Pattanásos asszisztens (2004. január) „Amikor idáig fajulnak a dolgok, akkor már hiába mondja a kormány: nyugi-csigi, ne hisztizz, magad is láthatod, milyen szépen süt a nap, be fog érni az a vacak narancs, és akkor lesz olcsó lé, te is jól fogsz járni. Amikor odáig fajulnak a dolgok, hogy már azt sem hiszi el senki, amit lát, akkor fölösleges minden duma. Akkor nem marad más, mint tettekkel bizonyítani a kételkedő befektetőknek, hogy az ország vezetői nem kapaszkodónak használják a kormányrudat, hanem irányítani is képesek. Ami meggyőzheti őket arról, hogy – Floridában – beérik a narancs. És akkor talán mi is reménykedhetünk abban, hogy nálunk viszont egyhamar nem.” (Várhegyi Éva, Ekotrip, Magyar Narancs, dec. 18.) Hosszú hónapok óta nem vettem magamnak a bátorságot, hogy a Magyar Narancsba belelapozzak. Amúgy is vegyes érzelmekkel terhelt a laphoz fűződő viszonyom. Olyan, mint mikor a buszon melléd sodródik az a csaj, akit azóta sem láttál, hogy sikertelenül próbáltad átlagon felüli férfiúi adottságaidról meggyőzni évekkel ezelőtt egy szilveszteri partin. Te spicces voltál, ő szemüveges, vállalhatatlan megjelenésű, pattanásos közgazdász hallgató. Az egész olyan kínos! Lehetett volna akár a korai Várhegyi Éva is. A nő, aki pénzügyeket kutat, fölös idejében pedig tovább szakmázik a Mancs hasábjain. Jelen dolgozatában épp a forint árfolyam-ingadozását kihasználó spekulációról értekezik. Laza. A szemléletesebbé tétel érdekében még a nyugi-csigi szókapcsolatot is bevállalja. Maga a rovatcím is ötletes: Ekotrip. Ha a gyilkos humoráról ismert Tilos rádiós, Narancsos csapat valaminek a nyugatos, trendi mivoltát hangsúlyozza, akkor egyszerűen letripeli. (Így születetett az egotrip, cinetrip stb.) De ezt a törekvést semmiképpen sem támogatja Várhegyi Éva munkája. A szakembernő nem átall egy frappánsnak tűnő narancs hasonlatba bonyolódni, melyet még a lé kétértelműségével tovább súlyosbít spekulánsok, floridai narancsültetvények, meteorológusok, tőzsdei határidős kötések apropóján. Egyfelől – mondanánk Horn Gyulával, miközben hüvelykujjunkat a másik kéz mutató ujjával komótosan hátrahajtjuk. Másfelől viszont (épp a Narancs hasábjain) Várhegyi ráakasztja a narancsra a vacak jelzőt, hogy aztán Fantomasként lehúzva közgazdász arcát egy bravúros csavarral a narancsot Fidesz szinonimává fordítsa, így fejezve ki abbéli kormánypárti reményét, hogy nálunk nem érik be egyhamar a narancs. Humor ‘94-ből. Ügyelnek a összhangra. Nem Petschnig Mária Zitával ellenpontoztatják a lap ugyanezen számának nagy interjút adó Medgyessy diagnózisát, hanem a még nála is függetlenebb Várhegyivel. Aki egyébként nemrég az MTV1 műsorában a Budapesti Értéktőzsde elnökével közösen asszisztált a kormányfői szózathoz, igyekezve mederben tartani Medgyessy verbális kalandozásait, közszolgálatilag. Elegánsabb lett volna, ha a medgyessys lapszámban nem a miniszterelnök mankója osztja meg aggodalmait a nagyérdeművel, hisz van az újságnak másik felkészült közgazdász publicistája, Jaksity György. Aztán zavarba jövünk. Hogy is hívják a tőzsde elnökét?
|