Beszélgetés Módos Mártonnal, az InfoRádió ügyvezető igazgatójával
„Rádiót csinálunk, nem politikát” (2004. június) A magyar média első kereskedelmi hírrádiója, az InfoRádió 2000. októberében indult, s mint Módos Márton, a rádió ügyvezető igazgatója mondja, rövid idő alatt sikerült meghatározó tényezővé válniuk. – Nyereséges műfaj-e a hírrádiózás? Nyereséges-e az InfoRádió? – Amikor az InfoRádió megalakult, külföldről csak a műfajt vette át: maga a műsor, illetve az, hogyan is működik egy magyar hírrádió a gyakorlatban, több év folyamatos munkája során alakult ki. Ami az üzleti oldalt illeti: négy lezárt üzleti évünket tekintve összességében pozitív a mérlegünk. Az eddigi eredmények azt mutatják: olyan szolgáltatást hoztunk létre, amelyre valós piaci igény mutatkozott. Mind a hallgatottsági felmérésekből, mind pedig a reklámpiac visszajelzéseiből azt szűrhetjük le, hogy szükség volt egy olyan csatornára, amely elsősorban a döntéshozók és a véleményformálók számára nyújt információkat. – Hol találták meg helyüket a médiapiacon? – Csak szöveg alapú, zenét egyáltalán nem sugárzó kereskedelmi rádió korábban nem létezett. Az Info kezdettől fogva nem szórakoztatni akar, hanem megbízhatóan informálni. Ez szigorú és feszes műfaj, hiszen éjjel-nappal, heti hét napon át negyedóránként élőben mondunk híreket. Fontos eredmény, hogy nem csak a hallgató, hanem más szerkesztőségek is elsődleges hírforrásnak tekinti az Infót. – Kik a hallgatók, és milyen szolgáltatásokat nyújt a hírrádió? – Az elmúlt évek átlagát tekintve a teljes lakosság körében az Info a második leghallgatottabb budapesti rádió. Naponta 100-150, hetente körülbelül 200-250 ezren hallgatják. Az üzleti döntéshozók között végzett tavalyi reprezentatív felmérés szerint pedig ebben a célcsoportban magasan az InfoRádió a budapesti piacvezető. Kétféle „termékünk” van: az elsődleges természetesen maga a rádióműsor. A kedvezően alakuló hallgatottság és a BBC-vel immár két éve kialakított stratégiai szövetség azt mutatja: a hallgatók és a szakma is jónak ítéli ezt a produktumot. A rádiós műfaj sajátossága azonban az, hogy a legfontosabb termékből közvetlenül nem keletkezik bevétel, hiszen rádiót mindenki ingyen hallgathat. A rádiós piac nem úgy működik, mint a lapok vagy a kábeltévék piaca, ahol a vásárlók, előfizetők száma a termékértékesítési bevételeket is meghatározza. A rádióknál a hallgatottság csak több áttétellel fordítható le árbevételre. (Nem véletlen, hogy nem a leghallgatottabb rádió a leginkább nyereséges.) A másik termékünk a hirdetőknek szól: ezen az új típusú reklámfelületen immár rádiós úton is elérhető a döntéshozói, döntés-előkészítői, véleményformálói kör. Mivel a kereskedelmi rádiókon keresztül korábban ez a célcsoport nem, vagy csak nehezen volt elérhető, lassú, aprólékos munkával szoktathatjuk ide a hirdetőket. – Miben különböznek még a versenytársaktól? – Rádiót csinálunk, nem politikát. Híreket és információkat közvetítünk, és nem próbáljuk rávenni a hallgatót, mit is gondoljon azokról. Az Infóban nincs sem vélemény, sem pedig kommentár. Ez a magunk szabta korlát igen szigorú. – Időről időre felmerül, hogy meg kellene változtatni a magyar politika „mostohagyermekét”, a médiatörvényt. Mit gondol erről? – A médiatörvény jelenlegi formájában alapvetően a televíziózásról szóló törvény, amely megszületésekor, 1996-ban egy hipotetikus helyzetet próbált modellezni. Sok tekintetben már régen nem életszerű. Az ORTT-nek egy olyan törvényt kell betartatnia, amelyről a saját szakértői is tudják, hogy elavult. A politikának ugyanakkor újra kellene gondolnia azt is, hogy érdemes-e az államnak, a közszolgálati csatornáknak a reklámpiacon is jelen lenni. Némi malíciával megkérdezhetnénk: ha az államnak szüksége van közszolgálati televízió és rádiócsatornákra, miért nincs szüksége akár állami napilapra vagy Internet-portálra is? A finanszírozás oldaláról: ha a közérdekű tájékoztatás, nevelés és minőségi szórakoztatás biztosítására szükség van közszolgálati csatornákra, akkor azoknak miért kell versenybe szállniuk a reklámpiacon? Személy szerint a brit példát tartom követendőnek: a BBC esetében az állam a közszolgálatot az adó-jelleggel befizetendő készülék-fenntartási díjból megoldja, a reklámokért pedig a kereskedelmi tévék és rádiók versenyeznek. Ez tiszta és működőképes modell. – A pártok hogyan próbálják befolyásolni az InfoRádiót? – Egyfajta „pozitív nyomás” alatt vagyunk. Minden párt arra törekszik, hogy ő szervezete jelenjen meg a legnagyobb súllyal nálunk. A politikusok többsége pártállástól függetlenül az elmúlt három évben megtanulta „használni” az InfoRádiót. Éppen azért, mert nem értelmezünk, és nem kommentálunk, hanem lehetőséget adunk arra, hogy a versengő politikai üzenetek egymás mellett jelenjenek meg. Dönteni úgyis a hallgatónak kell.
|