Az árfolyam-politika hányattatásai
Hullámvasúton (2004. január) Az év vége ismét jelentős izgalmakat hozott a forint háza táján, 2003-ban már harmadszor. Januárban a sáveltolásra spekuláló támadás, a nyár elején a váratlan, a kormány és a jegybank által közösen elhatározott sáveltolás okozott felbolydulást. Bár végül az utóbbi lépést mind a kormány, mind az MNB elhibázottnak minősítette, úgy tűnt, legalább annyi haszna volt, hogy a gazdaságpolitika alakítói felhagytak a nyíltszíni pengeváltásokkal, ráadásul mindketten megerősítették elkötelezettségüket az euró 2008-as hazai bevezetése mellett. Mindez azonban kevésnek bizonyult, a befektetők megrendült bizalmát nem sikerült visszaszerezni. A jövő évi költségvetés tervezete sem mutatott különösebb elszántságot a fiskális fegyelem fokozására és az állampapír-aukciókon tanúsított alacsony külföldi érdeklődésből is következtetni lehetett arra, hogy valami nincs rendben. November utolsó napjaiban a forint árfolyama elhagyta az MNB által inflációs céljainak eléréséhez kívánatosnak tartott, 250-260 ft/eurós sávot, s rohamosan gyengülni kezdett. Járai Zsigmond előbb szóbeli intervencióval próbálta megnyugtatni a piacot, s erősíteni a forintot, majd miután ez hatástalan maradt, a Monetáris Tanács még aznap 300 bázisponttal, 12,5%-ra emelte a jegybanki alapkamatot. A váratlan lépés, melyet a pénzügyminiszter is egyetértéséről biztosított, meglepte az elemzőket, akik legfeljebb 150 bázispontos kamatemelésre számítottak. Az intézkedés azonban csak átmeneti stabilitást és erősödést hozott, a magyar fizetőeszköz a következő kereskedési napon újra 270 forint/euró körüli árfolyamra gyengült, a januári spekulációs támadásban komoly szerepet játszó J. P. Morgan 15 százalékos alapkamatot is elképzelhetőnek tartott. A Londonban vendégeskedő László Csaba állítólagos nyilatkozatát („nagyobb rugalmasság az árfolyampolitikában”) követően ismét zuhanásnak indult a forint, a pénzügyminiszter hosszabb ideig elérhetetlennek bizonyult (előbb úton volt New Yorkba, majd aludt), végül a Pénzügyminisztérium cáfolta, hogy ilyet mondott volna. Az általános bizonytalanság eredményeként több állampapír-aukció is sikertelen volt. A nehéz napokban a nemzetközi gazdasági sajtó figyelme is Magyarország felé fordult. A Financial Times többször cikkezett a forint körül kialakult zavarokról, hol a költségvetési hiányt nevezte meg fő problémaként, hol Járait hibáztatta, majd László Csaba menesztéséről cikkezett. Összeesküvés-elméletekben a legtovább a Handlesblatt ment, ahol az idézett elemzők egyenesen a Fideszt gyanították a kamatemelés mögött. A hiteles kormányzati kommunikáció szép példája volt a december 5-én, pénteken váratlanul összehívott rendkívüli kormányszóvivői tájékoztató. A 16.00-ra meghirdetett sajtótájékoztatót feszült várakozás előzte meg, majd az ott elhangzó, semmitmondó „nyugalom, minden rendben, a magyar gazdaság erős, nem lesznek megszorítások” hatására a kereskedés zárásáig ismét zuhanni kezdett a forint már-már megnyugodni látszó árfolyama. A hétvégén megszólalt a legendás Fekete János is, újabb állami hitelfelvételt sürgetve. A következő hét is kedvezőtlen hírrel indult, a Mol alacsony árfolyama miatt az ÁPV Rt. elhalasztotta a korábban bejelentett állami részvénycsomag-értékesítést. A hét közepén aztán a pénteki kormányszóvivői tájékoztatón elhangzottakkal szöges ellentétben mégis szigorítást jelentett be a kormány: többek között befagyasztotta a központi intézmények maradványpénzeinek felhasználását, és a korábbi ígéretekkel szemben hozzányúlt a politikailag igencsak kényes lakáshitelekhez is. Medgyessy Péter azzal indokolta a döntést, hogy „nem engedjük eladósodni az embereket”. Kérdés, hogy a lakáshitelezés szigorítása mennyire javít a költségvetés helyzetén (például a GKI számításai szerint nagyobb bevételt generál, mint amennyi kiadással jár) és mekkora károkat okoz a hosszabb távra tervező középosztály kiszámíthatóságba vetett bizalmának. Az MNB és a forint-piac mindenesetre pozitívan reagált a nagyobb fiskális szigor irányába mutató döntésekre, ezt követően az árfolyam 260 forint/euróhoz közelített. December közepe óta ismét viszonylagos nyugalom van a piacon, a jegybank egyelőre tartja a 12,5%-os alapkamatot, az elemzők idővel valamekkora mértékű csökkentést valószínűsítenek. A forint-árfolyam körüli zavarok miatt megnövekedett érdeklődésnek akár pozitív hozadéka is lehetne, hogy a közvélemény tájékozottabbá válik a gazdaságpolitikai kérdésekben. Ehhez azonban hiteles és kompetens elemzők médiaszerepeltetésére lenne szükség – jelen esetben azonban például Bolgár György és Lovas István vonták le jól bejáratott következtetéseiket „gazdaságpolitikai fejtegetéseikben”, ezzel pedig egy lépést sem jutottunk előrébb.
|