OFFLINE | téma |
Szinglivilág Magyarországon
(2004. augusztus)
A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú óta nem szü­le­tett olyan ke­vés gyer­mek Ma­gyar­or­szá­gon, mint az idei első ne­gyed­év­ben. A megdöbbentő adat mel­lett-mö­gött ott áll a há­zas­ság­kö­té­sek szá­má­nak szin­tén drá­mai ala­ku­lá­sa, emel­lett-mö­gött pe­dig az új trend: a szing­li-lét.

Szingli-spíl
Né­hány éve, ami­kor könyv- és film­si­ke­rek ré­vén be­ve­zet­te­tett a köz­nyelv­be a szing­li ki­fe­je­zés, a ma­i­hoz mér­ten szűk volt a fo­ga­lom ér­tel­me­zé­si me­ző­je. Ak­kor az egye­dül­ál­ló har­min­cas nő je­len­tet­te a szing­lit. 2004-ben más a hely­zet. Pél­dá­ul vis­­sza­me­nő­leg már a film­szak­ma is szing­li­film­ként em­le­ge­ti a jól szi­tu­ált, ám unal­muk­ban, társ­ta­lan­sá­guk­ban bu­nyó­zó fér­fi­ak­ról szó­ló Har­co­sok klub­ját. A szing­li-lét át­lép­te a női nem „korlátait”, és át­lép­te az élet­ko­ri meg­ha­tá­ro­zást, sőt: min­dent át­ha­tó tár­sa­dal­mi (nem je­len­ség­gé, ha­nem) di­vat­tá vált. Ma már ti­zen­hét éves su­han­cok, de negy­ven­hét éves el­vált, több­gyer­me­kes as­­szo­nyok is elő­sze­re­tet­tel de­fi­ni­ál­ják ma­gu­kat szing­li­ként – elég csak né­hány társ­ke­re­ső fó­ru­mot át­bön­gész­ni.
Bu­ta­ság len­ne a fel­so­ro­lás, a köz­be­széd, a rek­lám- és fo­gyasz­tá­si kul­tú­ra, a ha­zai né­pe­se­dés­po­li­ti­ka mely ele­me­i­ben ta­lál­juk meg en­nek a di­vat­nak a kéz­jegy­ét – mond­juk ki in­kább nagy me­ré­szen, hogy min­den a szing­li­vi­lág lét­re­jöt­tét se­gí­ti elő, és, az el­len­ér­vek­re nyi­tot­tan, dől­jünk hát­ra. Nincs ne­héz dol­gunk: néz­zük a rek­lá­mok ké­pi vi­lá­gát (a rek­lá­mok szing­li fő­sze­rep­lői har­min­ca­sok, a csa­lá­do­kat áb­rá­zo­ló rek­lámok jó­részt a né­met rek­lám­kul­tú­ra ter­mé­kei: an­ti­pa­ti­kus csa­lád­mo­del­lel, ön­tu­da­tos házipénztárnok anyu­ká­val, töketlenül vi­gyor­gó apu­ká­val). Néz­zük az egye­te­mek ne­mek köz­ti ará­nya­it (a ké­sőb­bi nagy kar­ri­ert ígé­rő sza­ko­kon női több­ség: a köz­gaz­dász­hall­ga­tók 60, a jog­hall­ga­tók 55 szá­za­lé­ka nő). Néz­zük az el­múlt évek né­pe­se­dés­po­li­ti­kai dön­té­se­it (a la­kás­hi­te­lek ka­ma­tai más­fél éve az eget sú­rol­ják; a 2000. év­ben a szü­le­tés­szám-csök­ke­nést év­ti­ze­dek óta elő­ször meg­ál­lí­tó csa­lá­di adó­ked­vez­mény rend­sze­rét tkp. meg­szün­tet­ték, míg a he­lyet­te kí­nált szocpol-emelés csak az új la­kás­ba köl­tö­ző­ket érin­ti; a csa­lá­di pót­lék egy-két­ezer fo­rin­tos eme­lé­se ugyan­ak­kor, bár je­len­tő­sen ter­he­li az ál­lam­kas­­szát, a csa­lá­dok élet­vi­szo­nya­in sem­mit sem vál­toz­tat). Néz­zük a köz­be­széd új fo­gal­ma­it (egy­re erő­seb­ben van je­len a csa­lá­don be­lü­li erő­szak fo­gal­ma egy olyan idő­szak­ban, ami­kor nő az egy­sze­rű élet­tár­si kap­cso­lat­ban élők szá­ma; vi­szont a csa­lád ki­fe­je­zést a nép­nyelv má­ig a há­zas­ság in­téz­mé­nyé­hez kö­ti – te­hát nem be­szél sen­ki csa­lá­don kí­vü­li, eset­leg élet­tár­si kap­cso­la­ton be­lü­li erő­szak­ról – ez­zel mint­egy a csa­lád fo­gal­má­ra ke­rül pe­jo­ra­tív ér­tel­mű cím­ke).

Per­sze vi­lág­je­len­ség
Per­sze vi­lág­je­len­ség­gel ál­lunk szem­ben, amely rá­adá­sul még be sem gyű­rű­zött iga­zán Ma­gyar­or­szág­ra. Ná­lunk még csak fő vo­na­la­i­ban áll a szing­li-lét­re épü­lő ipar, amely Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban most ért te­tő­pont­já­ra (társ­ke­re­ső fesz­ti­vá­lo­kat szer­vez­nek, va­la­mint élet­nagy­sá­gú, új­ság­ol­va­só fér­fit áb­rá­zo­ló posz­te­re­ket, ház­tar­tás­be­li za­jo­kat tar­tal­ma­zó cédéket le­het kap­ni, vé­cé­le­hú­zás­sal, kö­hö­gés­sel, hogy a szing­lik ne érez­zék egye­dül ma­gu­kat az ott­ho­na­ik­ban). Te­hát ne­he­zen hi­he­tő, hogy a né­pe­se­dés drá­mai ala­ku­lá­sát ho­zó ten­den­ci­át kor­mány­za­ti in­téz­ke­dé­sek­kel meg le­he­tett vol­na ál­lí­ta­ni – ugyan­ak­kor egy­részt az em­lí­tett 2000. évi adat: tény, más­részt lett vol­na idő fel­ké­szül­ni a je­len­ség­re, azon­ban a je­len­le­gi kor­mány­zat ezt el­mu­lasz­tot­ta. Sőt, mint em­lí­tet­tük, a csa­lá­don be­lü­li erő­szak fo­gal­má­nak kor­mány­za­ti fel­ka­ro­lá­sá­val, in­di­rekt mó­don, ma­ga is se­gí­ti a csa­lád és a há­zas­ság in­téz­mé­nye­i­nek pusz­tu­lá­sát. Bal-fé­kek cí­mű cik­künk­ben hos­­szab­ban fog­lal­ko­zunk a Hiller Ist­ván ál­tal ké­szí­tett Új Ma­gyar Szo­ci­ál­de­mok­rá­cia cí­mű bal­ol­da­li prog­ram­mal, amely­ből még egy­szer ki kell emel­nünk ide az egyik mon­da­tot: „A csa­lád év­ti­ze­dek óta tar­tó vál­sá­gát a kon­zer­va­tív, avítt fel­fo­gás okoz­za, amely sze­rint a nő he­lye a kony­há­ban van, s a fér­fi az úr a ház­nál.” Sze­mé­lyes­ke­dő, trá­gár, hig­gad­tan ér­ve­lő vá­la­szok he­lyett leg­in­kább az egy­sze­rű lo­gi­kát vá­laszt­juk: a ha­gyo­mány­őr­zés csak ha­gyo­mány­ta­ga­dó kör­nye­zet­ben le­het a ha­gyo­mány ká­rá­ra, ek­kor is csak ab­ban az eset­ben, ha szűk lá­tó­kö­rű­en el­len­áll a ha­gyo­mány meg­re­for­má­lá­sá­nak. De ha ezt te­szi, ak­kor sem a ha­gyo­mány­őr­zés okoz­za a ha­gyo­mány vesz­tét. Tisz­te­let­tel vá­runk egy re­mek­be­sza­bott ri­posz­tot, de egyet­len ki­té­te­lünk van: hadd ne is­mer­jük el a há­zas­ság re­form­ja­ként az élet­tár­si kap­cso­lat „hi­va­ta­los­sá” eme­lé­sét.

Jó a szing­li­nek? Mind­egy, ez a di­vat
Az, hogy a köz­vé­le­mény szte­re­o­tí­pi­á­kat ag­gat a szing­li­re, nem meg­le­pő, hi­szen új, még alig-alig is­mert je­len­ség­ről van szó. A szing­li a má­nak él, a ba­rá­tok je­len­tik a kap­cso­la­ta­it, ál­la­ma a cé­ge, an­nak adó­zik, az adó pénz­ne­me pe­dig az idő és az ener­gia. Ami­kor holt­fá­rad­tan ha­za­tér, már in­dul is bu­liz­ni, al­kal­mi part­ne­rek vált­ják egy­mást, et­ce­te­ra. Ez a tár­sa­da­lom­ban élő kép. Azt az ál­la­po­tot azon­ban, amely sze­rint a szing­lik pri­vi­le­gi­zált (értsd: jó) éle­tet él­né­nek, csak a rek­lá­mok kí­ván­ják lát­tat­ni, ko­mo­lyabb ku­ta­tá­sok nem iga­zol­ták. A szing­li alap­ve­tő­en ma­gá­nyos, ma­gá­nyát rossz do­log­ként éli meg – kb. egy­ötö­dük vál­toz­tat­ni kí­ván a csa­lá­di stá­tu­sán (a pszi­cho­ló­gu­sok, szo­ci­o­ló­gu­sok őket ide­ig­le­nes szing­li­nek ne­ve­zik, megkülönböztetendő az ál­lan­dó­sult szing­lik­től. A szing­li­vi­lág „kor­han­gu­lat” vol­tát az is iga­zol­ja, hogy (da­cá­ra a szing­lik alap­ve­tő­en ke­se­rű száj­íz­ének) a mé­di­á­ban sze­mé­lyes meg­nyil­vá­nu­lás­nak lát­szó, vol­ta­kép­pen azon­ban egy­szer­re trend­kö­ve­tő, egy­szer­re trend­for­má­ló vé­le­mé­nyek­kel is ta­lál­ko­zunk. Itt van mind­járt egy pél­da. Egy nem ré­gi TV Szi­get-adás­ban a har­min­cas műsorvezetőnő kö­zöl­te, ő el se tud­ja kép­zel­ni, hogy 25-26 éve­sen, ilyen el­ké­pesz­tő­en fi­a­ta­lon ho­gyan le­het gye­re­ket vál­lal­ni, s hogy ne­ki bi­zo­nyá­ra nem len­ne tü­rel­me eh­hez. Hoz­zá­tet­te még a di­va­tos ér­vet is, amely sze­rint éret­ten akar majd gyer­me­ket vál­lal­ni. (Láb­jegy­zet­ként vol­na stí­lu­so­sabb, de elé­ged­jünk meg egy zá­ró­jel­lel: az il­le­tő hölgy­nek sok erőt kí­vá­nunk ah­hoz, hogy öt­ven éves ko­ra fö­lött maj­da­ni gyer­me­ké­nek ser­dü­lő­ko­ri nya­va­lyá­i­val szem­ben kel­lő tü­rel­met tud­jon ta­nú­sí­ta­ni.) Egyet­len ilyen eset is árul­ko­dik a fi­a­tal tár­sa­da­lom­ban ural­ko­dó (és nem li­be­rá­lis, mert az el­len­vé­le­mé­nye­se­ket cím­ké­vel el­lá­tó!) han­gu­lat­ról.

Ci­ki a gye­rek?
A csa­lád in­téz­mé­nyé­nek rom­lá­sát mu­tat­ja az a vi­szont egé­szen újkeletű je­len­ség, hogy már a gyer­me­ket vál­la­lók­kal szem­ben is elő­í­té­le­tek kap­tak lán­got. La­punk ko­ráb­bi szá­má­nak egyik jegy­ze­té­ben le­he­tett ilyen konk­rét eset­ről ol­vas­ni, ezen kí­vül né­hány sze­mé­lyes tö­meg­köz­le­ke­dé­si min­ta­vé­tel (két idős hölgy be­szél­ge­té­se egy po­li­ti­kus­ról: „meg­szü­le­tett az új gye­rek – nem baj, te­lik az adóm­ból”) mel­lett az In­dex egyik fó­ru­má­ban ta­lál­tuk a kö­vet­ke­ző gyöngy­sze­met: „Ne­künk a pá­rom­mal elég nagy is­me­ret­sé­gi kö­rünk van. Van olyan „fi­a­tal­asszony", aki ab­ban le­li bol­dog­sá­gát, hogy min­den egyes ta­lál­ko­zás­kor az egye­dül­ál­lók előtt nagy „bol­do­gan” me­sél a há­zuk­ról, a ko­csi­juk­ról, és hű de jó, hogy megint ter­hes… és még ma­gá­ban biz­tos hoz­zá­te­szi „na irigy­ked­tek ugye? meg­esz benneteket a pe­nész!” Va­ló­szí­nű­leg az ilyen tenyészkocák mi­att van a ne­ga­tív elő­í­té­let.”
Ezek per­sze le­het­nek mar­gi­ná­lis el-ki­szó­lá­sok is, de kér­dez­ze meg bár­ki az el­ső, út­já­ba ke­rü­lő ba­ba­ko­csis anyu­kát, men­­nyi­re gya­ko­ri a bu­da­pes­ti tö­meg­köz­le­ke­dés­ben, hogy ud­va­ri­as fér­fi­ak / nyug­dí­ja­sok / diszkócicák ön­ként ug­ra­nak fel a he­lyük­ről, se­gí­te­nek a 8-15 ki­lós ba­ba­ko­csi fel- és le­eme­lé­sé­ben – és már­is van egy kom­pe­tens vá­lasz.

Csi­tu­ló hul­lám­ve­rés
Néz­zük a sta­tisz­ti­kát. Az öt­ve­nes évek baby-boomja, a Ratkó-korszak gyer­me­kei még, az ő gyer­me­ke­ik (a 70-es évek­ben szü­le­tet­tek) már a mun­ka­erő­pi­a­con van­nak. Ez át­me­ne­ti­leg jó hely­ze­tet te­remt a nem­zet­gaz­da­ság szem­pont­já­ból – de ez a jó hely­zet is azt je­len­ti, hogy 4 mil­lió ak­tív ke­re­ső tart­ja el ma­gát és a töb­bi hat­mil­lió ál­lam­pol­gárt. A Ratkó-gyerekek gye­re­ke­i­nek hul­lá­ma már szó­ró­dot­tan je­lent meg a kor­fán. Ezek a fi­a­ta­lok most van­nak (az ed­di­gi fel­fo­gás szerint…) szü­lő­ké­pes kor­ban, és ép­pen az el­múlt évek­ben ke­rül­tek ki az egye­te­mek­ről. A szing­li­vi­lág ép­pen ezt a ge­ne­rá­ci­ót kap­ta te­li­be, en­nek az ered­mé­nye pe­dig az lesz, hogy a „Ratkó-unokák” ge­ne­rá­ci­ó­ja már nem, vagy ha alig ki­mu­tat­ha­tó­an még­is meg­je­le­nik újabb hul­lám­ként: nagy­já­ból ab­ban az idő­ben, ami­kor a nagy lét­szá­mú el­ső Ratkó-generáció már az el­tar­tot­ti kor­ba lép. Úgy­hogy alig­ha­nem nem túl­zás, nem ri­o­ga­tás ki­mon­da­ni, hogy baj van. Olyan jel­le­gű baj, ame­lyet az or­szág la­kos­sá­ga húsz-har­minc éven be­lől kéz­zel­fog­ha­tó­an ér­zé­kel­ni fog, eu ide vagy oda.
Ki­zár­va min­den­ne­mű szalonnacionalista gon­do­la­tot, em­lít­sük meg a ci­gány­kér­dést. A ci­gány­kér­dés: szo­ci­á­lis kér­dés. Fel­eme­lé­sük­nek, tár­sa­dal­mi in­teg­rá­ci­ó­juk­nak meg­ol­dá­sa nem az ala­nyi jo­gon já­ró se­gé­lyek­ben ke­re­sen­dő – és nem is az adó­ked­vez­mé­nyek rend­sze­ré­ben, hi­szen az össz­tár­sa­dal­mi ará­nyok­hoz ké­pest cse­kély szá­mú köz­tük a fog­lal­koz­ta­tott. Va­ló­szí­nű­leg a két do­log (az­az a pil­la­nat­nyi meg­ol­dás és a ké­sőb­bi­ek­re va­ló pers­pek­tí­va) kom­bi­ná­ci­ó­ja le­het, amely el­in­dít­ja ezt a fo­lya­ma­tot – de, ugye, azért vá­lasz­tunk kor­mányt, hogy ő dol­goz­zon ki va­la­mit a hely­zet­re. A rend­szer­vál­to­zás óta vi­szont egyik kor­mány sem ta­lált ki sem­mi olyat, ami tény­leg hasz­nált vol­na. Pe­dig nem­so­ká­ra ez a kér­dés nem csu­pán szo­ci­á­lis prob­lé­ma lesz, ha­nem nem­zet­gaz­da­sá­gi prob­lé­ma is. A ko­mo­lyabb faj­tá­ból.

Még né­hány adat
Még né­hány adat, csak hogy a hely­zet ko­moly­sá­gát ér­zé­kel­tes­sük. A rend­szer­vál­to­zás ide­jén a fi­a­tal nők ne­gye­de, ma ab­szo­lút több­sé­ge tart­ja von­zóbb pers­pek­tí­vá­nak a há­zas­sá­gon kí­vü­li éle­tet. Az ál­lan­dó kap­cso­lat­ra vá­gyók kö­zött is csak húsz szá­za­lék (!) azok ará­nya, akik ezt a kap­cso­la­tot há­zas­ság ke­re­tén be­lül kép­ze­lik el. A szü­le­tő gyer­me­kek kö­zül 2003-ban min­den har­ma­dik há­zas­sá­gon kí­vü­li kap­cso­lat­ban szü­le­tett – ez tör­té­nel­mi mély­pont. A szá­raz adat azon­nal meg­te­lik szí­nek­kel, ha egy nő­gyógy­ásza­ti ren­de­lő fo­lyo­só­ján vé­gig­te­kin­tünk. A csa­lád­ala­pí­tás élet­ko­ri ide­je az el­múlt ti­zen­öt év­ben négy egész év­vel to­ló­dott ki; és mi­köz­ben a hu­szon­éve­sek szü­lé­si haj­lan­dó­sá­ga a fe­lé­re csök­kent, az idő­sebb kor­osz­tály­ban csak har­ma­dá­val több új­szü­lött jön a vi­lág­ra. 1970-ben évi száz­ezer há­zas­sá­got kö­töt­tek, ma ez a szám negy­ven­öt­ezer.

Nemutópia
És vé­gül ar­ról, hogy mi­ként fog ki­néz­ni Ma­gyar­or­szág újabb ti­zen­öt év múl­va. Nincs az olyan mes­­sze. 2020-ban az or­szág la­kos­sá­ga leg­fel­jebb ki­lenc­mil­lió lesz. Eb­ből az ak­tív ke­re­sők szá­ma alul­ról ve­ri majd a há­rom­mil­li­ót. Te­hát míg ma egy ke­re­ső, sa­ját ma­gát is szá­mol­va, 2,5 em­ber tb-stb-stb. költ­sé­ge­it áll­ja, ak­kor ez az arány há­rom lesz. Öröm lesz dol­goz­ni. Az el­ső Ratkó-generáció már évek óta meg­ér­de­melt nyug­dí­ját kap­ja. A 3-400 és az alat­ti la­kos­sá­gú ap­ró­fal­vak tu­laj­don­kép­pen el­nép­te­le­ned­nek (ez az or­szá­gos át­lag­nál ma­ga­sabb GDP-jű, du­nán­tú­li me­gyé­ket érin­ti leg­job­ban), de az en­nél na­gyobb la­kos­sá­gú fal­vak is le­he­tet­len hely­zet­be ke­rül­nek az el­öre­ge­dés és a fenn­tar­tan­dó köz­in­téz­mé­nyek (is­ko­lák!) stan­dard költ­sé­gei mi­att. Az ur­bá­nus la­kos­ság ará­nya (az el­len­ten­den­ci­ák da­cá­ra) kb. tíz szá­za­lék­nyit emel­ke­dik.
A csa­lád­mo­dell egy-gyer­me­kes lesz, az ál­ta­lá­nos is­ko­lák szü­lői ér­te­kez­le­te­in negy­ve­nes-öt­ve­nes szü­lők je­len­nek meg. A gyer­mek ser­dü­lő­ko­ri prob­lé­má­it öt­ven fe­let­ti szü­lők­nek kell ke­zel­ni­ük, akik ért­he­tő­en sok­kal ke­vés­bé megértőek a fi­a­ta­lok prob­lé­má­i­val szem­ben. A gyer­mek „ki­re­pü­lé­si” ide­je a szü­lők idős­ko­rá­ra te­vő­dik, értsd: a szü­lők ké­sőbb sza­ba­dul­nak – ez pe­dig nyil­ván nem hasz­nál majd a mun­ka­he­lyi stressz stb. okán ma is drá­mai ha­lan­dó­sá­gi ada­tok­kal bí­ró kö­zép­ko­rú fér­fi­ak­nak. A gyer­me­kek több­sé­ge nem is­me­ri majd a nagy­szü­le­it, nem lesz kap­cso­la­ta idős em­ber­rel, ami ki­hat a sa­ját szü­le­i­nek idős­ko­rá­ban mu­ta­tott vi­sel­ke­dé­sé­re, és vég­ered­mény­ben azt hoz­za, hogy a tár­sa­dal­mon be­lül erő­söd­nek az idős em­be­rek­kel szem­be­ni elő­í­té­le­tek. Azon a tár­sa­dal­mon be­lül, amely­nek a ma­i­nál is je­len­tő­sebb ré­szét al­kot­ják majd az öre­gek.
És még va­la­mi. Utasi Ág­nes szo­ci­o­ló­gus, aki nem­rég 600 fős min­tán ta­nul­má­nyoz­ta a szing­li­tár­sa­dal­mat, meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a köz­vet­len em­be­ri kap­cso­la­tok, il­let­ve azok erős­sé­ge ki­hat a tár­sa­da­lom fel­épí­té­sé­re, a tár­sa­dal­mi in­teg­rá­ci­ó­ra. Szép, új vi­lág, nem utó­pia.

- Sz.B. -

Gyerek kontra karrier?

A női eman­ci­pá­ció egyik ve­le­já­ró­ja, hogy a nők pénzt ke­res­nek. Iga­zá­ból már ne­he­zen is le­het el­kép­zel­ni, hogy ez va­la­mi­kor más­ként volt, de az az adat, hogy a jo­gi és köz­gaz­dá­szi pá­lyán egy-két év­ti­ze­den be­lül női több­ség lesz, va­ló­ban meg­le­pő. A nők egyik leg­fon­to­sabb és ért­he­tő ér­ve a gyer­mek­vál­la­lás el­len a mun­ká­ba va­ló vis­­sza­ál­lás ne­héz­sé­ge, bi­zo­nyos pá­lyá­kon le­he­tet­len­sé­ge. Egy gye­rek leg­jobb eset­ben is egy-más­fél év ki­esést je­lent a dol­go­zó nő­nek, de ez a leg­jobb eset azt fel­té­te­le­zi, hogy la­kik a gyer­mek­re vi­gyá­zó nagy­szü­lő vagy kö­ze­li ro­kon a kör­nyé­ken, eset­leg akad jó (!) böl­cső­de.
Egy kar­ri­ert meg­ala­poz­ni a dip­lo­ma utá­ni el­ső öt-tíz év­ben kell. Vi­szont ép­pen ez az az idő­szak, ami­kor egy nő leg­in­kább al­kal­mas a szü­lés­re, a gyer­mek egész­sé­ges ki­hor­dá­sá­ra – és már meg is kap­tuk az egyik leg­ké­zen­fek­vőbb vá­laszt a nő­tár­sa­da­lom több­sé­gé­nek dön­té­sé­re.
A dol­go­zó nők ál­lá­sát az or­vos ál­tal re­giszt­rált te­her­be esés­től kez­dő­dő­en tör­vény vé­di. A szü­le­tés­től a gyer­mek há­rom éves ko­rá­ig jár­nak kü­lön­fé­le jut­ta­tá­sok, at­tól füg­gő­en, hogy az anya biz­to­sí­tott-e vagy nem. Ezek a gyer­mek­gon­do­zás alatt ki­esett pénzt igye­kez­nek pó­tol­ni – a szak­mai elő­me­ne­telt ter­mé­sze­te­sen nem tud­ják.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”