A szálak Budapestre vezetnek?
Maffiagyanú Kárpátalján? (2004. október) Gajdos István, az Ukrán Szociáldemokrata Párt színeiben megválasztott és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségben (UMDSZ) politizáló kijevi parlamenti képviselő nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarországnak – jelentette ki nemrégiben tartott közös sajtótájékoztatóján Németh Zsolt és Kövér László. Az Országgyűlés külügyi és nemzetbiztonsági bizottságának fideszes elnökei szavait „magyarra fordítva” mindez annyit jelent: a jelenlegi magyar kormány kárpátaljai kedvence maffia-gyanús. Kárpátalján a legnagyobb magyar érdekvédelmi szervezet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), amelynek elnöke, Kovács Miklós a hazai belpolitikában kétségtelenül a Fidesz mellett kötelezte el magát. Így például határozottan elutasította a státustörvény kiüresítését, és ezért nem írta alá a törvénymódosítást megszentelő Magyar Állandó Értekezlet záródokumentumát, de említhetnénk azt is, hogy a KMKSZ is a határon túli magyar kérdés autonomista megoldását sürgető szervezetek közé került az úgynevezett Esztergomi Nyilatkozat aláírásával. Ezek után nem meglepő, ha 2002 óta az MSZP–SZDSZ kormány mindent megtett, hogy a KMKSZ-t ellehetetlenítse, és annak ellenlábasát, az UMDSZ-t hozza helyzetbe. A határon túli szervezetek függenek a hazai anyagi támogatástól, és a jelenlegi kormány – az Illyés Közalapítványon és a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke által felügyelt úgynevezett koordinációs kereten keresztül – Gajdos Istvánt és csapatát tömi tele pénzzel, míg a KMKSZ támogatása évről-évre csökken. Bár az UMDSZ teljesítménye nem igazán értékelhető, elnökének személye annál inkább: Gajdos István volt vállalkozóról tudvalévő, hogy teljes mértékben összefonódott Kárpátalja megye Rizak nevű kormányzójával. Magyarán: Gajdos István részese a Leonyid Kucsma ukrán elnök mögött felsorakozott Ukrán Szociáldemokrata Pártként futó klán kárpátaljai leágazásának. Gajdos Istvánnal azonban van több gond is, rögtön például megválasztásának körülményei. A legutóbbi, 2002-es választások előtt gyorsan lecsaptak a beregszászi választókerületről (az etnikai arányok miatt csak itt van esély magyar képviselő sikerére) hét falut. Korábban mind a hét faluban a KMKSZ nyert. Mivel ennek ellenére Kovács Miklós győzött, megsemmisítették hat további falu eredményét „választási rendellenességre” hivatkozva. Talán véletlen, talán nem, de mind a hat faluban Kovács Miklós nyert. Ezek után tudták csak győztesnek kihozni a magyarság által nem igazán támogatott és magyarul alig beszélő, valójában nem magyar párt színeiben induló képviselőt, Gajdos Istvánt. Bár a budapesti ukrán nagykövet ingerülten kérte ki magának a választási csalás vádját, a hazai diplomáciai körökben nagy ívben került Jurij Muska kijelentéseit senki sem tudja komolyan venni. Ennek többek között az is az oka, hogy a nemrég szintén Kárpátalján, Munkácson lezajlott polgármester-választás alkalmával még „egyértelműbb” hatalmi módszerek kerültek bevetésre. A magát jobboldalinak tartó Mi Ukrajnánk mozgalom (annak a Viktor Juscsenko volt miniszterelnöknek a jelenleg ellenzékben lévő pártja, mely ma a legnépszerűbb párt Ukrajnában) jelöltjével szemben a „szociáldemokraták” az UMDSZ-es Mujzer Ernőt indították. A cél nyilvánvalóan a város lakosságának 10 százalékát kitevő magyarság megnyerése volt. A munkácsi magyarok azonban tömegesen a népszerűbb nem magyar jelöltre szavaztak, többek között a KMKSZ felhívására. A kormányzat itt nem „pepecselt” annyit, mint Beregszászon. Urnazárás után a rendőrség nemes egyszerűséggel lefoglalta az összes szavazóládát, majd a kapitányságon magukban öszszeszámolták a szavazatokat és kihirdették győztesnek a hatalom emberét, Mujzert. Csakhogy Munkácsból hatalmas nemzetközi felháborodás lett, ugyanis a szavazás közel esik a nagy nemzetközi figyelemmel kísért elnökválasztáshoz, s az esetet azonnal elítélte hivatalos formában az EU és az ET is. A tiltakozás eredményeképp Mujzer urat gyorsan lemondatták a béke kedvéért. Az esetnek azonban talán még érdekesebb a magyarországi leágazása. Több forrás állítása szerint a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa diplomáciai csatornákon és a Magyar Köztársaság Információs Hivatala saját csatornáin hazajelezte: Munkácson választási csalás történt. Figyelembe véve a választások körülményeit és a nemzetközi visszhangot, ez a megállapítás nem is igényelt különösebb „szellemi erőfeszítést”. Csakhogy értesüléseink szerint Szabó Vilmos, a Határon Túli Magyarok Hivatalát felügyelő politikai államtitkár „lebaltázta” Szabó Ottó ungvári magyar főkonzult, amiért „beavatkozik a Fidesz oldalán a kárpátaljai belpolitikába azáltal, hogy csalással vádolja az UMDSZ-t”. Tudni kell azt is, hogy a jelenlegi Külügyminisztérium nem igazán bízik meg Szabó Ottóban, ő ugyanis 1998-ban került a Bem térre, vagyis nem tartozik a „kipróbált szakemberek” körébe. De a dolgok nem állnak itt meg. Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára és Boros Jenő, az Ukrajnáért is felelős helyettes államtitkár hasonló indokok alapján jelentették fel az MSZP-ben dr. Czukor Józsefet, az Információs Hivatal amúgy az MSZP által kinevezett, de jó szakembernek tartott és az EU-ban is elismert főigazgatóját. (Boros Jenőnek amúgy komoly „elvi kiindulási” alapja lehetett, ugyanis bonni hivatalvezetői kinevezését az előző kormány idején az akkori bonni nagykövet, Pröhle Gergely akadályozta meg. Pröhle Gergely első beosztottját, vagyis a követség második emberét pedig akkor úgy hívták, hogy dr. Czukor József.) A minisztériumi följelentésnek van még egy kulcsfigurája: Boros Jenő titkárságvezetője, Németh János. Az illető az első MSZP–SZDSZ kormány idején ungvári főkonzul volt. Németh János 2002-ben azzal keltett feltűnést, hogy a kormányváltást követő minisztériumi állománygyűlésen felrótta Kovács Lászlónak: mindenféle gesztust tesz a „fideszeseknek” és nem nevezi ki nagykövetnek a „szakértőket”. Mindezt akkor, amikor a Külügyminisztériumban gyakorlatilag lefejeztek mindenkit, aki nem rendelkezett stabil MSZMP-s háttérrel (!). Nos, ezek után Németh János megpróbált karriert befutni a Határon Túli Magyarok Hivatalában is, ahol a Kárpátaljával foglalkozó főosztályt vezette. Amikor azonban nem lett ismét kinevezve Ungvárra, visszakerült a Külügyminisztériumba. Németh János köztudottan utálja a Fideszt és a munkáját annak idején gyakran kritizáló KMKSZ-t, vagyis megfelelő „szakmai hátteret biztosíthat” Boros Jenő helyettes államtitkárnak. Ami Magyarországon ezzel az üggyel kapcsolatban lezajlott, annak is van magyar neve: a diplomatáknak és a hírszerzőknek nem az a dolguk, hogy leírják a valóságot, hanem azt kell jelenteniük, amit hallani akarnak idehaza. Hogy a történet kerek legyen: dr. Czukor Józsefet, az MSZP által kinevezett „főhírszerzőt” idő közben Kiss Péter felmentette. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a már említett sajtótájékoztatón Kövér László is megjelent, illetve hogy a kárpátaljai kérdés felkerült a nemzetbiztonsági és külügyi bizottságok zárt üléseire. Összességében lássuk be: Gajdos István nem más, mint az ukrán politikai valóság |
De térjünk vissza Gajdos Istvánra, lévén, hogy az adófizetők forintjaiból szép számmal kap. Rendkívül kényes volt az ungvári egyetem rektorának esete. Az illetőt ellenzékiként tartották számon, de talán még ennél is nagyobb bűne volt, hogy Rizak kormányzó testvé- rének éppen a rektori állás kellett. A dolog végül megoldódott: a rektort holtan találták, átszúrt szívvel és a talpától a tenyeréig felvágott erekkel. A hivatalos verzió szerint öngyilkosság történt, mérhetetlen mazochizmusra vallva, amit azonban korábban nem tapasztaltak a professzornál. A dolog ott vett ennél is kényelmetlenebb fordulatot, hogy a Nasa Ukraina ellenzéki párt honlapján közzétették: a gyilkosságot megelőzően az Ukrán Szociáldemokrata Párt egyik képviselője meglátogatta a rektort annak érdekében, hogy jobb belátásra (lemondásra) bírja. Ki is volt az illető? Az MSZP–SZDSZ kormány pechjére nem más, mint Gajdos István. Némi gondolkodás után itt is megszületett a hivatalos verzió: Gajdos azért járt ott, mert el akarta érni, induljon több magyar nyelvű szak az egyetemen. Akár „megható” is lenne Gajdos közbenjárása, különösen ha figyelembe veszszük, hogy az illető Beregszászon aktívan részt vett a helyi Illyés Gyula Tanárképző Főiskola épületének elvételében – vélhetően annak piaci értéke miatt –, ami azonban veszélyezteti az első önálló határon túli magyar felsőoktatási intézmény működését. De a sornak nincs vége. Kárpátalján nyílt titokként kezelik, hogy Gajdos részt vett védelmi pénzek beszedésében, és részese volt az illegális olajkereskedelemnek is. Aztán megemlíthetnénk, hogy amikor a Németh–Kövér sajtótájékoztatóra Szabó Vilmos és Gajdos István külön-külön kommünikében válaszol, egységesen rosszul írják a Fidesz nevét, azt Polgári Pártnak titulálva, vagyis biztosítanak arról minket, hogy az ungvári és a budapesti nyilatkozatot ugyanazon személy írta. Híradásokból kiderült: mind az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága, mind a Külügyi Bizottság a témában meghallgatta dr. Zsohár Istvánt, az Információs Hivatal új főnökét. Ezek után a szocialista párt képviselői egyre kevésbé forszírozzák a kérdést a nyilvánosság előtt, ami arra utalhat, hogy Németh Zsolt és Kövér László bizonyos állításait a hírszerzés megerősíthette. Ráadásul tovább bonyolítja a kérdést, hogy Gajdos István magyarországi levelezésbe fogott. Csakhogy óvatlanságból mindezt egy Fejér megyei telephellyel rendelkező és Gajdosné névre hallgató tulajdonossal bíró cég címéről teszi. Mindezt azok után, hogy tagadta, hogy bármilyen üzleti érdekeltségei lennének… Összességében lássuk be: Gajdos István nem más, mint az ukrán politikai valóság. Mint jelenséget kell kezelni, és túlzottan nem kell meglepődni. Azonban a magyar kormány hozzáállásán elcsodálkozhatunk. Hogyan pumpálhatják tele pénzzel ezt az embert, amikor tudják, hogy mit képvisel? Hogyan képzelhetik, hogy mindez középtávon nem fog a fejükre visszahullani? Hogyan juthat el a „Fidesz-gyűlölet” odáig, hogy minisztériumi alkalmazottak és képviselők nemzetbiztonsági kockázatot kreáljanak? Reméljük, nem ez lesz a magyar politikai valóság…
|