Kalauz leendő apáknak • Konkrét Könyvek
Szily László: Kitolás (2003. augusztus) Van mit megtanulni annak, aki 1. gyermekáldás elé néz; 2. azért mégsem a saját testében; 3. tehát férfi. Amikor viszont minden arról szól, hogy a nőket lássák el információkkal, tehát Fitt-mama és Kismama magazin, tehát egész kismama oldalak, tehát maga az utcán tapintható dolgok, hogy ti. csak a kismamákra kell vigyázni, nekik kell elmagyarázni dolgokat, nos akkor az egyszeri kispapa felteszi a kérdést: jó, de akkor én mit csináljak? Pedig a hímneműek legalább annyira szomjúhozzák az igazságot, és legalább annyira szükségük is van azokra. Elvégre ki az, akinek kezelnie kell a kismama hangulatváltozásait, ki az, akinek oda kell figyelni, egyre inkább, minden mondatára? És azt ki gondolja komolyan, hogy a természet majd ezt a kérdést is megoldja? Ilyenkor van az, amikor az ember megkérdezi a barátokat. Na, de ha van is barát, lehet, hogy mégsincs olyan, aki éppen mostanság esett át a hercehurcán. Annak csak a Kitolás maradt. Szily László új könyve, amely a könyvhétre jelent meg, elképesztő lazasággal írja le a várható fejleményeket. Állandó szintű kedéllyel és néhol fergetegessé váló humorral megírt könyvről van szó, amely a gyerkőc érkeztének hírétől egészen a szobanövények alkonyáig tekinti át azt a bizonyos, igen pörgős másfél esztendőt. Megtudhatjuk, milyen érzés, amikor a szülőszobában hirtelen elkezd sűrüsödni a levegő, milyen, amikor háromlábú babakocsival száguldozunk a járdán, és milyen, amikor a gyerek megnyalja a cipő talpát. A fent említett humorról annyit árulnék el, hogy elképzelhetjük azt is, milyen képet vágott Baja Ferenc, amikor egy reggel arra ébredt, hogy a csehszlovák delegáció egyik tagja ellopta a parókahálóját. De a Kitolás nem a humor miatt kötelező minden leendő apának, hanem azért, mert egyszerűen nincs másik hasonló igénnyel megírt könyv. Aztán hogy jó is – ez már a mi szerencsénk.
|