Legális össznépi meztelenkedés valóságshowja
Strandba bújva (2006. augusztus) Valami illetlen van abban, hogy szinte pucérra vetkőzve hentergünk vadidegenek mellett, fél szemmel lessük, hogy miként tekeredik egymásra velünk szemben egy pár, vagy egy vastagabb hölgy széttárt lába közé bámulunk a könyvünk peremén túl. Ennek ellenére szeretek strandolni – lehet, hogy szemérmetlen vagyok, a birkanép tagja, de élvezem az emberek halk morajlását, a palacsintát, a sört, a vizet és a lustálkodást. A Balaton-parton hamar kiderül, hogy a férfiak egy része és a csecsemők hasonló színvonalon vannak: mindkettő tátott szájjal bámul. Ezt azonban nem lehet egyik szemére se vetni, a csecsemők így érzik jól magukat, a pasik pedig aktív vizuális csábításnak vannak kitéve. Lássuk be, a nők is megnézik a nőket, sőt inkább egymásnak akarnak megfelelni – konstatálják, hogy kevésbé dagadtak, barnábbak, vagy sokkal menőbb a fürdőruhájuk. A megoldhatatlan kérdés, ki a legmenőbb csaj a strandon? Mert, aki mindenét kiteszi, lehet, hogy sok csodálóra akad, de primitív és aljas eszközökkel él.
Valóságshow A legfontosabb a megfelelő felkészültség. Ha nincs strandlepedő, akkor az élmény a felére csökken, mert olyan bosszúságokkal kell megküzdeni, mint a lábunkra ragadt szúrós fűszálak, hangyák rohama a kézfejünkön és cigicsikk az állunk alatt. Kell még jó könyv, színes folyóirat (természetesen egy UFI), gumimatrac és egy igényeiben hasonló barát vagy barátnő. A strand így jobb, mint a mozi. A strand egy valóságshow. Nincs annál szomorúbb, mint egy veszekedő család a strandon. A vita a strandpapucs, vagy a naptej otthonhagyásával kezdődik. A szánalmas, negyvenéves, bunkó apuka a barnára sült sörhasa felett vizslatja a csajokat, miközben anyu a gyerekkel kiabál, hogy holnap otthon hagylak, nem lehet téged elviselni. Apuka is rámordul a gyerekre, aztán egy széles mosolyt küld felém, lapogatva valamelyik szőrös testrészét. Na, ilyenkor fordul meg a napozó, és keres valami vidámabb kukkolást.
Idill Néha olyan pozitúrában fekszenek a párocskák a strandon, hogy nehéz eldönteni: rosszul látunk vagy tényleg dugnak? Illik, nem illik, azért csak odatéved az ember szeme, mert szeretne biztosra menni, olyan furcsa elképzelni, hogy tényleg. A vízben elég egyértelmű a helyzet: amikor a nő már egy fél órája csüng a férfi nyakán, akkor minden bizonnyal az történik, amit gondolunk. Ennél kedvesebb az egymást kenegető, fröcskölő, csókolózó párok látványa, ilyenkor el lehet kezdeni azon gondolkodni, hogy vajon mennyi ideje járnak? Tényleg szeretik egymást? Összeillenek? Teljesen határozott álláspontot lehet kialakítani ezekben a kérdésekben fél óra alatt, pláne ha még a barátnővel is megtárgyaljuk.
Strandritmus A leggyakoribb látvány azonban unalmas. Kisgyerekes, negyvenes házasok élik a rendes strandritmust: úszás, napozás, lángos, úszás, napozás, palacsinta, sör. Bár ilyenkor is bele lehet hallgatni a beszélgetéseikbe, hogy Gyurcsány Ferenc hazudott-e, akkor mennyi lesz a gáz, Julit otthagyta Géza és le kéne hívni egy kicsit megvigasztalni. A legtöbbször a mély harmóniában lévő párok között nincs vita, hanem egyetértenek egymással mindenben, talán az esti menüt kell csak néha korrigálni a férj kívánsága szerint.
Csapatok A régi szép emlékeimből ma már keveset látni. Lehet, hogy rossz strandra keveredtem, de nem találtam tíz fős fiatalokból álló társaságokat, akik leruccantak a szülők üdülőjébe. Lehet, hogy ma már ez nem trendi, vagy nem járnak az ilyenek strandra. Szerintem a szabadság netovábbja, sőt a mi időnkben több ilyen csoport is állomásozott a Balaton-parton és lehetett sorra járni a barátokat. A húszasokat már öreg harmincasként figyelve úgy tűnik, hogy nagyon mások, pedig a franc tudja, lehet, hogy hasonlóan élnek. Az tény, hogy nem látok a 70-es út mellett stopposokat és azt sem látom, hogy a vonatról tömegesen szállnának le vázas- hátizsákkal, a diszkót pedig night clubbal egészítették ki.
|