|
|
| Van-e élet a hegyeken túl? • Skandináv rosszindulat
Montenegró: Állam álmodói (2005. március) You are spy or business? – No, just for holiday. – ??? (Kémek vagytok vagy üzletemberek? – Nem, csak pihenni jöttünk. – ???) Ez a gyors ismerkedési párbeszéd zajlott le köztünk és néhány érdeklődő fiatal lány között három éve Cetinje egyik közkedvelt, egyetemisták által látogatott szórakozóhelyén. Hol van Cetinje? És egyáltalán, hol van több kém, mint turista? És különben is. Időutazás. Így is, úgyis. Montenegróban jártunk. Crnagorác bamba tök, / hegyi kecskét büszkén bök, / Se országa se pénze, / rászarták a térképre – tartja egy múlt századi gúnyvers Montenegróról. Márpedig most úgy tűnik, hogy Montenegró, ez a Jugoszlávia háta mögötti kis ország végre beadja az unalmast, és a nagyszerb gondolatba utolsót rúgva, lassan elköszön Belgrádtól. Szerbián átautózva azért még érezni a levegőben a Balkán puskaporos hordójának elégett gyutacsát. Jaj. De tényleg. Délen katonák, ellenőrző pontok. Mi járatban erre? Mi a foglalkozása? Micsoda?! Médiamogul?! De hát végül is valamit nekik is csinálniuk kell, nem üldözhetik állandóan Zorán Gyingyics gyilkosait. No meg kérem, ott vannak azok a gyorshajtók. Hát hová jutna a világ, ha az emberek elkezdenének ralizni a szerpentineken? Aztán egyszer csak, túl a hegyen, túl a völgyön, egy komolyabb rendőri ellenőrzőpont jelzi, több mint tartományhatár, kevesebb mint államhatár következik. Megérkeztünk Montenegróba. Egy gyors regisztráció, aztán hajrá. Igaz, egy kicsit gyorsabban a kelleténél. Nem is marad el a megrovás, a szó szerint minden kanyarban posztoló rendőrök egyike hamar leint. Gyomorgörcs, hiszen világszerte ismertek a Balkán rendőrképű útonállói határtalan kapzsiságukról. Mindent beismertünk, kitöltöttük a papírokat, és vártuk a jól megérdemelt büntetést. A fiatal rendőr szigorúan ránk nézett, osztott-szorzott, majd megrovóan mondta: két márka. Első döbbenetünkben csak egy öt márkást találtunk, de a rendőr úr visszaadott, sőt a számlát is kiállította a büntetésről. Ekkor világosodott meg számunkra, hogy a balkáni rendőrök korrupciójáról szóló mesék egyértelműen az északi, elsősorban skandináv titkosszolgálatok lejárató kampányának a részei. Úgynevezett suttogó propaganda. Másrészt a büntetés mértéke döbbentett meg. Ezek szerint húsz márkáért hivatalosan el lehet ütni egy egész óvodai kirándulócsoportot? No, azért „nemcsak polgár, ember is” felkiáltással levettük a lábunkat a gázpedálról. Nem is maradt el a jutalmunk, hamarosan megérkeztünk Podgoricába.
Podgorica.hu Szokták mondani, hogy a Budapesten kívül az európai fővárosok között csak Tirana nem rendelkezik körgyűrűvel. Nos, amennyiben Montenegró megkapja a függetlenséget, akkor ő is tagja lesz ennek az exkluzív klubnak. Persze azért akad sok minden, amit még tanulhatnak tőlünk. A bevezető kétszer kétsávos autóút mellett a jól kiépült bádog bódésor, az úton és út mellett legelésző pacik figyelmeztetik az autóst, lassabban haladjon, nemsokára lakott területre ér. A bevezető út hamar egy térbe torkollik. Áruház, meg egy nagy placc, sok kocsival. Itt elbizonytalanodik a Podgoricát csak hírből ismerő turista. Buta arccal egy gyors körkérdés a helyieknek. Centrum? Centrum? Centrum. Centrum. Hangzik a határozott válasz. Nos, ha ők mondják, akkor a főterekhez, nagy szobrokhoz, őrségváltáshoz meg kiülős kávéházhoz szokott távoli idegen ne vitatkozzon. Ilyen is van, ez éppen egy minden felesleges hivalkodástól mentes főtér. Azért készítünk egy gyors leltárt. A parlament inkább egy kezdő tanácsházára hasonlít. Néhány szobor, meg fák, és három-négy emeletes panelek. Nehéz ezt a várost a szívünkbe zárni, sőt szállást se találunk, csak a szocreál dobozhotelt kétszáz márkáért. És mivel arra a következtetésre jutunk, hogy a szocializmus vér-vas valósága itt sem hozott létre nézhető várost, irány Montenegró történelmi fővárosa, Cetinje.
CETIN-1 Ez már sokkal barátságosabb városka. Monarchia-korabeli villasorok, platánfák, macskakő, sétálóutca, crnagorác gondolat. Itt már egy kis megnyugvás adatik a történelemre fogékony utazónak. Nem véletlenül rohadt egy fél napot a kocsiban. De szálláskeresés közben egy egészen érdekes tapasztalattal lehetünk gazdagabbak. Nem mind magyar, ami kocsi. A reménytelen szálláskeresésbe belefáradva, tanácsra szomjazva felcsillanó tekintettel leintettünk egy magyar rendszámú Volkswagen Borát. A magyarok világhimnusza (made by Dobos Attila) első sorát felhasználva kiáltottunk: „Hálló, magyar!” Egy buta női arc a válasz. Ismétlés. Ezúttal angolul. Do you speak Hungarian? Ez már beszédessé teszi a meglepődött idegent. „Yes, a little bit.” Ez viszont minket zavar össze teljesen. És most már mindannyian bután nézünk egymásra. Hmmm. És ennyiben is maradunk. Később még több magyar rendszámú kocsit is láttunk, feljegyeztük a rendszámukat, itthon visszakérdeztünk a rendőrségen. Mindegyik lopott volt. Szállást végül sikerült találni, a Cetinje Hotel portásának a közbenjárására, ő ismert egy családot a városban, akik néha kiadják a szobájukat. És lőn, kezdődhetett Montenegró felfedezése. Cetinje tényleg történelmi központja volt a térségnek. Máig létezik szembenállás a kulturális és történelmi főváros Cetinje, valamint a közigazgatási-kereskedelmi központ Podgorica között. Itt sokkal erősebb a nemzeti öntudat. A kirakatokban a montenegrói zászló, címer, a képeslapok között sok századfordulós, I. világháborús képeslap és plakát. Nemhogy az üzletekben nem fogadtak el dinárt, de a bankban sem voltak hajlandóak váltani. Mondván, nem foglalkoznak ezzel, de ha van dollárunk, akkor a piacon megtaláljuk Slevkot, aki vált mindenféle pénzt. A jól működő éjjeliőrállamra az is jó példa, hogy nem lehet cigarettát kapni a boltokban, csak az utcán, feketén áruló hokedlis emberektől. Hadserege nincs az országnak, ezért az egy főre jutó rendőrökben lettek világelsők. De a polgári lakosság jó harci morálját jelzi az is, hogy esténként csak úgy durrogtatnak néhányat a házikarabéllyal.
Természet adta Ha az országot elkezdenék kicsit jobban menedzselni, és sikerülne kitörni az Albánia szomszédja, Jugoszlávia része és a véres balkáni háborúk jelentette Bermuda-háromszögből, akkor Montenegró néhány év alatt messze lekörözhetné szomszédait és virágzó turistaparadicsom lehetne. A magas karszthegyek között zubogó patakok ideális raftingpályák, az Alpokhoz hasonló szerpentinek, völgyszurdokok és 2500 méter magas hegyek gyönyörű kirándulóhelyeket kínálnak. A viszonylag hosszú, hetven kilométeres tengerpart, és annak történelmi városai: Budva, Hercegnovi, Cottor, Ulcin kiváló adriai pihenőhelyek lehetnének az olcsójános turistáknak is. Ehelyett pangás, néhány turista a tengerparton, szemét a patakokban, és a Balkán rendőrképű rablólovagjai az utakon. Hiszen mi is megtapasztalhattuk, hogy nem csak a skandináv rémregényekben szerepelnek turistanyúzó rendőrök, bármennyire is tartottuk magunkat az első szerencsés incidensünk után a sebességhatárokhoz, megbüntetődtünk. Elkérték az útlevelet, aztán végignézték a kocsit – pótkerék, szerszámkészlet, elsősegélydoboz, hiánytalan tartalék égőkészlet, vontatókötél, tűzoltó készülék, kerék- kitámasztó ék és sötétszínű fóliazsák – majd ezeket rendbe találva közölték, hogy a megengedettnél gyorsabban mentünk. A „de nem is!” válaszra „de igen!” volt a felelet. Majd a „ninó-ninó” és „arrbiter Podgorica” félórás ismétlése és hosszas alkudozás után ötven márkában maradtunk. Számla nélkül.
Miki bácsi, Montenegró Ha ilyen lett volna a március Pesten 1848-ban, biztos máskor lett volna a forradalom. Szikrázó napsütés, lányok egy szál blúzban, kiülős kávéházak forró capuccinóval, hideg habos sörrel, tengerszag és pálmafák az ínyenceknek. Mindehhez a régi dalmát városok, görbe utcákkal, apró erődökkel, a kikötőben hullámzó halászbárkákkal csak úgy, háttér gyanánt. Hogy aztán a Cottori-öböl kikötőjében a fantáziánktól megáldva a szemünk előtt elevenedjen meg a Monarchia utolsó győzelmes tengeri csatája, amelyben 1917 májusában Horthy Miki bácsi a Novara fedélzetén a Saida és a Helgoland cirkálók támogatásával, a Balaton és Csepel (hatalmas sóhaj – a szerk.) rombolók kíséretében szétzúzza Acton tengernagy angol, olasz, francia cirkálókból és rombolókból álló tengeri hadát. „Ja, kérem!” – mondaná kedvenc osztályfőnököm. Tengerre magyar!
| Látni kell
Budva: kis tengerparti város középkori kikötővel. Cetinje: a térség történelmi és kulturális központja. Ulcinj: legdélebbi, albánok lakta kikötőváros. Cottor-öböl: a Monarchia jelentős hadikikötője volt itt, a hegytetőn várral. Előttünk az Adria. Yellow Moon: Cetinjeben – Délután kávéház, este kocsma, zenével, érdeklődő fia-talok garmadájával.
Róla kimutatást soha sem közölnek
A montenegróiak a délszláv törzshöz tartoznak; edzett, szívós, harcias, munkás és mérsékletes életű emberek, de a kultúrának igen alacsony fokán állanak. Házaik kőből épültek és egy-egy családnak, valamint a házi állataiknak is lakóhelyül szolgálnak. A család szervezete patriárkális, a sztarjesina, az öreg, áll annak élén. (…) A földmívelés még igen primitív. A föld sok helyen még közös birtok; nagybirtok nincs sehol. (…) A kecskék és juhok számát 350 000-re, a szarvasmarhákét 60 000-re, a sertésekét 8000-re és a lovakét 3000-re becsülik. Az ipar kizárólag jelentéktelen házi ipar. A kereskedelem útjai csak ország- és gyalogutak. (…) Az 1879-iki közigazgatási szabály értelmében a törvényhozói testületnek 8 tagból kellene állania, amelyek felét a fejedelem nevezi ki, felét pedig a fegyverre képes alattvalók választják. Tettleg azonban a törvényhozói hatalmat is a fejedelem gyakorolja. (…) Állandó hadsereg nincs, de azért minden fegyverforgató férfi katonakötelezett; csupán a mohammedán lakosok válthatják meg pénzért magukat. A fegyverforgató lakosok számát 35 870 gyalogosra és 856 tüzérre becsülik. A puskák száma 40 000, ezeken kivül van 2 ostromágyú, 2 bronz 12 fontos, 12 acél- és 6 bronz Krupp-féle, végül 24 hegyi ágyú, amelyek Spuzban vannak elhelyezve. Az iskolák látogatására minden gyermek kötelezve volna; tettleg azonban van 70 népiskola 3000 fiú- és 300 leánynövendékkel. Azonkívül van egy teológiai szeminárium és egy gimnázium Cetinyében és az orosz cárnő költségén fenntartott felsőbb leányiskola 44 növendékkel. (…) A szegények istápolására szolgálnak a közmunkák, amelyeknél Oroszországból küldött gabonával fizetnek. A fejedelemség jövedelmeit 600 000 Forintra becsülik; róla kimutatást soha sem közölnek. (Révai Nagylexikon, 1905.)
|
Kapcsolódó letölthető archív fájlok: UFi 2005. március (1127 kbyte)
Szóljon hozzá a fórumban!
|
#8: _amca (2006. -0. 8-. 11: 1) | | udw most indulok. szallas olcsobb mint a balaton. a kepek az interneten lenyugozoek. remelem a valosagban is .amca | | Válaszok struktúrája | |
#7: Buratino (2006. -0. 4-. 23: 1) | | Egyetértek "T"-vel, Zolival és Mamuzsich Lacival ! Ez az rszág úgy szép ahogy van és hihetetlen iramban fejlődik. Azért izgulok, hogy tudjon olyan hangulatu maradni mint régen. Hat éve voltam először, és azóta nem tudok máshova menni. Igaz nem is akarok. Aki meg az a baromságot írta, sebaj vannak ilyen emberek is. Ezeknek a szar is parfüm, és a parfüm is szar, attól függ ki gyártja. | | Válaszok struktúrája | |
#6: _" T " (2006. -0. 4-. 12: 1) | | Novák Tomi !! Te montenegróban jártál ??? - vagy részeg voltál végig. Az irományod egy szubjektív , pontatlan ( cottor ) hátsó oldalra sem méltó gyerekes írás. Remélem nem a sajtónál dolgozol. | | Válaszok struktúrája | |
#5: _Mamuzsich Laci (2006. -0. 2-. 22: 1) | | Igen imádom Montrnegrót! Imádom a pezsgő budvai életet, Imádom a kavicsos tengerpartpt, imádom a dobbantós budikat, imádom a parkoló autók között legelésző kecskéket, imádom a tájat, imádom az embereket! Annyira imádom, hogy intenzíven tanulom a nyelvet, ha tehetem egy-egy hosszú hétvégére is leugrom. Imádom ezt a gazdag szegénységet! Imádom a Durmitort, a Tara völgyét, a Moraca-t, imádom megmászni a szent János erődőt Kotorbnan, imádok felmásuzni az ostrogi kolostorba, Imádom a Njegust, és minden ami mopntenegrói. Igy szeretem ahogy van! | | Válaszok struktúrája | |
#4: _Zoli (2006. -0. 1-. 30: 1) | | Ki volt az a beképzelt fasz, aki ezt írta???!!! Vagy: Mikori a cikk? Barátaim, olyan pezsgő élet, mint a montenegroi tengerparton nincs máshol az Arián... Budván voltam, ajánlom mindenkinek. Ja... és szálást 1500 forintnak megfelő összegért kaptunk, tengerre néző kilátással! Az idén is megyek. | | Válaszok struktúrája | |
|
|
|
|
|
|
|
|