A pénzügyminiszter ámokfutása • László Csaba, a szerepjátékos
A jófiú, a szakértõ és a durva (2003. augusztus) Tételezzük fel, hogy egy kis közép-európai ország pénzügyminisztere a hivatalba lépését követő egy évben sorozatban követ el szakmai és politikai hibákat. Tételezzük fel, hogy mindezek ellenére a miniszterelnök bizalma töretlen az irányában. Tételezzük fel, hogy ezt a pénzügyminisztert László Csabának hívják. 1. A jófiú 2002 februárjában László Csaba,a K&H Bank akkori vezérigazgató-helyettese és egyben az MSZP pénzügyminiszter-jelöltje meglehetősen önkritikusan nyilatkozott saját múltbéli működését illetően a Figyelő gazdasági hetilapban. „Hangsúlyozni szeretném: mi az államháztartási törvény (áht.) előírásainak megfelelően kívánunk dolgozni. Az elmúlt két-három évben történtek olyan törvénysértések, amelyeket utólag a zárszámadásban vagy az áht. módosításával legalizáltak. (…) Nem felel meg a törvény szellemének a költségvetés év végi, utólagos módosítása sem – ez sajnos az én államtitkárságom alatt is megtörtént, nem is volt jó a lelkiismeretem akkor.” Mi akkor nagyon szurkoltunk, hogy a kormányváltást követően jobb lelkiismerettel tudjon aludni. Sajnos azonban az események újra elsodorták őt – mint kiderült, László Csabának nincs szerencséje a költségvetés év végi, utólagos módosításával, hiszen erre tavaly december 29-én ismét sor került. Mindezt azért, hogy az államháztartási törvényben megszabott, 5%-ot meghaladó hiány esetében kötelező pótköltségvetést a kormánynak ne kelljen beterjesztenie. A pótköltségvetés ugyanis világosan megmutatta volna, hogy a száznapos program osztogatásainak nem volt meg a pénzügyi fedezete. A PM szerint erre megvolt a jogosítványuk, ugyanakkor a már idézett Figyelő szerint „egyértelműen túllépés történt, pótköltségvetés nélkül duzzadt fel megengedhetetlen mértékben a deficit.” Adva van tehát a Jófiú, aki mindig a legjobbat akarja, csak azok a fránya körülmények mindig a kiskapukhoz szorítják. És még a lelkiismeretével is hadakoznia kell. Viszont a hivatali ranglétrán eközben folyamatosan emelkedik.
2. A szakértő Amikor László Csaba átvette a Pénzügyminisztérium irányítását, akkor sokan felfokozott várakozással tekintettek működése felé, hiszen olyan emberről volt szó, aki egész életét az apparátusban töltötte (a rövid K&H affért leszámítva), így magas szintű szakmai munkát vártak a tárcától. Ezért szinte sokkolta a hazai és nemzetközi pénzügyi piacokat a kormányzati kezdeményezésként megszületett árfolyamsáv-eltolás, mivel ez ellenkezett minden szakmai logikával. A piac nem is talált ilyen magyarázatot, és úgy értékelte a lépést, hogy a kormány a forint gyengítésével, az infláció ebből következő növelésével igyekszik kimenekülni abból a csapdából, amelybe részben saját koncepciótlansága, költségvetési fegyelmezetlensége, részben a valóban kedvezőtlenül alakuló külgazdasági környezet kergette – volt olvasható a Budapest Analysis jelentésében. A döntést a CEU egyik közgazdász professzora a kormányon belüli ipari lobbi nyomásának tudja be. Ugyanakkor máig nem világos, hogy a jegybank, melynek függetlenségét az alkotmány szavatolja, miért egyezett bele ebbe az intézkedésbe. Minden esetre az intézkedést követően a forint drámaian meggyöngült, a pénzügyminiszter szakmai alkalmasságáról szóló mítosz szertefoszlott, a jegybanki árfolyampolitika hitelessége pedig devalválódott, hiszen nem volt képes az önállóságát biztosítani a kormányzati nyomással szemben.
3. A durva Tavaly a kormánykoalíciónak sikerült jelentősebb bizalomvesztés nélkül kikerülnie a nyári adatmásolási ügyből. Több helyen, több fórumon is elmondták, hogy rutinjellegő tevékenységről van szó, ami az Európai Unió több országában is bevett gyakorlat, és minderre az átadás-átvétel dokumentálása miatt volt szükség. Hogy konkrétan melyik uniós ország gyakorlatára gondoltak, az sohasem derült ki. Az átadás-átvételt illetően pedig az tűnt furcsának, hogy erre miért csak hetekkel a tényleges átadást követően került sor. Mindenesetre az adatok másolása rendben megtörtént, majd ezt követően tört ki a botrány. Érdekes mellékszál az ügyben, hogy az állami szervezetek közül egyedül a PSZÁF nem hajtotta végre a pénzügyminiszter utasítását törvényességi aggályokra hivatkozva. A Felügyelet elnöke, Szász Károly akkor meglehetősen kritikusan nyilatkozott minderről. A két ember közötti jó kapcsolat azóta csak tovább mélyült, hiszen a Pannonplast-ügy kapcsán újra csak szembetalálkozott a két nehézsúlyú versenyző. De hogy mi is annyira durva az adatmásolási ügyben? Leginkább az, hogy az adózás és az adózással kapcsolatos adatok kezelése a modern társadalmak egyik legkritikusabb eleme – hiszen valami hasonló témakörben tört ki az amerikai függetlenségi háború is. Kritikusak, mert az adózás révén befolyó jövedelmek teszik lehetővé, hogy az állam ellássa közfeladatait, ugyanakkor a befizetés aktusa az állampolgári lojalitás egyik megnyilvánulásaként is értelmezhető. Mindezt a bizalmi viszonyt sértette meg László Csaba utasítása, hiszen olyan adatok kerültek ellenőrizhetetlen helyekre, amelyek a magánszféra legvédettebb területéhez tartoznak. Éppen ezért ezen adatoknak meglehetősen nagy a súlya, szélsőséges esetben akár zsarolásra is felhasználhatóak. Persze mindez csak durva okoskodás. László Csaba néhány napja ismertette a Pénzügyminisztérium jövő évre vonatkozó elképzeléseit. „Kevesebb pénzt az embereknek!” – hirdette meg adónövelési programját az államkassza legfőbb őre. A bejelentést hisztérikus reakció követte mind az MSZP, mind az SZDSZ oldaláról. Mindkét párt elhatárolódott a tervezettől, kevesebb adót és több kedvezményt követeltek. László Csaba mindezt érti, sőt átérzi. Jelenleg éppen valahol egy tengerparti üdülőben, ahol a szabadságát tölti.
|