Moszk­va egy­ko­ri ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai és ka­to­nai be­fo­lyá­sát je­len­leg vált­ja a po­ten­ci­á­li­san nem ke­vés­bé ve­szé­lyes gaz­da­sá­gi be­fo­lyás esz­kö­zé­re, amely­ben kész­sé­ges part­nert ta­lál a reg­ná­ló MSZP–SZDSZ-kor­mány­zat­ban. Nem föld­től el­ru­gasz­ko­dott el­kép­ze­lés, hogy az orosz tit­kos­szol­gá­lat­ok ke­zé­ben is le­het egy-két ak­ta a D-209-es ügy­nök­ről. S mi­vel Medgyessy Pé­ter szi­go­rú­an tit­kos tiszt­ként alig­ha te­vé­keny­ked­he­tett James Bondként a KGB el­len, ta­lán ért­he­tő is a buz­gó­ság, amel­­lyel a mi­nisz­ter­el­nök ki­szol­gál­ja az orosz ér­de­ke­ket, rá­sza­ba­dít­va Ma­gyar­or­szág­ra a nagy­ha­tal­mi ér­de­ke­ket kor­sze­rű­en meg­je­le­ní­tő orosz tő­két.
Jó­zan és­­szel ugyan­is más­sal nem ma­gya­ráz­ha­tó az a szolga-lelkű, sod­ró­dó kül­po­li­ti­ka, ame­lyet ma­gyar–orosz vo­nat­ko­zás­ban (is) kö­vet a je­len­le­gi ma­gyar kor­mány. Medgyessy szin­te pa­rancs­ra cse­lek­szik, ak­kor s annyi­szor ta­lál­ko­zik az orosz ve­ze­tők­kel, ami­kor csak azok akar­ják. Más kér­dés, hogy a ma­gyar bel­po­li­ti­ká­ban ez ak­ként je­le­nik meg, mint­ha bi­zal­mas kap­cso­lat len­ne az orosz el­nök és a ma­gyar mi­nisz­ter­el­nök kö­zött. De le­het-e ben­ső­sé­ges vi­szony tar­tó­tiszt és ügy­nö­ke kö­zött? Alig­ha. A leg­utób­bi szent­pé­ter­vá­ri ta­lál­ko­zó elő­ké­szí­té­sé­ről a kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um sem tu­dott, an­nak il­le­té­ke­se­it csu­pán az utol­só pil­la­nat­ban von­ták be a mun­ká­la­tok­ba. Árul­ko­dó ada­lék ez a Medgyessy–Kovács-kap­cso­lat­hoz is: ne­hogy már azt gon­dol­ja Ko­vács, hogy ő csi­nál­ja a kül­po­li­ti­kát – üzen­te e lé­pés­sel a mi­nisz­ter­el­nök a Bem-rak­part­nak.
Ugyan mi­ként le­het­ne más­ként, mint tar­tó­tiszt–ügy­nök vi­szony­ként ér­té­kel­ni azt, hogy Ma­gyar­or­szág az MSZP–SZDSZ- kormányzás ide­jén tág­ra nyit­ja a ka­put az orosz tő­ke be­ha­to­lá­sa előtt, s ez­zel ve­szé­lyez­te­ti a stra­té­gi­ai ma­gyar ága­za­tok hely­ze­tét? Egyes ága­za­tok ki­zá­ró­la­gos orosz el­len­őr­zés alá ke­rül­het­nek, s a ma­gyar gaz­da­ság ez­zel zsa­rol­ha­tó lesz. Ne le­gyen il­lú­zi­ónk: ha kell, ak­kor az oro­szok él­ni is fog­nak a le­he­tő­ség­gel.
Szentpétervárott in­for­má­ci­ó­ink sze­rint fő­fo­gás­ként a gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés, pon­to­sab­ban az orosz gaz­da­sá­gi be­ha­to­lás meg­erő­sí­té­se volt te­rí­té­ken. Putyin és a ki­ren­delt Medgyessy meg­be­szé­lé­sén szó esett töb­bek kö­zött a Dunaferr, a MOL, a MA­LÉV el­adá­sá­ról – vagy leg­alább­is rész­le­ges orosz rész­vény­vá­sár­lás­ról a fen­ti ma­gyar stra­té­gi­ai cé­gek­ben –, va­la­mint a ha­di­tech­ni­kai együtt­mű­kö­dés el­mé­lyí­té­sé­ről. (A Dunaferrt friss hí­rek sze­rint még­sem az oro­szok, ha­nem az uk­rá­nok ve­he­tik meg áron alul: túl fel­tű­nő le­het, ha min­dent ők visz­nek el.) S mit ka­pott a ma­gyar fél cse­ré­be mind­ezért? Mint­egy 27 orosz ré­gi­ó­ban kezd­het­nek ma­gyar cé­gek sa­ját ma­guk ál­tal szer­ve­zett elő­fi­nan­szí­ro­zás­sal la­kás­épí­té­sek­be. Is­mer­jük el: ma már csak ilyen fel­té­te­lek­kel le­het dol­goz­ni a rend­kí­vül erős konkurrenciájú orosz pi­a­con.

Nem földtől elrugaszkodott elképzelés, hogy az orosz titkosszolgálatok kezében is lehet egy-két akta a D-209-es ügynökről

Amennyi­ben e pro­jekt le­he­tő­sé­get ad ma­gyar vál­la­la­tok szá­má­ra, ez üd­vöz­len­dő. Alig­ha ha­son­lít­ha­tó össze ugyan­ak­kor egy ma­gyar fi­nan­szí­ro­zá­sú orosz­or­szá­gi vál­lal­ko­zás a stra­té­gi­ai ma­gyar ága­za­tok ki­áru­sí­tá­sá­val.
Je­len­leg a ma­gyar–orosz kap­cso­la­tok el­ső­sor­ban az oro­szok­nak ked­vez­nek, Ma­gyar­or­szág szá­má­ra nem, vagy csak kis­mér­ték­ben hoz­nak hasz­not, s nem csak a gaz­da­ság­ban van ez így. A mű­kincs­kér­dés­ben sem­mi­vel sem ju­tot­tunk előbb­re a mo­soly­gós fo­tók s a rep­tér­re tör­té­nő kö­zös ko­csi­ká­zá­sok el­le­né­re. Sőt, mint­ha vis­­sza­lép­tünk vol­na, hi­szen leg­utóbb Kaszjanov – jó orosz szo­kás sze­rint, ami­kor va­la­mit el akar­nak sza­bo­tál­ni – bi­zott­sá­gos­di ját­szá­sá­ra tett ja­vas­la­tot. Az alig­ha za­var­ta őt, hogy már lé­te­zik kö­zös mű­kincs bi­zott­ság, csak az orosz fél évek óta nem haj­lan­dó részt ven­ni mun­ká­já­ban.
Nem ke­vés­bé volt gya­lá­za­tos, ahogy az orosz fél meg­aka­dá­lyoz­ta a rudkinói ma­gyar köz­pon­ti ka­to­nai em­lék­hely po­li­ti­kai szin­ten tör­té­nő meg­nyi­tá­sát. Szá­muk­ra ter­mé­sze­tes, hogy a II. vi­lág­há­bo­rú óta a ma­gyar ön­kor­mány­zat­ok ápol­ják a ha­zai orosz sí­ro­kat, de az már nem, hogy az orosz föld­ben nyug­vó ma­gyar ka­to­nát is meg­il­le­ti a vég­tisz­tes­ség. Ne­künk há­lás­nak kel­lett len­ni Rudkinó meg­nyi­tá­sá­nak en­ge­dé­lye­zé­sé­ért, de ne­kik ter­mé­sze­tes volt, hogy a Sza­bad­ság-té­ren – a ma­gyar sza­bad­ság egy­ko­ri em­lék­he­lyén – visz­­sza­ál­lí­tot­tuk a szov­jet ka­to­nai em­lék­mű­vet. Mi­fé­le pa­ri­tás ez? Azt lát­juk, hol itt az orosz ér­dek, de hol itt a ma­gyar ér­dek?
Ami a gaz­da­ság­ban mu­tat­ko­zó ered­mé­nye­ket il­le­ti, az ada­tok alap­ján va­ló­ban élén­kül a ke­res­ke­del­mi for­ga­lom, s ben­ne a ma­gyar ex­port, a kér­dés csak az, hogy ez mi­nek kö­szön­he­tő. Kor­mány­za­ti in­téz­ke­dé­sek hí­ján alig­ha Medgyessyéknek: egyes köz­gaz­dász­ok sze­rint csu­pán a fe­ke­te vá­mo­lás egy ré­szé­nek le­gá­lis­sá té­te­le áll a for­ga­lom­nö­ve­ke­dés mö­gött. Egy­elő­re hi­á­nyoz­nak a nö­ve­ke­dést tar­tós­sá te­vő kor­mány­za­ti lé­pé­sek, már­pe­dig enélkül az áhí­tott ke­le­ti pi­ac ki­sebb ré­szét sem tud­juk tar­tó­san vis­­sza­sze­rez­ni. Nagy vis­­sza­té­rés­ről per­sze szó sem le­het, ezt csak a re­a­li­tá­sok­ról meg­fe­led­ke­ző párt­po­li­ti­ku­sok mond­ják új­ra meg új­ra, fel­te­he­tő­leg pro­pa­gan­disz­ti­kus okok­ból, il­let­ve a pi­ac nem kel­lő is­me­re­té­ből fa­ka­dó­an. Saj­nos az nem vi­gasz ne­künk, hogy nem ez az egyet­len, ami­hez nem ér­te­nek.