Medgyessy Péter le­mon­dá­sa és an­nak kö­rül­mé­nyei igen­csak meg­ráz­ták a bal­ol­da­li ér­tel­mi­sé­get, ami töb­bük ese­té­ben a ma­guk­ban mé­lyen és dur­ván el­foj­tott te­kin­tély­el­vű­ség ki­tö­ré­sé­hez ve­ze­tett, ami el­ső­sor­ban az „ál­lam­fér­fi” jel­ző gya­ko­ri em­le­ge­té­sé­ben ér­he­tő tet­ten. Leg­alább­is más ma­gya­rá­zat nem iga­zán jut eszünk­be, ami­kor pél­dá­ul Fej­tő Fe­renc Szü­le­tés­na­pi gon­do­la­ta­i­val (me­lye­ket, jó ér­zék­kel, töb­bek kö­zött Tornóczky Ani­tá­nak ajánl) ta­lál­ko­zunk a Nép­sza­vá­ban.
Ha csak a fe­le me­gáll­ja a he­lyét mind­an­nak, amit Fej­tő a tá­vo­zó mi­nisz­ter­el­nök­ről ír, ak­kor túl­zás nél­kül mond­hat­juk: pó­tol­ha­tat­lan vesz­te­ség ér­te a nem­ze­tet, a fél­té­keny és igaz­ság­ta­lan tár­sa­da­lom már megint nem bír­ta el­vi­sel­ni az em­be­ri nagy­ság en­­nyi­re kéz­zel­fog­ha­tó meg­tes­te­sü­lé­sét. Hi­szen Medgyessy Ma­chi­a­vel­lit ol­vas­ta, de még hogy! „Ol­vas­ta Ma­chi­a­vel­lit, még­pe­dig he­lye­sen ol­vas­ta, amit a fi­ren­zei po­li­to­ló­gus ta­nít­vá­nyai csak fél­re­ért­ve ol­vas­tak, ha ol­vas­tak.” Ol­va­sott­sá­ga mel­lett tett­re­kés­zsé­ge is el­is­me­rés­re mél­tó, még ha rossz­aka­rói meg is aka­dá­lyoz­ták „egy pár­tok fe­let­ti ma­gyar jö­ven­dő ki­hir­de­té­sé­ben és meg­va­ló­sí­tá­sá­ban”. Pár­tok fe­let­ti ma­gyar jö­ven­dőt ta­lán Szálasi hir­de­tett utol­já­ra, s mi­lyen sors várt rá? Há­lát­lan nem­zet va­gyunk, há­lát­lan tár­sa­da­lom.
Fej­tő a jómunkásember meg­ne­ve­zé­se mel­lett nem hall­gat a rossz em­be­rek­ről sem. Tud­tunk­ra ad­ja, hogy – bár­mit íro­gas­sa­nak is po­li­ti­kai elem­zők – a csú­nya Fi­desz puccsolta meg ezt a drá­ga, jó em­bert, „aki­ről pe­dig tud­nia kel­lett vol­na, hogy jók a szán­dé­kai, hogy nem ke­res gaz­da­go­dást a ha­ta­lom­ból, hogy még a ha­tal­mat is ha­za­fi­ság­ból vál­lal­ta”. Nem hagy két­sé­get afe­lől sem, hogy ki­nek az ér­de­ke­it szol­gál­ják a tör­tén­tek: „Or­bán Vik­tor­nak si­ke­rült anél­kül, hogy a ke­zét ki­nyúj­tot­ta vol­na, meg­sza­ba­dul­nia a leg­eu­ró­pa­ibb eu­ró­pai ma­gyar ál­lam­fér­fi­tól.” Pe­dig Fej­tő sze­rint Or­bán­ban meg­volt a le­he­tő­ség, hogy jó em­ber le­gyen, de rossz em­ber lett, bár még mu­tat­ko­zik né­mi esély ar­ra, hogy meg­tér a sö­tét ol­dal­ról. Szer­zőnk nem kí­mé­li a kor­mány ered­mé­nye­it szisz­te­ma­ti­ku­san el­hall­ga­tó mé­di­u­mo­kat sem, s a Nap-­kel­te ki­tün­te­té­sét diszk­ré­ten vis­­sza­uta­sí­tó köz­tár­sa­sá­gi el­nök is kap hi­de­get-me­le­get…
Iga­zá­ból nem na­gyon tu­dunk mit kez­de­ni ez­zel az egésszel. Mert az még csak­-csak ért­he­tő, hogy egye­sek a reg­ná­ló Medgyessyben a XXI. szá­zad De­ák Fe­ren­cét lát­ják – a ha­ta­lom im­po­nál. De a ha­ta­lom pa­lást­ja alatt a ki­rály mind­vé­gig mez­te­len volt. Szep­tem­be­ri Ci­cu­sunk ér­tet­le­nül do­rom­bol Fej­tő Fe­renc­nek.