­ben a nagy ve­tély­tár­sak ro­vá­sá­ra ug­rás­sze­rű­en ja­vult. Mint ahogy kon­zer­va­tív­ként volt Re­a­gan kö­nyör­te­le­nül an­ti­kom­mu­nis­ta is, aki a ko­ráb­bi ad­mi­niszt­rá­ci­ók „prag­ma­tiz­mu­sa” he­lyett fel­vet­te a kesz­tyűt, ha Moszk­va pro­vo­ká­ci­ó­i­ról volt szó. El­ítél­te és er­köl­csi­leg tart­ha­tat­lan­nak vél­te a „köl­csö­nös meg­sem­mi­sí­tés” (MAD) doktrinájára épü­lő sta­tus quo-politikát és szi­lár­dan hit­te, hogy a „Go­nosz Bi­ro­dal­ma” le­győz­he­tő. Be­in­dí­tot­ta az ame­ri­kai tör­té­ne­lem egyik leg­na­gyobb fegy­ver­ke­zé­si prog­ram­ját, ne­gyed­ével emel­te pár év alatt a vé­del­mi költ­ség­ve­tést. Vá­la­szul a közép-hatótávolságú SS–20-as ra­ké­ták je­len­tet­te ki­hí­vás­ra, min­den til­ta­ko­zás el­le­né­re ke­resz­tül­vit­te a Pershingek te­le­pí­té­sét Nyu­gat-Né­met­or­szág­ban. A történelem később igazolta az akkor dühödten támadott programot: Reagan olyan fegyver-kezési versenybe kényszerítette bele a Szovjetuniót, amelyet az már nem volt képes finanszírozni.
Re­a­gan ren­dít­he­tet­len ki­ál­lá­sa a kö­zép-eu­ró­pai rend­szer­vál­tó erők szá­má­ra bá­to­rí­tást és re­ményt adott, és per­sze sok eset­ben na­iv­nak és meg­ala­po­zat­lan­nak bi­zo­nyu­ló vá­ra­ko­zá­so­kat kel­tett az ame­ri­kai po­li­ti­ka jö­vő­be­ni ala­ku­lá­sát il­le­tő­en – egyes ma­gyar kon­zer­va­tí­vok pél­dá­ul ép­pen ebből ki­in­dul­va táp­lál­nak mind a mai na­pig il­lú­zi­ó­kat a re­pub­liká­nu­sok­kal kap­cso­lat­ban. Mind­azo­nál­tal erő­sen va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy nél­kü­le a kom­mu­niz­mus is to­vább bír­ta vol­na szuf­lá­val, ezért az­tán ne szé­gyell­jük be­val­la­ni: élet­mű­vé­nek mi, ma­gya­rok is fel­mér­he­tet­le­nül so­kat kö­szön­he­tünk.