A kí­nai nap­tár sze­rint a 2005 a ka­kas éve. Bár saj­nos gő­zünk sincs, hogy ez mit je­lent, de azért jól hang­zik. És mit hoz a ka­kas éve? Mi mást, mint hogy drá­gább lesz a kakashere-pör­költ, no meg a csir­ke far-hát. De töb­bet kell fi­zet­ni a Campari-narancsért is, és az ár­za­bá­ló meg se­hol. De az UFI ja­nu­ár­ban is se­gít ki­lá­bal­ni a to­tá­lis új­évi le­tar­gi­á­ból. Utá­na­jár­tunk, hogy ki lesz a köz­tár­sa­sá­gi el­nök, meg­vizs­gál­tuk, hogy ki­kért ra­jon­ga­nak a mai fi­a­ta­lok és mi tör­tént a ro­má­ni­ai vá­lasz­tá­so­kon. Az UFI ké­mei je­len vol­tak Bu­da­pest ut­cá­in szil­vesz­ter­kor, még egy kór­ház­ba is be­fe­küd­tek csak azért, hogy meg­ír­ják a ma­gyar va­lót. Ki­dol­goz­zuk a megoldókulcsát az Élet + Vér egyen­let­nek. Írunk a nagy vis­­sza­té­rő­ről, Ti­sza Ist­ván­ról, aki a ballib mé­dia min­den támadása el­le­né­re is­mét mi­nisz­ter­el­nök lett. És a leg­vé­gén ki­de­rül az is, hogy mi mit is ér­tet­tünk a ka­kas évén: Oli bá­csi meg­ír­ja a fran­kót a fran­ci­ák­ról, a ja­nu­á­ri yo-helyünk Strasbourg, és bo­nusz­ként pe­dig in­ter­jút ké­szí­tet­tünk de Gaulle egyik me­rény­lő­jé­vel is.