Pis­ta bá­csi be­va­dul
(2003. december)
Sé­rült em­ber, roncs­em­ber ő, (Már­ton Lász­ló, a szerk.) aki so­ha nem tud­ja el­fe­lej­te­ni ne­künk, egy­ko­ri szo­ba­tár­sa­i­nak, hogy ese­ten­ként nyo­ma­té­ko­san fi­gyel­mez­tet­tük, hogy mos­sa meg a lá­bát és vi­gye ki a szo­ba elé azt az egy szem tor­na­ci­pő­jét, ami­vel meg­ér­ke­zett Pa­lesz­ti­ná­ból, és hagy­jon fel ál­lan­dó vizs­gáz­ta­tá­sunk­kal, hogy ol­vas­tuk-e már a Tá­vol Moszk­vá­tól cí­mű köny­vet, vagy Sztá­lin ös­­szes leg­újabb kötetét… Már­ton! Ide fi­gyelj, ne gya­lázd meg a pár­to­mat, a ba­rá­to­mat, Jean-Marie Le Pent, és fogd be a mocs­kos po­fá­dat, mert most vén fej­jel meg­te­szem azt, amit ak­kor, 18 éve­sen nem tet­tem meg: meg­le­gyin­te­lek. Vi­lá­gos? (Csurka Ist­ván cik­ke a Ma­gyar Fó­rum­ban, 2003. ok­tó­ber 30.)