Áj em széling • Vitorlázni jó!
Nagy hobbi kis pénzbõl (2003. szeptember) Mit tegyél, ha már unod az imázsépítés szempontjából elengedhetetlen, tizenöt éves BMW tetemes költségeit? Add el, és vegyél rajta egy vitorlást! E bevezető sorok üzenetét talán sokan méltatlannak gondolják a vitorlázás szellemiségéhez. Igazuk van. A vitorlázás egy nagyon szép és összetett sportág. Technikai tudást, fizikumot és intelligenciát egyaránt igényel. Aki ezeket birtokolja, és lemond az öreg BMW-jéről, az átélheti azt az élményt, amit a szél és a víz erejével szembeni küzdelem és győzelem jelenthet. Magyarországon egy darabig még nem lesz belőle tömegsport, ám költségei egyáltalán nem elviselhetetlenek, és nemzetbiztonsági átvilágításon sem kell átesnünk az engedélyek és egyéb papírok beszerzéséhez. Sőt. De vegyük sorjában. Először is, a magyar jogszabályok értelmében a hat méternél rövidebb és tíz négyzetméternél kisebb felületű vitorlások vezetéséhez nem kell semmilyen engedély és műszaki vizsga. Ez a gyakorlatban akár egy három felnőtt szállítására alkalmas vitorlást is jelenthet! Az említett határok felett ún. „kishajóvezetői engedélyre” van szükség. Ennek megszerzéséhez tanfolyam, és egy viszonylag könnyen abszolválható vizsga szükséges; költsége cirka hatvanezer forint. De mindez megúszható, ha kezdetnek megelégszünk az amatőr státusszal, és a két vadkacsa közé negyvenöt fokban történő halzolást (hátszélben való fordulást) átengedjük az UFI-t mélyen megvetők egyre zsugorodó táborának. Az alapvető manőverezés viszonylag könnyen megtanulható, szerencsés esetben a magyar tengerek minden szelét, csínját-bínját ismerő baráttól vagy ismerőstől, de legrosszabb esetben is egy oktatótól egyéni oktatás keretében körülbelül tíz-tizenöt óra alatt. Ennek költsége harminc és negyvenezer forint körül van. Ha ezek valamelyikén átestünk, az annyit jelent, hogy tudunk nyílt vízen közlekedni egy vitorlás hajóval, sokkal többet viszont nem. Amennyire könnyű ugyanis elérni a lelkes amatőr státuszt, annyira nehéz megszerezni a rutint. Úgyhogy földkörüli utat abban az évtizedben még ne tervezzünk, sőt a tengeri (mondjuk adriai) vitorlázástól is még két-három évre leszünk. Ha megszereztük a hobby-szintű tudást, akkor beindulhat a magyar vizek meghódítása. Szenvedélyünk fokától függően ennek több szintje lehet. Kezdetben bérelhetünk magunknak vitorlást. A két-három felnőtt szállítására alkalmas, ún. „kalóz” óránként ezerötszáz-ezerhétszáz forintért bérelhető a Velencei tavon, a már kajüttel is rendelkező „amfóra” (ennek vezetéséhez már kell a jogsi) valamivel kettőezer forint felett van, viszont negyedmagunkkal élvezhetjük a hullámok csapkodását. Szerintem nem olyan vészesek ezek az árak. Következő lépcsőfokként tagságot válthatunk egy vitorlás egyesületben. Ennek díja húsz és harminc ezer forint körül van. Amennyire könnyű ugyanis elérni a lelkes amatőr státuszt, annyira nehéz megszerezni a rutint. Úgyhogy földkörüli utat abban az évtizedben még ne tervezzünk | Cserébe viszont jelentős (30-40%-os) kedvezménnyel tudunk bérelni hajót. Szerintem viszont érdemes kihagyni a második lépcsőt, és vásárolni egy használt vitorlást. Ha élelmesek vagyunk és nem ijedünk meg egy kis barkácsolástól, akkor három-négyszázezer forintért hozzájuthatunk egy felújításra szoruló sporteszközhöz, mondjuk a korábban már említett kalózhoz. A hobby viszont ezek után akkor marad költségkímélő, ha eltekintünk hajónk kikötőben történő tárolásától. A kikötői díjak pokoliak és a helyeket jóformán csak megörökölni lehet. Aki snassznak találja a vonóhorgot az autóján és a hajója alkalmankénti cipelését, annak inkább a Velencei-tó valamelyik kikötőjét javaslom, a balatoni árak feléért. Akinek viszont nem az, és költ egy lepukkant utánfutóra, valamint annak átalakítására (maximum százezer), az továbbra is alacsony költségszinten tudja űzni ezt a csodálatos sportot. A legfelső fokon a versenyzés található. Itt már el lehet felejteni a költségkímélő megoldásokat, ezek gyakorlatilag nem léteznek. A sportág ezen a szinten nagyon drága, a versenyzés kiadásainak legkisebb egysége a millió forint. Sportszerető családapáknak javaslom, hogy a legközelebbi nyáron küldjék vitorlás táborba csemetéjüket. Az egyhetes részvétel díja teljes ellátással harminc és negyvenezer forint között van a Velencei-tavon. A vitorlázást már gyerekként is el lehet kezdeni, és tíz év múlva megúszhatjuk az öreg BMW költségeit.
|