A köz­szol­gá­la­ti rá­di­ó­nak nyi­lat­ko­zó Csin­ta­lan Sán­dor (kocs­má­ros, volt szo­ci­a­lis­ta kép­vi­se­lő) nem sze­re­ti Gyurcsány Fe­ren­cet. A jobb­kö­zép tá­bor sem sze­re­ti, er­go Csin­ta­lan a mi em­be­rünk. Mi­ként a part­vo­nal­ról be­ki­a­bá­ló el­fe­le­dett szo­ci­a­lis­ta po­li­ti­kus­sal ké­szí­tett in­ter­jú is jel­zi, a kon­zer­va­tív kö­rök­ben na­gyon ve­szé­lyes ten­den­cia ka­pott láb­ra, s itt most nem a Ma­gyar Rá­dió szer­kesz­té­si el­ve­i­ről van szó, de nem is Csin­ta­lan Sán­dor sze­mé­lyé­ről.
Mi­ként azt Szű­rös Má­tyás vagy Pozsgay Im­re jobb­ol­da­li fa­vo­ri­zá­lá­sa is jel­zi, ku­tyá­ból igen­is le­het sza­lon­na. Pusz­tán ér­zel­mi ala­pon azo­no­su­ló tö­me­gek igé­nyét szol­gál­ja ki mind­az a mé­di­um, amely te­ret en­ged súly­ta­lan és ré­ges-ré­gen komp­ro­mit­tá­ló­dott fi­gu­rák­nak, hogy sa­ját fész­kük­be pisz­kít­sa­nak. A nem­ze­ti és ha­za­fi­as hú­rok pen­ge­té­se, vagy a szo­ci­a­lis­ták sza­pu­lá­sa fe­led­te­ti, a ber­li­ni, moszk­vai nagy­kö­ve­ti posz­tot, a KB-tit­ká­ri mi­vol­tot, az MSZMP KB-tag­sá­got vagy ép­pen a ke­rü­le­ti PB-tit­kár­sá­got. Ha mind­ezek fe­lett el­né­ző­en át­sik­lunk, an­nak csak az le­het az oka, hogy az adott tör­té­nel­mi pil­la­nat­ban azt mond­ták ki, amit a nép hal­la­ni akart. Pozsgay fel­is­mer­te az ál­lam­pár­ton be­lü­li re­for­mok szük­sé­ges­sé­gét, és már az át­me­net idő­sza­ká­ban nép­fel­ke­lés­nek ne­vez­te ’56-ot, Szű­rös pe­dig sokat tett a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­sá­gért. Ilyen ala­pon vi­szont Ko­vács Lász­ló­nak is tes­sék el­hin­ni, hogy a dik­ta­tú­rá­ban úgy gon­dol­ta, most meg így.
Ugyan­ilyen hi­ba au­ten­ti­kus po­li­ti­kai­elem­ző-kön­tös­be búj­tat­ni Csin­ta­lant, kolumnás in­ter­jút kö­zöl­ni ve­le. A té­ve­dés an­nál is in­kább nyil­ván­va­ló, mi­vel sza­va­i­ból egy­ér­tel­mű­en ki­de­rül, itt egy sér­tett bal­ol­da­li po­li­ti­kus igyek­szik egy­ko­ri har­cos­tár­sá­nak pá­ros láb­bal be­csúsz­ni. Fut­ta­tá­sá­ra még ak­kor sincs ment­ség, ha egy­ko­ri sé­rel­mei eset­leg ös­­sze­füg­gés­be hoz­ha­tók az ál­ta­la becs­mé­relt, mi­nisz­ter­el­nök Gyurcsány Fe­renc­cel. Va­jon mi­fé­le hely­zet­ér­té­ke­lés vár­ha­tó egy olyan em­ber­től, akit 2000-ben az MSZP el­tá­vo­lí­tott min­den po­zí­ci­ó­já­ból, tény­le­ges po­li­ti­kai te­vé­keny­sé­get nem foly­tat?
Az egyet­len men­tő kö­rül­mény, ami ma­gya­rá­za­tot ad­hat sze­re­pel­te­té­sé­re, an­nak a em­ber­tí­pus­nak a be­mu­ta­tá­sa, mely szo­ci­a­lis­ta Ganxsta Zolee-ként a nyil­vá­nos­ság előtt is vál­lal­ja szó­ki­mon­dó szö­ve­ge­it (ld. fe­nék­ből elő­bú­jás). Az or­szág szem­pont­já­ból meg­ha­tá­ro­zó­nak te­kint­he­tő idő­szak­ban azon­ban po­li­ti­kai bo­hó­cok ma­gán­szá­mai he­lyett jöj­je­nek in­kább a hi­va­tá­sos po­li­to­ló­gu­sok. Mert akár­mennyi­re is szí­vünk­be lop­ta ma­gát Torgyán dok­tor, azért odá­ig még­sem kel­le­ne el­jut­ni, hogy a Jós­ka meg­lá­tá­sai szol­gál­ja­nak szá­munk­ra zsi­nór­mér­té­kül.