Valódi autóversenyzés diszkont áron
Kicsi a bors, de gokart (2004. április) A magyar ralibajnokság vagy a Formula-1 itthoni népszerűsége is bizonyítja, hogy sok tízezer ember „szenved” Magyarországon sebességmámorban. A legelszántabbak választása gyakran a raliautózásra esik, pedig van olcsóbb és biztonságosabb autósport is. Ez pedig a gokart. A gokartozás az autóversenyzés első lépcsőfoka. A bohókás külső ellenére a gokart egy vérszomjas fenevad. Az autózás és a versenyzés élménye a kis autó ülésében döbbenetesen közvetlen: mindössze néhány centire a földtől, lábunk között a benzintankkal, egy apró kerekű „játékban” ülve száguldunk. Igen, száguldunk, ugyanis egy versenyzésre épített kart végsebessége akár a kétszáz kilométert is elérheti óránként. A jobb versenymotorok tizenhat-tizenhétezret fordulnak percenként, akárcsak egy Formula-1-es autó. A versenyeken szinte test-test elleni a küzdelem, a kis autók kanyarsebessége a széles váz és a széles gumik miatt jelentős részben a vezető fizikai tűrőképességétől függ. A gokart talán az egyik legbiztonságosabb technikai sport. A baleset nagyon ritka, viszont nem árt felhívni a figyelmet arra, hogy a versenyzés erősen igénybe veszi a vállat és az alkart. A bevásárlóközpontok parkolóiban vagy üdülőhelyeken kínált gokartozás az eredeti élmény töredékét nyújtja. A gépek rendszerint leharcoltak, a motorokat lefojtják, a pályák többsége pedig igen egyszerű. Ezért a továbbiakban a versenyszerű gokartozásról szólunk. A sportág bölcsője Amerika, ahol állítólag mókás kedvű kertészek, megunva a fűnyírás egyhangúságát, átalakították masináikat, és egymással kezdtek versenyezni. Az új autósport néhány év múlva Angliában is megjelent, és rövidesen meghódította az egész kontinenst. Hazai fénykorát a hetvenes-nyolcvanas években élte, amikor az alacsony színvonalú, ám olcsó és megbízható szocialista technológiát (MTZ, Simson, Csepel) tudta felhasználni a sportág. A kilencvenes éveket azonban ezek a gyárak már nem élték túl, így a sportág is válságba került. A „baráti” források helyét a méregdrága nyugati import vette át, így egyre kevesebben tudtak fenntartani egy versenyautót. Ekkoriban alig ötven versenyzőt tartott számon a hazai autósport szövetség. A megoldást a hazai gyártás elindítása jelentette. Pénzes József műhelye a kilencvenes évek második fele óta gyakorlatilag féláron tud igazi versenyautót gördíteni az aszfaltra. A váz saját készítésű, a motor pedig egy igen kiforrott száz köbcentis, kétütemű olasz gyártmány. Ennek teljesítménye a tartóssági szempontok miatt kicsit szerényebb (12 lóerő 12 ezres fordulatnál), ám mindezt alacsonyabb szervizköltséggel hálálja meg. Az évente szükséges motorgenerál költsége maximum húszezer forint. Pénzes József és barátai a gyártás elindítása után az elkészült darabokkal 1997-ben már önálló géposztályt indítottak be a hazai bajnokságban. A „K-100” osztályban indulók csak a Pénzes-féle gokartokat használhatják. Napjainkban valamivel harminc felett van a kategóriában versenyzők létszáma. Jellemzően a fiatalok fedezték fel maguknak ezt az igen könnyen elérhető autóversenyzési lehetőséget. A Pénzes-féle gokart új ára ötszáznegyvenezer forint. Karbantartása és fenntartása egy évben körülbelül százezer forintba kerül, és további számottevő költségekkel nem kell számolnunk. Használtan is hozzá lehet jutni a géphez, mivel sokan lépnek feljebb a kategóriából – egy ilyen darab ára három-négyszázezer forint körül van – de még ennél is olcsóbban (száznyolcvanezer forintos áron) úszhatjuk meg a kalandot, ha bérelünk egy kartot. Egy bajnoki évad tizennégy futamból áll. Négy gokartpálya ad otthont a versenyeknek: Kecskemét, Pannonring (Győr), Dunaszerdahely és az új örkényi pálya. Pénzes József és kis csapata (ez részben kisfiaiból áll) szinte minden hétvégéjét valamelyik pályán tölti, mivel teljes technikai hátteret biztosít a géposztályban versenyzőknek. Aki a Tesco-parkolós dodzsemezésen már túl van, és kedvet érez egy teljes értékű autóversenyzéshez, annak egy tesztnapon való részvételt javasolunk. Ilyenkor a teljes Pénzes-csapat velünk foglalkozik. Beállítják a gépet, ruhát és sisakot adnak, mérik az időinket, és a nap végén üdvözölnek a K-100-as géposztály újoncai között.
|