Itt van Európa
Elítéled, hülyegyerek? (2004. május) Nem szeretném egészében értékelni vagy értelmezni a Baló György és Friderikusz Sándor által vezetett április 30-iki eu-műsort, amelyet a csatlakozás előestéjén adtak, mindenesetre a nyitómondat első felében kishíján választási műsort írtam, és ennek azért lehet oka azon kívül, hogy hülye vagyok. Amin különösen fennakadtam, a a folyamatos nosztalgiázás. Az elején, a hegyeshalmi gorenje-szezon bemutatásánál még én is örültem, felidéztem ezt-azt, jöttek aztán mindenféle más bejátszások is – én pedig még akkor se jöttem rá, miről van szó. A kicsi stáb és a fölső gondolat akkor lepleződött le, amikor 18–19 éves gyerekeket vittek a Szoborparkba, hogy ott meglepődjenek és néhányszor azt mondják: apám, de komoly. Ez amúgy olyan ötlet, amiből akár sokat is ki lehet hozni, hiszen ezeknek a gyerekeknek ez történelem, másnak meg nem az. Akkor bújt ki a jancsiszög, amikor az egyik gyerek a következőt mondta: „Aki elítéli a nyolcvanas éveket és a kommunizmust, az túlságosan a személyes élményekre hagyatkozik. Az konzervatív.” Tessék kérem elhinni, itt egy fintor következett. Máshol egy csajszi mond ki egy mondatot: elítélem. Mit ítél el? Azt, amikor valaki nem látja egészséges távlattal az elmúlt évtizedeket. Na ezért írtam majdnem azt, hogy kampányműsor. Büdös kommunisták a köztévében!
|