Előbb dön­tő fö­lén­­nyel nyert párt­be­li ki­hí­vó­i­val szem­ben (ar­ról iga­zán nem ő te­het, hogy fé­nyes győ­zel­mét a hí­rek­ben hát­tér­be szo­rí­tot­ta a szür­ke­ál­lo­mány kép­vi­se­le­té­ben fel­szó­la­ló Szék­he­lyi maestro hím­ves­­sző­zé­se), majd köz­tár­sa­sá­gi el­nök-ügy­ben párt­ja – a na­gyob­bik ko­a­lí­ci­ós part­ner­rel szo­ro­san együtt­mű­köd­ve – elő­ál­lí­tot­ta a já­ték­el­mé­let klas­­szi­kus vesz­tes-vesz­tes hely­ze­tét. A köz­vet­len el­nök­vá­lasz­tást (a Fi­desz­hez ha­son­ló­an) 15 éve kö­vet­ke­ze­te­sen el­len­ző párt el­nö­ke jó ér­zék­kel e-mailben kér­te ki „az em­be­rek vé­le­mé­nyét” a kér­dés­ről. A pá­rat­lan si­ker­szé­ri­á­ra egy or­szág­gyű­lé­si fel­szó­la­lás­sal tet­te fel a ko­ro­nát Kuncze: a par­la­men­ti hu­mor baj­no­ká­nak si­ke­rült egyet­len tő­mon­dat­ba („A kur­va anyád...”) sű­rí­te­nie az el­len­zék­ről foly­ta­tott, több­éves gon­dol­ko­dói mun­kás­sá­gá­nak ered­mé­nyét.