OFFLINE | interjú |
Martonyi János a globális folyamatokról, a magyar érdekekről és utódjának vádjairól
„Éllovasból sereghajtók lettünk”
(2003. szeptember)
A polgári kormány külügyminisztere lapunknak adott exkluzív interjújában beszélt az Európai Uniónak a beteg magyar gazdaságra gyakorolt várható hatásairól, a kettős állampolgárságról, valamint a hátrálás kormányának külpolitikai baklövéseiről.

– Pro­fes­­szor Úr! Ki­lenc hó­nap múl­va be­lé­pünk az Eu­ró­pai Uni­ó­ba. A kor­mány és a mé­dia azt su­gal­maz­za, hogy a tag­ság majd meg­old­ja szin­te min­den ba­jun­kat, és még nem­zet­po­li­ti­kai szem­pont­ból is jól já­runk. Mi az igaz­ság?
– A tri­a­no­ni tra­u­ma eny­hí­té­sé­nek leg­fon­to­sabb esz­kö­ze az eu­ró­pai in­teg­rá­ció, az egy­sé­ges Eu­ró­pa lét­re­ho­zá­sa, úgy, hogy eh­hez Ma­gyar­or­szág és a szom­szé­dai is csat­la­koz­nak. Ha tény­leg lesz egy­sé­ges Eu­ró­pa, ak­kor meg­va­ló­sul­hat a nem­zet ha­tá­ro­kon át­íve­lő új­ra­egye­sí­té­se. Meg­szű­nik az ál­lam­ha­tár­nak az a min­dent meg­ha­tá­ro­zó je­len­tő­sé­ge, amely a múl­tat jel­le­mez­te. Nem­ze­ti ér­de­künk most azon­ban nem­csak az eu­ró­pai in­teg­rá­ci­ós fo­lya­mat­tal esik egy­be, de fur­csa mó­don rész­ben a glo­bá­lis fo­lya­ma­tok­kal is, ugyan­is a vi­lág­ban egy­re in­kább csök­ken a te­rü­le­ti­ség je­len­tő­sé­ge. A biz­ton­ság­po­li­ti­ka év­szá­zad­okon át ar­ról szólt, hogy te­rü­le­tet tá­mad­tak és te­rü­le­tet véd­tek. Az Egye­sült Ál­la­mo­kat ért ter­ror­tá­ma­dás óta ez a dokt­rí­na meg­szűnt. Úgy lá­tom, hogy az eu­ró­pai fo­lya­ma­tok ab­ba az irány­ba tar­ta­nak, hogy az ál­lam ne tu­laj­do­no­sa le­gyen a pol­gá­ra­i­nak és az „én”-t ne az or­szág­ha­tár­ok de­fi­ni­ál­ják. Ezért gon­do­lom, hogy a csat­la­ko­zás ked­ve­ző lesz a ma­gyar­ság szá­má­ra.
– A ma­gyar gaz­da­sá­got vi­szont szűk más­fél év alatt pad­ló­ra küld­te a kor­mány. Egy ennyi­re le­gyen­gí­tett or­szág mi­lyen esé­lyek­kel in­dul az unió ver­se­nyé­ben?
– Az, hogy az unió mi­lyen ha­tást gya­ko­rol majd Ma­gyar­or­szág fej­lő­dé­sé­re, dön­tő­en at­tól függ, hogy mi mi­lyen ál­la­pot­ban va­gyunk. Ha jól ál­lunk, ak­kor se­gí­te­ni fog, ha nem, ak­kor nem lesz ránk jó­té­kony ha­tás­sal. Az uni­ós tag­ság nem al­kal­mas ar­ra, hogy egy be­teg gaz­da­sá­got meg­gyó­gyít­son, er­re ko­ráb­ban sem volt pél­da. Az EU ar­ra jó, hogy egy len­dü­le­tes, nö­ve­ke­dő gaz­da­ság di­na­miz­mu­sát erő­sít­se. Ép­pen ezért a ha­zai gaz­da­ság­po­li­ti­ká­nak óri­á­si fe­le­lős­sé­ge van ab­ban, hogy mi­ként hasz­nál­ja ki az in­teg­rá­ció elő­nye­it és há­rít­ja el an­nak ve­szé­lye­it.
– Több ér­té­ke­lés sze­rint las­san már az uni­ó­hoz ké­sőbb csat­la­ko­zók is le­hagy­nak min­ket a gaz­da­sá­gi mu­ta­tók tekintetében…
– Ma­gyar­or­szág ti­zen­két éven ke­resz­tül él­lo­va­sa volt a ke­let-eu­ró­pai át­ala­ku­lás­nak, gaz­da­sá­gi ér­te­lem­ben is. En­nek most vé­ge. So­kak sze­rint se­reg­haj­tók let­tünk. Nem sze­re­tem a drá­mai ki­fe­je­zé­se­ket, de tény, hogy va­la­men­­nyi mak­ro­gaz­da­sá­gi mu­ta­tónk lé­nye­ge­sen rom­lott. Je­len­tős mér­ték­ben nőtt az or­szág adós­ság­ál­lo­má­nya.

Az MSZP–SZDSZ-kormány nem tud­ta ab­ba­hagy­ni a ta­va­lyi vá­lasz­tá­si kam­pányt. Ez azért sem jó, mert el­te­re­li a fi­gyel­met az or­szág kor­mány­zá­sá­ról. Leg­főbb hi­bá­juk, hogy a kor­mány­zás he­lyett kom­mu­ni­kál­nak

Csök­kent a nö­ve­ke­dés, fel­bo­rult a kül­ső-bel­ső egyen­súly. Min­den elem­zés azt mu­tat­ja, hogy a be­lé­pést kö­ve­tő el­ső két-há­rom év­ben ki­éle­zet­teb­bé vá­lik a ver­seny, és ke­vés­bé érez­het­jük a tag­ság elő­nye­it, ide­ért­ve a be­áram­ló for­rá­sok­hoz va­ló hoz­zá­ju­tást is. A tény­leges, „tel­jes jo­gú tag­sá­got” 2007 tá­ján ér­het­jük el. At­tól az év­től kezd­ve kap­juk meg a struk­tu­rá­lis és ko­hé­zi­ós ala­pok­ból azt, amit egyéb­ként min­den­ki más meg­kap. 2007-ig le­jár­nak azok a kor­lá­to­zá­sok, ame­lye­ket a tag­ál­lam­ok több­sé­ge a mun­ka­erő sza­bad áram­lá­sá­val szem­ben al­kal­maz. Ha min­den jól megy, 2007-től meg­szűn­het­nek a ha­tár­el­len­őr­zé­sek is. Biz­tos, hogy a csat­la­ko­zás­nak több­let­költ­sé­gei lesz­nek. Te­hát az el­ső két-há­rom év nem lesz kön­­nyű.
– Ön mit tett vol­na más­kép­pen a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok fi­ni­sé­ben, ha foly­tat­hat­ta vol­na a mun­ká­ját?
– A tár­gya­lá­sok há­rom utol­só és leg­ne­he­zebb fe­je­ze­te a pénz­ről szólt. Eb­ben a sza­kasz­ban na­gyon fon­tos lett vol­na a ko­or­di­nált, egy­sé­ges kö­zép-eu­ró­pai fel­lé­pés. Ez el­ma­radt. Min­den­ki más­ra há­rít­ja a fe­le­lős­sé­get emi­att. Ha a vi­seg­rá­di ál­la­mok kö­zö­sen lép­nek fel, ak­kor az unió nem él­he­tett vol­na fi­no­man az­zal a fegy­ver­rel, hogy „aki­nek nem tet­sze­nek a fel­té­te­lek, az majd ki­esik a bő­ví­tés­ből, és majd a kö­vet­ke­ző kör­ben csat­la­koz­hat”. Azért az a ha­tal­mas fe­le­lős­ség en­gem is meg­ijesz­tett vol­na, hogy né­hány száz­mil­lió euró mi­att eset­leg koc­káz­tas­suk a be­lé­pést. Pénz­ügyi szem­pont­ból a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok lé­nye­ge­sen ked­ve­zőt­le­nebb ered­mén­­nyel zá­rul­tak, mint ami­re bár­ki is ko­ráb­ban szá­mí­tott. Ezt az Eu­ró­pai Bi­zott­ság is el­is­mer­te. Romano Prodi azt mond­ta, hogy mél­tá­nyo­sabb egyez­sé­get várt vol­na el a tag­ál­lam­ok ré­szé­ről.
– Men­­nyi­ben helyt­ál­ló az ame­ri­ka­i­ak ál­tal meg­ho­no­sí­tott „új Eu­ró­pa” ki­fe­je­zés és a mö­göt­te ál­ló szán­dék?
– Egy­ál­ta­lán nem ér­tek ve­le egyet. Va­ló­ban lesz egy „új Eu­ró­pa”, amely­nek azon­ban 25 új sze­rep­lő­je lesz, az­tán ké­sőbb még több. De eb­ben a hely­zet­ben min­den­ki új, még a ré­gi tag­ál­lam­ok is. Más do­log, hogy a ré­gi ér­ték­rend és in­téz­mény­rend­szer lé­nye­ge meg­ma­rad.
– Meg­ma­rad?
– Iga­zán tré­fás, hogy az eu­ró­pai al­kot­mány­ter­ve­ze­tet men­­nyi­re kü­lön­fé­le­kép­pen ér­tel­me­zik. Az Economist sze­rint pél­dá­ul a ter­ve­zet a sze­mét­ko­sár­ba va­ló. Van, aki sze­rint ez a vég­ső csa­pás a nem­zet­ál­la­mok önál­ló­sá­ga el­len, egy dik­ta­tó­ri­kus bi­ro­da­lom meg­te­rem­té­sé­nek a kí­sér­le­te. Má­sok azt ki­fo­gá­sol­ják, hogy a nem­zet­ál­la­mi kon­cep­ció ara­tott nagy győ­zel­met. Ez­zel szem­ben az igaz­ság az, hogy az Eu­ró­pai Kon­vent mun­ká­ja ered­mé­nyes, és en­nek foly­tán az in­téz­mény­rend­szer át­lát­ha­tóbb lesz, és a ha­tás­kö­rök tisz­táb­bak lesz­nek. Bi­zo­nyos te­rü­le­te­ken erő­söd­nek a kö­zös­sé­gi jo­go­sít­vá­nyok, azon­ban az in­teg­rá­ci­ót ed­dig is jel­lem­ző szer­ves fej­lő­dés foly­ta­tó­dik.
– Az eu­ró­pai jobb­ol­dal egy­sé­ge­sen azt sé­rel­me­zi, hogy a ter­ve­zett al­kot­mány­ból ki­ma­rad a kon­ti­nens ke­resz­tény ér­té­ke­i­re va­ló hi­vat­ko­zás.
– Ezt én is ki­fo­gá­so­lom, mert ko­moly hi­ba. Nincs ma­gya­rá­zat ar­ra, hogy mi­ért hagy­ták ki. Az egy­sé­ges Eu­ró­pa el­vá­laszt­ha­tat­lan a ke­resz­tény­ség­től. A komp­ro­mis­­szum vé­gül is az lett, hogy a „val­lá­si ér­té­kek­re” tör­té­nik hi­vat­ko­zás.
– Ami azért nem ugyanaz…
– Nem, de van­nak, akik azt mond­ják, hogy Eu­ró­pa ese­té­ben a val­lá­si ér­ték­re va­ló hi­vat­ko­zás elég nyil­ván­va­ló­an a ke­resz­tény­ség ér­té­ke­i­re vo­nat­ko­zik. A kér­dés egyéb­ként nincs tel­je­sen le­zár­va, mert to­vább­ra is erős párt­ja van an­nak a gon­do­lat­nak, hogy a ke­resz­tény ér­té­ke­ket még­is ne­ve­sí­te­ni kel­le­ne az al­kot­má­nyo­zó szer­ző­dés­ben.
– Utód­já­tól, a Duracell-nyúl el­szánt­sá­gá­val ámok­fu­tó Ko­vács Lász­ló­tól mást sem hal­lunk jó ide­je, mint­sem na­pi győ­zel­mi je­len­té­se­ket ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy az­nap ép­pen „mit tett rend­be” a Medgyessy-kormány ab­ból, amit az Or­bán-ka­bi­net el­ron­tott. Ked­venc pél­da­tá­ra a kül­po­li­ti­ka.
– Az MSZP–SZDSZ-kormány nem tud­ta ab­ba­hagy­ni a ta­va­lyi vá­lasz­tá­si kam­pányt. Ez azért sem jó, mert el­te­re­li a fi­gyel­met az or­szág kor­mány­zá­sá­ról. Leg­főbb hi­bá­juk, hogy a kor­mány­zás he­lyett kom­mu­ni­kál­nak. A kül­po­li­ti­ká­nál ez hang­sú­lyo­san je­lent­ke­zik, fel­te­he­tő­en azért, mert a kül­ügy­mi­nisz­ter a leg­na­gyobb kor­mány­párt el­nö­ke is egy­ben. Ez a je­len­ség a dip­lo­má­cia te­rü­le­tén még ká­ro­sabb, mint más­hol. A kül­po­li­ti­ká­ban ugyan­is alap­kö­ve­tel­mény, hogy le­he­tő­leg nem­ze­ti köz­meg­egye­zés le­gyen és fo­lya­ma­tos­ság. Itt­hon le­het­nek vi­ták, ám na­gyon lé­nye­ges, hogy ha va­la­ki kor­mány­ra jut, ak­kor a kül­vi­lág fe­lé ne azt az üze­ne­tet köz­ve­tít­se, hogy „ed­dig min­den rossz volt”. Ami­kor hi­va­tal­ban vol­tam, én nem bí­rál­tam, és nem mi­nő­sí­tet­tem elő­döm mun­ká­ját. Egy idő­sebb szo­ci­a­lis­ta ba­rá­tom azt mond­ta ne­kem nem­rég, hogy „te sport­sze­rű vol­tál, de nem kap­tad vis­­sza”.
– De men­­nyi­re meg­ala­po­zot­tak pél­dá­ul azok a vá­dak, ame­lyek sze­rint az elő­ző kor­mány mű­kö­dé­sé­nek vé­gé­re igen­csak le­hűlt a vi­szo­nyunk az Egye­sült Ál­la­mok­kal? Elem­zők sze­rint az ame­ri­kai kor­mány tá­vol­ság­tar­tá­sá­ban sze­re­pet játsz­ha­tott az, hogy a ma­gyar kor­mány nem ame­ri­kai va­dász­gé­pe­ket vá­sá­rolt, és az is, aho­gyan a ra­di­ká­lis jobb­ol­da­li el­len­zék fel­lé­pett a 2001. szep­tem­be­ri ter­ror­tá­ma­dás ide­jén.
– Nem zá­rom ki, hogy a re­pü­lő­gép-vá­sár­lás ha­tást gya­ko­rolt a ma­gyar–ame­ri­kai kap­cso­la­tok­ra. Ha ez így tör­tént, ak­kor az szá­mom­ra na­gyon ko­moly csa­ló­dás, ne­ga­tív él­mény. Az Egye­sült Ál­la­mo­kat ért ter­ror­tá­ma­dás után a ma­gyar kor­mány re­ak­ci­ó­ja a leg­ha­tá­ro­zot­tabb és a leg­mar­kán­sabb volt. Or­bán Vik­tor hi­vat­ko­zott elő­ször a Wa­shing­to­ni Szer­ző­dés V. cik­ke­lyé­re, a kol­lek­tív vé­de­lem igény­bevé­te­lé­nek le­he­tő­sé­gé­re. Az el­ha­tá­ro­ló­dás szá­mon­ké­ré­se pe­dig azért ha­mis igény, mert mi nem „el­ha­tá­rol­tuk” ma­gun­kat Csurka Ist­ván nyi­lat­ko­za­tá­tól, ha­nem el­ítél­tük azt. Elő­ször kor­mány­ha­tá­ro­zat, majd par­la­men­ti ha­tá­ro­zat for­má­já­ban. Min­den­ki el­dönt­he­ti, hogy az el­ha­tá­ro­ló­dás vagy az el­íté­lés az erő­sebb ki­fe­je­zés.
– A kri­ti­ku­sok az Egye­sült Ál­la­mok mel­lett Orosz­or­szá­got em­lí­tet­ték, mint má­sik olyan nagy­ha­tal­mat, amel­­lyel az elő­ző kor­mány vi­szo­nya fe­szült­té vált.
– Itt is el­tor­zí­tot­ták a té­nye­ket. Orosz­or­szág ese­té­ben egy­ér­tel­mű és vi­lá­gos meg­ál­la­po­dás szü­le­tett a vá­lasz­tá­sok előtt né­hány hó­nap­pal ar­ról, hogy füg­get­le­nül az új kor­mány ös­­sze­té­te­lé­től, az új ma­gyar mi­nisz­ter­el­nök el­lá­to­gat Moszk­vá­ba. Ko­ráb­ban az orosz fél va­ló­ban el­na­pol­ta Kaszjanov kor­mány­fő bu­da­pes­ti lá­to­ga­tá­sát, ugyan­is több vi­tás kér­dés is fel­me­rült. Ezek egyi­ke volt a BorsodChem-ügy, amely­ben a ma­gyar kor­mány­nak tö­ké­le­te­sen iga­za volt. Ezt egyéb­ként ké­sőbb orosz part­ne­re­ink lé­nye­gé­ben el­is­mer­ték. Az orosz kül­ügy­mi­nisz­ter­rel rend­sze­re­sen, éven­te több­ször is ta­lál­koz­tam. Ami pe­dig a „rend­be­té­telt” il­le­ti: a ha­zai kor­mány­vál­tás óta én még nem lát­tam mi­nő­sé­gi vál­to­zást a ma­gyar–orosz kap­cso­la­tok­ban, akár a gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés, a mű­kin­csek, vagy a sá­ros­pa­ta­ki könyv­tár vis­­sza­adá­sá­nak te­kin­te­té­ben. De ha majd lá­tok ilyet, örül­ni fo­gok ne­ki.
– Önt sok­szor tá­mad­ták a jobb­ol­da­li saj­tó­ban azért, mert nem haj­tott vég­re ele­gen­dő cse­rét a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um ál­lo­má­nyá­ban.
– Az MSZP sze­rint pe­dig hi­he­tet­len tisz­to­ga­tás tör­tént 1998 után a mi­nisz­té­ri­um­ban. En­gem szó­ra­koz­ta­tott ez a két, egy­más­nak el­lent­mon­dó bí­rá­lat. Ami vi­szont va­ló­ban fon­tos, hogy a cik­lus má­so­dik fe­lé­re kez­dett ki­ala­kul­ni a kül­ügy­ben egy olyan csa­pat, amely­ben már nem azt kér­dez­ték az em­be­rek, hogy ki a ré­gi és ki az új szak­em­ber. Ta­valy óta azon­ban is­mét a ré­gi szem­pont­ok ér­vé­nye­sül­nek, és az „újak” kö­zül szin­te sen­ki nem tart­hat­ta meg az ál­lá­sát.
– Más te­rü­le­ten is ha­tá­ro­zot­tan lé­pett fel a ré­gi-új gar­ni­tú­ra. Medgyessy Pé­ter kor­má­nya egy év ke­mény mun­ká­já­val és fo­lya­ma­tos vis­­sza­vo­nu­lá­sá­val ma­gyar­ta­la­ní­tot­ta a stá­tus­tör­vényt.
– A tör­vény kon­cep­ci­ó­ja az volt, hogy az eu­ró­pai in­teg­rá­ció na­gyon üd­vös do­log lesz, de an­nak ha­tá­sai csak év­ti­ze­dek alatt fog­nak ér­vé­nye­sül­ni, ad­dig pe­dig meg kell ma­rad­ni­uk a határontúli ma­gyar nem­zet­ré­szek­nek, nem­csak egyé­nen­ként, ha­nem kö­zös­ség­ként is. A tör­vény­ben min­den­fé­le­kép­pen meg kel­lett vol­na tar­ta­ni a ma­gyar nem­zet egy­sé­gé­re vo­nat­ko­zó uta­lást. Most pe­dig ra­gasz­kod­ni kell ah­hoz, hogy leg­alább a kul­tu­rá­lis–ok­ta­tá­si tá­mo­ga­tás meg­ma­rad­jon. A fo­lya­ma­tos hát­rá­lás min­den­eset­re rossz üze­net min­den­ki­nek, mert a gyen­ge­ség je­le.
– Ön mi­nisz­ter­ként is el­le­nez­te a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság be­ve­ze­té­sét. Mi­ért?
– Mert ha ezt kol­lek­tív for­má­ban akar­juk, ak­kor az jo­gi­lag és po­li­ti­ka­i­lag is meg­va­ló­sít­ha­tat­lan. Ám az egyé­ni el­já­rást le­het­ne könnyí­te­ni. Az ál­lam­pol­gár­sá­gi tör­vény­ből ki kell ik­tat­ni azt a kri­té­ri­u­mot, amely elő­ír­ja az egy éves ma­gyar­or­szá­gi tar­tóz­ko­dást, és más, la­zább kri­té­ri­u­mok­kal kell fel­vál­ta­ni.
– Au­gusz­tus 20-án Ön ma­gas ki­tün­te­tés­ben ré­sze­sült. Egyes vé­le­mé­nyek sze­rint ez egy cse­les gesz­tus volt a kor­mány ré­szé­ről an­nak ér­de­ké­ben, hogy a szin­tén ki­tün­tet­ni kí­vánt Schmitt Pál­lal együtt meg­pró­bál­ják le­já­rat­ni Önö­ket a jobb­ol­da­li vá­lasz­tók előtt.
– Még min­dig na­iv em­ber va­gyok, ezért azt hi­szem, hogy a ki­tün­te­té­se­ket nem a sa­ját po­li­ti­kai csa­lád po­li­ti­kai ju­tal­ma­ként, vagy a má­sik po­li­ti­kai csa­lád fe­lé szánt gesz­tus­ként ad­ják, ha­nem va­la­mi­lyen tel­je­sít­mény el­is­me­ré­se­kép­pen. Le­het, hogy ezt nem min­den­ki hi­szi el, de én még min­dig bí­zom eb­ben.
– Az Ön előd­je lett az utód­ja a kül­ügy­mi­nisz­te­ri szék­ben. Ha úgy ala­kul­na a po­li­ti­ka, he­lyet cse­rél­ne-e is­mét Ko­vács Lász­ló­val?
– Egy­ál­ta­lán nincs ilyen am­bí­ci­óm. Nem va­gyok fő­ál­lá­sú po­li­ti­kus, és fon­tos­nak tar­tom a szak­mai, va­la­mint az egye­te­mi ok­ta­tói mun­ká­mat is.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”