Hogy szin­te csak a (nem el­len­ség ha­nem) el­len­fél ké­pé­ben van egyet­ér­tés a jobb­ol­dal eme két (ki­sebb, de ijesz­tőbb és na­gyobb, de hall­ga­ta­gabb) ré­sze kö­zött, azt ta­lán már mon­da­ni sem kell. Olyan alap­ve­tő kér­dé­sek­ben gon­dol­ko­zunk tel­je­sen más­ként, ame­lyek­re ma­ga az (érdek)szövetség ala­pul. Itt van mind­járt az ezen írás té­má­ját szol­gál­ta­tó Demokrata–Heti Vá­lasz vi­ta, amely nem mást, mint a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­ban vitt sze­re­pünk­ről al­ko­tott ké­pet hi­va­tott egy ki­csit le­po­rol­ni. Az 1944. ok­tó­ber 15-ei ki­ug­rá­si kí­sér­let utá­ni sze­re­pünk­ről van szó. Ugye vi­lá­gos, pon­to­san mi­ről?

A vi­tá­ban meg­szó­la­ló má­sik fél, azt hi­szem, so­kan csak bíz­tak ben­ne, hogy egy­ál­ta­lán lé­te­zik­

Ar­ról, ami­kor a ha­nyat­ló ha­ta­lom, vi­lá­go­san lát­va az el­ke­rül­he­tet­len vé­get, még min­dig haj­tot­ta a vá­gó­híd­ra a ka­to­nák, le­ven­ték tí­zez­re­it Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gon. Két igaz­ság áll egy­más­sal szem­ben, ám a De­mok­ra­ta úgy fej­ti ki né­ze­te­it, hogy árt a sa­ját ál­lás­pont­já­nak. A Ke­le­ten éle­de­ző új Ma­gyar­or­szá­gon át­állt ka­to­nák és áru­lók szer­vez­ked­nek, hogy csak egyet em­lít­sek a nem is olyan rej­tet­ten ér­zé­kel­te­tett vé­le­mény­ből. Te­hát Var­ga Bé­la, Tildy Zol­tán, Dálnoki Mik­lós Bé­la vagy a ma a Fi­desz so­ra­i­ban ülő Hor­váth Já­nos, aki mel­les­leg az utol­só olyan a mai Par­la­ment tag­jai közt, aki az 1945-ben meg­ala­kult­nak is kép­vi­se­lő­je volt. Ezek az em­be­rek ak­kor Eu­ró­pa el­len küz­döt­tek, vagy mi.
A vi­tá­ban meg­szó­la­ló má­sik fél, azt hi­szem, so­kan csak bíz­tak ben­ne, hogy egy­ál­ta­lán lé­te­zik, mert hall­ga­tott, nem mu­ta­tott ki­fe­lé bel­ső vi­tát, és köz­ben nem örült an­nak, hogy bel­ső né­zet­el­té­rés­nek kel­lett te­kin­te­nie, ha ne adjisten nem ér­tett egyet en­nek meg an­nak a tökösködő, fél­mű­velt, amo­lyan kódisigazság-jellegű nyál­ve­ré­sé­vel. Ame­lyek rend­sze­rint on­nan jön­nek, ahol univerzáliákat szo­kás meg­kér­dő­je­lez­ni. Elek Ist­ván pon­tos és kő­ke­mény vá­la­szá­val (saj­nál­koz­zunk azon, hogy Makovecz Im­re, nem az épí­tész, ha­nem a kva­li­tá­sok­kal ki­sebb Po­li­ti­kai Vé­le­mény Makovecz is meg­szó­lalt a vi­tá­ban) ez a má­sik, ki­mért, fi­nom, eu­ró­pai, fel­ké­szült, de ha kell: kí­mé­let­len, nem mel­les­leg pe­dig már vá­lasz­tá­so­kat is nyert hang mu­tat­ko­zik és kér he­lyet. Las­san el­vá­lik a cím­ben je­lölt do­log a tet­szés sze­rint be­he­lyet­te­sít­he­tő do­log­tól.
Van új a Nap alatt, bár ha univerzáliákról be­szé­lünk, ál­la­pít­suk meg azt, hogy: nincs.