OFFLINE | interjú |
Beszélgetés Módos Mártonnal, az InfoRádió ügyvezető igazgatójával
„Rádiót csinálunk, nem politikát”
(2004. június)
A magyar média első kereskedelmi hírrádiója, az InfoRádió 2000. októberében indult, s mint Módos Márton, a rádió ügyvezető igazgatója mondja, rövid idő alatt sikerült meghatározó tényezővé válniuk.

– Nye­re­sé­ges mű­faj-e a hír­rá­di­ó­zás? Nye­re­sé­ges-e az InfoRádió?
– Ami­kor az InfoRádió meg­ala­kult, kül­föld­ről csak a mű­fajt vet­te át: ma­ga a mű­sor, il­let­ve az, ho­gyan is mű­kö­dik egy ma­gyar hír­rá­dió a gya­kor­lat­ban, több év fo­lya­ma­tos mun­ká­ja so­rán ala­kult ki. Ami az üz­le­ti ol­dalt il­le­ti: négy le­zárt üz­le­ti évün­ket te­kint­ve ös­­szes­sé­gé­ben po­zi­tív a mér­le­günk. Az ed­di­gi ered­mé­nyek azt mu­tat­ják: olyan szol­gál­ta­tást hoz­tunk lét­re, amely­re va­lós pi­a­ci igény mu­tat­ko­zott. Mind a hall­ga­tott­sá­gi fel­mé­ré­sek­ből, mind pe­dig a rek­lám­pi­ac vis­­sza­jel­zé­se­i­ből azt szűr­het­jük le, hogy szük­ség volt egy olyan csa­tor­ná­ra, amely el­ső­sor­ban a dön­tés­ho­zók és a vé­le­mény­for­má­lók szá­má­ra nyújt in­for­má­ci­ó­kat.
– Hol ta­lál­ták meg he­lyü­ket a mé­dia­pi­a­con?
– Csak szö­veg ala­pú, ze­nét egy­ál­ta­lán nem su­gár­zó ke­res­ke­del­mi rá­dió ko­ráb­ban nem lé­te­zett. Az Info kez­det­től fog­va nem szó­ra­koz­tat­ni akar, ha­nem meg­bíz­ha­tó­an in­for­mál­ni. Ez szi­go­rú és fe­szes mű­faj, hi­szen éj­jel-nap­pal, he­ti hét na­pon át ne­gyed­órán­ként élő­ben mon­dunk hí­re­ket. Fon­tos ered­mény, hogy nem csak a hall­ga­tó, ha­nem más szer­kesz­tő­sé­gek is el­sőd­le­ges hír­for­rás­nak te­kin­ti az Infót.
– Kik a hall­ga­tók, és mi­lyen szol­gál­ta­tá­so­kat nyújt a hír­rá­dió?
– Az el­múlt évek át­la­gát te­kint­ve a tel­jes la­kos­ság kö­ré­ben az Info a má­so­dik leg­hall­ga­tot­tabb bu­da­pes­ti rá­dió. Na­pon­ta 100-150, he­ten­te kö­rül­be­lül 200-250 ez­ren hall­gat­ják. Az üz­le­ti dön­tés­ho­zók kö­zött vég­zett ta­va­lyi rep­re­zen­ta­tív fel­mé­rés sze­rint pe­dig eb­ben a cél­cso­port­ban ma­ga­san az InfoRádió a bu­da­pes­ti pi­ac­ve­ze­tő. Két­fé­le „ter­mé­künk” van: az el­sőd­le­ges ter­mé­sze­te­sen ma­ga a rá­dió­mű­sor. A ked­ve­ző­en ala­ku­ló hall­ga­tott­ság és a BBC-vel im­már két éve ki­ala­kí­tott stra­té­gi­ai szö­vet­ség azt mu­tat­ja: a hall­ga­tók és a szak­ma is jó­nak íté­li ezt a pro­duk­tu­mot. A rá­di­ós mű­faj sa­já­tos­sá­ga azon­ban az, hogy a leg­fon­to­sabb ter­mék­ből köz­vet­le­nül nem ke­let­ke­zik be­vé­tel, hi­szen rá­di­ót min­den­ki in­gyen hall­gat­hat. A rá­di­ós pi­ac nem úgy mű­kö­dik, mint a la­pok vagy a ká­bel­té­vék pi­a­ca, ahol a vá­sár­lók, elő­fi­ze­tők szá­ma a ter­mék­ér­té­ke­sí­té­si be­vé­te­le­ket is meg­ha­tá­roz­za. A rá­di­ók­nál a hall­ga­tott­ság csak több át­té­tel­lel for­dít­ha­tó le ár­be­vé­tel­re. (Nem vé­let­len, hogy nem a leg­hall­ga­tot­tabb rá­dió a leg­in­kább nye­re­sé­ges.) A má­sik ter­mé­künk a hir­de­tők­nek szól: ezen az új tí­pu­sú rek­lám­fe­lü­le­ten im­már rá­di­ós úton is el­ér­he­tő a dön­tés­ho­zói, dön­tés-elő­ké­szí­tői, vé­le­mény­for­má­lói kör. Mi­vel a ke­res­ke­del­mi rá­di­ó­kon ke­resz­tül ko­ráb­ban ez a cél­cso­port nem, vagy csak ne­he­zen volt el­ér­he­tő, las­sú, ap­ró­lé­kos mun­ká­val szok­tat­hat­juk ide a hir­de­tő­ket.
– Mi­ben kü­lön­böz­nek még a ver­seny­tár­sak­tól?
– Rá­di­ót csi­ná­lunk, nem po­li­ti­kát. Hí­re­ket és in­for­má­ci­ó­kat köz­ve­tí­tünk, és nem pró­bál­juk rá­ven­ni a hall­ga­tót, mit is gon­dol­jon azok­ról. Az Infóban nincs sem vé­le­mény, sem pe­dig kom­men­tár. Ez a ma­gunk szab­ta kor­lát igen szi­go­rú.
– Idő­ről idő­re fel­me­rül, hogy meg kel­le­ne vál­toz­tat­ni a ma­gyar po­li­ti­ka „mos­to­ha­gyer­mek­ét”, a mé­dia­tör­vényt. Mit gon­dol er­ről?
– A mé­dia­tör­vény je­len­le­gi for­má­já­ban alap­ve­tő­en a te­le­ví­zi­ó­zás­ról szó­ló tör­vény, amely meg­szü­le­té­se­kor, 1996-ban egy hi­po­te­ti­kus hely­ze­tet pró­bált mo­del­lez­ni. Sok te­kin­tet­ben már ré­gen nem élet­sze­rű. Az ORTT-nek egy olyan tör­vényt kell be­tar­tat­nia, amely­ről a sa­ját szak­ér­tői is tud­ják, hogy el­avult. A po­li­ti­ká­nak ugyan­ak­kor új­ra kel­le­ne gon­dol­nia azt is, hogy ér­de­mes-e az ál­lam­nak, a köz­szol­gá­la­ti csa­tor­nák­nak a rek­lám­pi­a­con is je­len len­ni. Né­mi ma­lí­ci­á­val meg­kér­dez­het­nénk: ha az ál­lam­nak szük­sé­ge van köz­szol­gá­la­ti te­le­ví­zió és rá­dió­csa­tor­nák­ra, mi­ért nincs szük­sé­ge akár ál­la­mi na­pi­lap­ra vagy Internet-portálra is? A fi­nan­szí­ro­zás ol­da­lá­ról: ha a köz­ér­de­kű tá­jé­koz­ta­tás, ne­ve­lés és mi­nő­sé­gi szó­ra­koz­ta­tás biz­to­sí­tá­sá­ra szük­ség van köz­szol­gá­la­ti csa­tor­nák­ra, ak­kor azok­nak mi­ért kell ver­seny­be száll­ni­uk a rek­lám­pi­a­con? Sze­mély sze­rint a brit pél­dát tar­tom kö­ve­ten­dő­nek: a BBC ese­té­ben az ál­lam a köz­szol­gá­la­tot az adó-jel­leg­gel be­fi­ze­ten­dő ké­szü­lék-fenn­tar­tá­si díj­ból meg­old­ja, a rek­lá­mo­kért pe­dig a ke­res­ke­del­mi té­vék és rá­di­ók ver­se­nyez­nek. Ez tisz­ta és mű­kö­dő­ké­pes mo­dell.
– A pár­tok ho­gyan pró­bál­ják be­fo­lyá­sol­ni az InfoRádiót?
– Egy­faj­ta „po­zi­tív nyo­más” alatt va­gyunk. Min­den párt ar­ra tö­rek­szik, hogy ő szer­ve­ze­te je­len­jen meg a leg­na­gyobb súl­­lyal ná­lunk. A po­li­ti­ku­sok több­sé­ge párt­ál­lás­tól füg­get­le­nül az el­múlt há­rom év­ben meg­ta­nul­ta „hasz­nál­ni” az InfoRádiót. Ép­pen azért, mert nem ér­tel­me­zünk, és nem kom­men­tá­lunk, ha­nem le­he­tő­sé­get adunk ar­ra, hogy a ver­sen­gő po­li­ti­kai üze­ne­tek egy­más mel­lett je­len­je­nek meg. Dön­te­ni úgyis a hall­ga­tó­nak kell.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”