A katalán csoda
Barcelona (2004. június) Barcelonáról gyakran lehet hallani és olvasni Magyarországon, de arról, hogy Katalónia fővárosa viszonylag ritkán, a katalán kultúra és nyelv önállóságáról és nagy múltjáról pedig alig. Hogy Európában a XX. században alighanem legsikeresebb kisebbségi nemzeti mozgalmat miért nem méltatja a baloldali dominanciájú sajtó, arra kár szót vesztegetni. Nekünk viszont érdemes lenne kissé jobban odafigyelni. Képzeljük el a Székelyföldet vagy esetleg Erdélyt, mint földrészünk jelenleg egyik legdinamikusabb gazdaságú régióját, mert Katalónia az. Az érzelemvilágra jellemző, hogy a magánházakra kifüggesztett lobogók között kevés a spanyol, csupa nyolcsávos vörös-narancs katalánt látni. Ország nélkül, megújuló üldözésekkel dacolva megmaradt és ma teljesen egyenjogú a nyelv, a nagyfokú autonómiát élvező tartomány lakosságának túlnyomó többsége beszéli. Sokat jelentett az arany középkor, a kikötő mindenkori fontossága, aztán a letelepülő ipar és a polgárok áldozatkézsége. Közben Barcelona a polgárháborúban nemcsak a köztársaságiak fővárosa, hanem az anarchisták fészke is volt, akik utóbb utcai harcokat vívtak a moszkovita kommunistákkal. Nyomukban Franco rendezett vérfürdőt, betiltva a katalán nyelvet és az önazonosság minden megnyilvánulását. A nyüzsgő, gazdag és életvidám város építészetében a gótika és a modernizmus a leghangsúlyosabb. A szélsőséges történelmi események ellenére az utóbbi másfél évszázadban hihetetlenül sok lehetőséget, pénzt és alkotói szabadságot kaptak itt az építészek. Gaudi munkái fényképről is figyelmet keltők, a valóság azonban lenyűgöz, majd elvarázsol az ötletek zuhatagával, a formák bizarr barátságosságával és a szerkezetek döbbenetes merészségével. A Pedrera-ház meg a Güell-park kihagyhatatlan, és az sem mindennapos élmény, hogy tornyából betekinthetsz egy katedrális építkezésébe: akár középkori elődei, a Sagrada Familia már második százada épül, s bár délután ötkor is élénken dolgoznak rajta, fölszentelő püspöke valószínűleg még nem született meg. Építészek tucatjai napjainkig azon dolgoznak, hogy a városban minél több egyedi stílusú építmény legyen. Ugyanígy tervezték a települést, az egységes, mégis megunhatatlan utcaképeket, tereket. A katalán nacionalizmusnak maga a város a legnagyobb alkotása, amibe a spanyol tőkét is befogta. Barcelona összetéveszthetetlen. Ahol persze már 1888-ban és 1929-ben világkiállítást rendeznek, ott mindig fölhúznak érdekes építményeket és létesítenek turistabolondító látványosságokat. Azután folytonosan nyerik az újabb kiállítások, világversenyek és kong-resszusok rendezésének jogát. Így jött létre nagyszámú alapítványi múzeum, több modernkori és kortárs gyűjtemény, köztük Miróé és Picassoé. Élvezhetjük a vásárcsarnok dús kínálatát, a Rambla sétány hangulatát, a kilátóhelyeket, a kerteket és a parkokat, ellátogathatunk a tengerhez. A városnak jól működő közlekedési hálózata van. A nevezetességek megtekintésére legalább hat vállalat kínál némileg eltérő variációkat. Nyugodjunk bele: egyik sem elégíti ki minden igényünket, és mind fölösen tartalmaz érdektelen kedvezményeket. Valószínűleg összebeszéltek, mert nem lehet ajánlataikon könnyen kiigazodni. Ha netán csalódnánk valamiben, mint minden jó helyen, legjobban tesszük, ha gasztronómiai élvezetekbe menekülünk. Itt aztán van mihez és hol.
|
Katalán intézmények
El Nou Ramonet étterem (cím: Carbonell 5, telefon: 932683313) Egy hegyesebb köpésnyire a kikötőtől, a Ciutat Vellában. Pincérünk láthatóan nem bír megbírkózni a modern vendéglátás problémáival, a szakács azonban érti a dolgát, szárazföldi patkány létünkre faljuk a Mary Muntánát, mint kacsa a nokedlit, pedig nemcsak darált csirke- és disznóhús, fokhagyma, piros paprika van benne, hanem garnélarák és vénuszkagyló is. Nou Camp Európa legnagyobb stadionja, amelyet 1957-ben nyitottak meg. 94 ezer ülőhely között válogathatunk, ha a Barcelona aranylábú gyerekeinek szeretnék szurkolni. Ha nem vagyunk bérletesek – márpedig ez katalánok között apáról fiúra öröklődik – körülbelül annyi esélyünk van a következő meccsre szóló jegy megszerzésére, mint az aznap ballábbal kelt Visinszkij ügyésszel szemben a főtárgyaláson. Zarzuela Katalán specialitás, nyelvészünk szerint operettet jelent, ha minden igaz, Madrid híres színháza a Teatro de la Zarzuela. Az operetthez hasonlóan ez az étel is eléggé kevert műfaj: van benne languszta, rák, kagyló, mandulával, citromlével, esetleg sherryvel ízesítik a ragut. A zarzuela tehát a katalán gasztronómia Latabár Kálmánja; ahogy Latyink az eredetileg csak az MDP-apparátus számára vicces Mágnás Miskát szórakoztatóvá tette, úgy a zarzuela is észrevétlenül kedvelteti meg velünk a különféle tengeri herkentyűket.
|