OFFLINE | intro | napló
Cseréljünk lemezt!
(2007. július)
Még a legjobb családban is előfordul, hogy valaki részegen hülyeségeket beszél, aztán pedig kialussza magát, és másnap erőst szégyenkezik. Az alkohol inspirálhat például meggondolatlan és – akkor még határozottan jónak tűnő – bizarr névadási ötleteket is.

Valami efféle történhetett a magukat Gój Motorosoknak elnevező baráti társasággal is, akik aztán viszont így maradtak. Ha minden úgy lenne, ahogy azt a tábortűznél a hatodik és hetedik doboz sör között esetleg kitalálunk, akkor ez az egyébként is terhelt világ még sokkal inkább elviselhetetlenebbé válna. Vannak ugyanis bizonyos civilizációs korlátok, amelyeket pontosan azért találtak ki, hogy betartásukkal ne váljon őrültek házává az életünk.
Ez az ország huzamosabb ideje szenved kibeszéletlen és fel nem dolgozott sérelmektől, alaptalan és alapos üldözési mániáktól, elhallgatott és elhazudott történelemtől, borzalmas szenvedések napi politikai tőkévé silányításától és meganynyi, talán már soha helyre nem hozható lelki bajtól. A szívekben sok a temetetlen halott. Ráadásul az elmúlt tizenhét évben kiderült, hogy a politikai osztály és az értelmiségi képtelen kivezetni az országot ezekből a lassan százéves csapdákból, vagy legalábbis segíteni neki, hogy felálljon a folytonos letaglózásokból és önmaga meghaladja saját kínjait. Hogy észrevegye: miközben Magyarországon többen még mindig a népi–urbánus gittet rágják és a recsegő lemezjátszón néha a zsidózó, rá válaszul pedig a hideg precizitással újrainduló antiszemitázós lemez váltja egymást, a világ elsüvített mellettünk. Gój Motorosék persze elmondják, hogy nem antiszemiták, hát hogyne. Akkor ciki ez, mégis? Persze, nem azt jelenti a név, igen, nyilván véletlenül itt nyílt ki a szótár az egyik motoros-bulin, persze. Maradjunk annyiban, hogy értjük, de a hülyék meg a túloldalon laknak, ott szemben, tetszik látni?
Na jó. De ki tehetne akkor azért, hogy végre egyszer már ne a sehová nem vezető ördögi körökben rostokoljon az ország? Hogy ne menjen rá a mi egész életünk is erre a terméketlen, ócska régi harcra, ami foglyul ejtett sokakat? Pont a civilek lehetnének azok – igen például egy motoros baráti társaság is, ha már feltétlenül a motorozás és politika együtt a hobbijuk – akik félretolva az avas hőbörgést, gójozást és annak reakcióját, a profi cinizmust, értelmes, tiszta hangon szólalhatnának meg, ami persze gyökerezhet a múltban, dehát ott nem mindegy, hogy hová nyúl az ember, ugye. A monarchia fénykora, a századforduló miért nem sikk? A stílussal amúgy is gondjaik vannak. Miért a legjobb módja a trianoni megemlékezésnek a zajos, harsány, felvonulás, miközben a zebegényi kápolna és az országcsonkítás emlékműve inkább a csendes, ám persze jóval kevésbé látványos emlékezést kívánná? Lehetnek bármilyen nemesek a deklarált célok, körbeutazhatják a történelmi Magyarországot akár ötvenszer is, de a „Gój shopban” kapható „Ne piszkáljatok, sorstalanok!” póló nagyon snassz. Én a biciklistákkal vagyok.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”