A könnyelmű és naiv befektetők vámszedői
Nagypályás szemfényvesztõk (2003. december) Az egymás után bedőlő ingatlanszövetkezetek mellett az elmúlt évek másik nagy sikerű szélhámossága a fiktív tőzsdei befektetéseket kínáló ál-brókercégek története. Sokan beindulnak a kilátásba helyezett mesés hozamoktól, és anélkül bízzák e vállalkozásokra millióikat, hogy vennék a fáradtságot, és utánanéznének az adott vállalkozás engedélyeinek. A botrányok eredményeként ma körülbelül annyira bizalomgerjesztő brókerként bemutatkozni, mint politikusként vagy éppen biztosítási ügynökként. A komoly politikai hullámokat vető K&H Equities-ügy mellett nemrég került nyilvánosságra egy más jellegű, de elvileg szintén részvény-tranzakciókhoz köthető, 7,6 milliárd forint értékű csalás-sorozat, három éve pedig hasonló módszerekkel 2 milliárdot csaltak ki a hiszékeny befektetőktől élelmes holland üzletemberek. Előbbi esetben jórészt külföldiek, utóbbiban hazaiak a károsultak. A két ügylet közös vonása, hogy a kitervelők egy kivételével külföldi állampolgárok, a sokszor mit sem sejtő magyar alkalmazottakat csak a kivitelezésre használták fel. Hasonló módszerekkel és ígéretekkel toborozták munkatársaikat, akik folyamatosan cserélődtek, ugyanakkor kellő rámenősséggel lehetőség volt a gyors előmenetelre is. Az angolul „boiler room”-nak („kazánháznak”) nevezett módszer lényege, hogy a potenciális ügyfeleket a rendkívül agresszív „brókerek” telefonon igyekeznek rábírni sokszor nem is létező részvények vásárlására vagy más befektetésekre. Az átutalt pénzek aztán rendszerint nem jutnak el semmilyen tőzsdére, a szélhámosok készpénzben veszik fel az egészet a számláról. A csaló vállalkozások leleplezését, felkutatását nehezíti, hogy papíron rendszerint egy külföldi anyacég számára szerveznek ügyfeleket, így a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a törvény szerint nem vizsgálhatja tevékenységüket, megalapozott gyanú esetén legfeljebb bejelentést tehet a rendőrségen (ahogy ebben az esetben történt is), és közleményben hívhatja fel a figyelmet a veszélyre.
A kazánházból jelentik A Positions Marketing Kft. egy korábbi munkatársa lapunknak elmondta, hogy egy újsághirdetés révén került kapcsolatba a telemarketinges állásokat és kiemelkedő jövedelmet kínáló céggel. A Váci út egyik elegáns irodaházában székelő Positions Marketingnél egy jelképes állásinterjú után mindenkit felvettek. A munka elvileg abból állt, hogy hazai cégvezetőknek kellett viszonylag kockázatos, de nagy nyereséggel kecsegtető határidős árutőzsdei befektetéseket értékesíteni. Az első két hétben, azaz a betanulási időszakban néhány vezető alkalmi felügyelete mellett egy elkülönített helyiségben telefonkönyvekből és szaknévsorokból kiválasztott vállalkozásokat hívtak fel, s a lehetőség iránt érdeklődést mutató cégvezetőkről kartont állítottak ki. Akik nem hagyták ott már az első napokban az egészet, két hét után előléptek salesmanné. A legkisebb megköthető üzlet körülbelül 1,2 millió forintnak megfelelő dollár értékű volt. Reggelente eligazítás volt az adott nap „market story”-járól, ami rendszerint egy átlagos tájékozottságú üzletember számára is ismert lehetett (pl. olajmunkások sztrájkja Venezuelában vagy tűzvész dél-amerikai kávéültetvényeken). A munkatársak ehhez a hírhez kapcsolódó határidős ügyletet ajánlottak a felhívottaknak (pl. olajra vagy kávéra) a chicagói árutőzsdén. Rendszerint álnevet használtak, elmondásuk szerint egy bécsi irodából telefonáltak és szükség esetén egymás mobilszámát adták meg referenciaként az ügyfélnek. A már szerződött kliensekkel egy másik kazánház-fedővállakozás, a Trends Trading Gmbh. foglalkozott tovább, újabb befektetésekre bírva rá őket, majd néhány hamis tőzsdei bizonylattal alátámasztva közölték a sajnálatos hírt: pénzük nagy része vagy egésze elveszett. Ha egyszer-egyszer véletlenül nagy politikai vagy gazdasági befolyással bíró ügyfél akadt a hálóba, rendszerint „nyerő pályára tették”, az esetleges bonyodalmak elkerülése végett.
Péktanonc, főiskolás A salesmanek alapfizetésként minimálbérre voltak bejelentve, a többit zsebbe kapták. Jutalék járt az általuk bonyolított forgalom után, emellett különböző bónuszok is léteztek (a hónap első üzletét megkötőnek, a legtöbb ügyfelet befűzőnek, illetve az egyes csapatok számára kitűzött célok teljesülése esetén). Ez akár havonta öt-hatszázezres fizetést is eredményezett, ami kellőképpen vonzó volt az amúgy meglehetősen vegyes összetételű társaságnak – akadt ott szerencsét próbáló péktanonctól passzív félévre került főiskolás lányon át diplomás közgazdászig mindenféle ember, de utóbbi volt a legkevésbé jellemző. Az állandó hajtás a multinacionális vállalatok atmoszféráját idézte, akárcsak az egyik felkapott étteremhajón rendezett céges bulik (korlátlan italfogyasztás, egyéb tudatmódosítókkal fűszerezve). Informátorunk néhány hónapot töltött el a cégnél, majd a sűrűsödő gyanús jelek miatt távozott. A készenléti rendőrség irodael- és lefoglaló akciójáról, a vezetők bilincsbe veréséről már csak a volt kollégáktól értesült.
|