OFFLINE | puncs | kultúra
Szerencsés norvégok
Dalok a konyhából
(2004. március)
"A ba­rát­ság ma­ga­sabb hatalomtól meg­szen­telt ál­la­pot, idill, az ér­té­kek köl­csö­nös egy­ön­te­tű­sé­gé­nek el­is­me­ré­se, csak fér­fi­ak kö­zött le­het­sé­ges” – ír­ja egy he­lyütt Ham­vas Bé­la, és ha ki­jö­vünk er­ről a ke­se­ré­des és szín­vo­na­las nor­vég mo­zi­ról, csak iga­zat ad­ha­tunk ne­ki.

Pe­dig ere­de­ti­leg ta­lán nem is an­­nyi­ra emel­ke­dett, fi­lo­zo­fi­kus gon­do­la­tok­ra vágy­tunk: a szi­nop­szis in­kább a „valóságshow” cí­mű nem­zet­kö­zi agy­sor­vasz­tó pro­jekt kifigurázását ígér­te. Ezt egyéb­ként tel­je­sí­tet­te is: a cse­lek­mény frap­pán­san te­szi ne­vet­sé­ges­sé a te­le­ví­zi­ós kukkolás in­téz­mé­nyét. Esze­rint svéd ku­ta­tók az öt­ve­nes évek­ben nor­vég agg­le­gé­nyek kony­hai szo­ká­sa­it fi­gyel­ték meg an­nak ér­de­ké­ben, hogy ké­sőbb mi­nél ké­nyel­me­sebb és funk­ci­o­ná­li­sabb la­ká­so­kat ter­vez­hes­se­nek ne­kik. A mód­szer­tan egy­sze­rű: a ku­ta­tó egy spe­ci­á­lis, ma­ga­sí­tott szé­ken be­ül a meg­fi­gyelt alany kony­há­já­ba és egész­nap csönd­ben jegy­ze­tel. A ko­rai valóságshowban szin­tén ön­kén­tes a rész­vé­tel, azon­ban a meg­fi­gyelt em­be­re­ket nem kény­sze­rí­tik sem­mi­fé­le ön­meg­alá­zó bo­hóc­ko­dás­ra.
A do­log per­sze a nor­vég agg­le­gé­nyek ese­té­ben sem nor­má­lis, hi­szen pél­dá­ul ti­los min­den­ne­mű kom­mu­ni­ká­ció a meg­fi­gye­lő és ala­nya kö­zött. És ez az, amin el­bu­kik a kí­sér­let. Az ele­in­te ki­fe­je­zet­ten el­len­sé­ges agg­le­gény és ide­gen ven­dé­ge óva­to­san kom­mu­ni­kál­ni kez­de­nek egy­más­sal. Ta­núi le­he­tünk, aho­gyan az os­to­ba sza­bá­lyo­kat sut­ba vág­ják és las­san mély ba­rát­ság szö­vő­dik kö­zöt­tük. A ta­nul­ság mes­­sze túl­mu­tat egy blőd ház­tar­tá­si fel­mé­rés ke­re­te­in: sem­mi­lyen ma­gas­röp­tű tár­sa­dal­mi kí­sér­let, „ha­la­dó idea” nem ér egy fa­bat­kát sem, ha ki­fe­lej­tik be­lő­le a leg­fon­to­sab­bat: az em­be­ri mél­tó­ság és a lé­lek tisz­te­le­tét. Ezek hi­á­nyá­ban ön­ma­ga pa­ró­di­á­já­vá fa­jul még a leg­jobb szán­dé­kú öt­let is. Mi­lyen sze­ren­csé­sek vol­tak a nor­vé­gok! Ott csak a kony­há­ban kí­sér­le­tez­tek és rá­adá­sul nem negy­ven évig.

(Ere­de­ti cím: „Salmer fra kjokkenet” nor­vég sza­tí­ra, 90 perc, 2003, Ren­dez­te: Bent Hamer. Sze­rep­lők: Joachim Calmeyer, Tomas Norström, Reine Brynolfsson, Bjorn Floberg)



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”