Az Élet és Iro­da­lom cí­mű he­ti­lap szo­ká­sá­hoz hí­ven de­cem­ber vé­ge fe­lé dup­la szám­mal je­lent­ke­zett. Az ün­ne­pi for­ga­tag­ban min­den­ki ka­rá­csony lá­zá­ban ég, de nincs két em­ber, aki­nek ugyan­azt je­len­te­né Eu­ró­pa egyik leg­na­gyobb ün­ne­pe.
Váncsa Ist­ván fő­szer­kesz­tő-he­lyet­tes is be­le­sza­golt a fe­nyő­gyan­tás, szal­ma­il­la­tú le­ve­gő­be. A ka­rá­cso­nyi ün­nep­kör kö­ze­led­tén túl a He­ti he­tes al­kal­mi be­dol­go­zó­ja még va­la­mit azo­no­sí­tott. A fe­nyő­fa­ün­nep far­vi­zén év­ről év­re ko­nok el­szánt­ság­gal fel­buk­ka­nó op­por­tu­nis­ta és per­verz pap­ság orr­fa­csa­ró bű­zét. Stille Nacht cí­mű pa­ra­bo­lisz­ti­kus írá­sá­nak ap­ro­pó­ját egy interneten ke­rin­gő, jog­gal aláz­ha­tó bár­gyú „bet­le­he­mes” ke­res­ke­del­mi szol­gál­ta­tás hir­de­té­se szol­gál­tat­ta. Ha si­ke­rül vis­­sza­gyö­mö­szöl­nünk Váncsa sző­rös bő­re mö­gé a be­lő­le órarugógerincű fel­pat­ta­nó­ként elő­ug­ró Kuncze Gá­bort – bíz­vást ál­lít­hat­juk, egé­szen szó­ra­koz­ta­tó. Ta­lán még meg­en­ge­dő at­ti­tű­dünk­re is szá­mít­hat, haj­la­mo­sak va­gyunk az el­gyen­gü­lés­re így ün­ne­pek tá­ján. Nem lett azon­ban ne­künk ren­de­sen el­ma­gya­ráz­va, hogy a Patrubány va­la­gá­ba dü­bö­rög­ve be­vo­nu­ló tör­té­nel­mi egy­há­zak kép szol­gál-e egyéb célt túl azon, hogy ös­­sze­mos­ha­tó egy po­li­ti­kai gengsz­ter ámok­fu­tá­sa a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kért fe­le­lő­sé­get ér­ző klé­rus ál­lás­fog­la­lá­sá­val. A prob­lé­mák ár­nyalt meg­kö­ze­lí­té­sé­re kí­no­san ügye­lő ÉS a tör­té­nel­mi egy­há­zak vo­nat­ko­zá­sá­ban rend­re ki­vé­telt tesz. Néz­zük (szó sze­rint) mi­lyen gon­do­la­tok­kal kí­ván ne­künk ál­dott ka­rá­csonyt a fő­szer­kesz­tő-he­lyet­tes: „A ka­pi­ta­liz­mus­ban a pap is ma­gá­ra mar­adot­tan, a kény­sze­rű ön­zés egyé­ni út­ja­it jár­va ke­res­te és ke­re­si a bol­dog­sá­got, va­gyis pedofil lesz, a szo­ci­a­liz­mus­ban vi­szont meg­fog­ja em­ber­tár­sai ki­nyúj­tott ke­zét, majd be­súg­ja őket. Nyil­ván volt olyan, aki egy­szer­smind meg is ron­tot­ta az if­ja­kat, aki­ket fi­gyelt és be­sú­gott, de hát az csak egy­faj­ta plusz szol­gál­ta­tás volt, nem egyéb.” Ezen a pos­tá­ra adott szür­re­á­lis üd­vöz­lő­la­pon a ne­ut­rá­lis Má­ria és Jó­zsef mel­lék­sze­rep­lők mel­lett te­hát ott áll­nak a far­tú­ró, spic­li pa­pok, s hogy azért meg­le­gyen az egyen­súly, meg­je­le­nik ma­ga Gyurcsány Fe­renc, a fe­le­lő­sen gon­dol­ko­dó ha­za­fi­ak apa­fi­gu­rá­ja – cikk­be­li sze­re­pe sze­rint – egy hős sze­mély (co­py­right by dr. Má­ri­ás) aki, hát per­sze, hogy nem esik has­ra a pa­pok­tól. A cset­lő-bot­ló mi­nisz­ter­el­nök már a múl­té.
Vagy még­sem? A lap 22. ol­da­lán Aján­dé­koz­zon Ka­rá­csony­ra köny­vet sze­ret­te­i­nek! – fel­szó­lí­tás alatt a köz­éle­ti ka­te­gó­ri­á­ban két kö­tet ver­seng az ol­va­sók fi­gyel­mé­nek fel­kel­té­sé­ért. Az egyik­nek a cí­me Medgyessy. A má­sik könyv a Gyurcsány cí­met vi­se­li. Jé­zus Krisz­tus szü­le­té­sé­nek ün­ne­pé­vel ös­­sze­füg­gés­be hoz­ha­tó cik­ket a fen­tebb is­mer­te­tett Váncsa cik­ken kí­vül csak Mol­nár Er­zsé­bet írt a für­dő­kád­ban ver­de­ső, ké­sőbb ün­ne­pi me­nü al­kat­rész­évé vá­ló ponty­ról. En­­nyit a ka­rá­csony­ról.
Ap­ro­pó, töb­bé ne kí­ván­junk bol­dog ka­rá­csonyt. Eb­ben az ösz­­sze­füg­gés­ben – ha kor­rek­tek kí­vá­nunk ma­rad­ni – még a ki­fe­je­zés is ke­rü­len­dő. Mert ki­re­kesz­tő. Az ÉS min­den szer­ző­jé­nek utólag is bol­dog ün­ne­pe­ket.