OFFLINE | téma |
Szoba kilátástalansággal - cigánysors Magarországon
(2005. május)
Romák és cigányok, integráció és felzárkóztatás, szegregáció és asszimiláció, rasszisták és liberálisok, fasiszták és jogvédők, megélhetés és bűnözés, cigányság és szegénység, cigánytelepek és cigányvajdák, díszcigányok és polgárjogi aktivisták. Olyan ez, mint a politika és a foci, mindenkinek határozott véleménye van a kérdésről. Mégis, a rendszerváltás óta komoly eredményt egyetlen kormány sem tudott felmutatni. Csak vélemények és viták voltak, no meg pénz, amit mindig másnak kellett volna megkapnia. Miközben a cigányság lemaradása egyre nagyobb, települések, régiók válnak teljesen roma többségűvé. Szlovákiában két éve robbant a bomba. A helyzet fokozódik, de nálunk még csak csendben megy a pofozkodás. Az adunk-kapunk.

Komoly találgatás folyik arról, hogy Magyarországon hány roma él. Nehéz erre válaszolni, etnikai felmérések nem készülnek, csak reprezentatív minták és találgatások. Európában a romák számát nyolcmillióra becsülik. Magyarországon a kutatók ötszáz és hatszázezer közé teszik a számukat; de vannak egyes roma radikálisok, akik már egymillió főről beszélnek.
Az első felmérés a roma népességről 1945 után készült, ekkor kétszázezer roma élt a trianoni határok között. 1971-ben Kemény István komoly kutatómunkája megközelítően 350.000 főben határozta meg a roma népesség nagyságát. A 2001-es népszámlálás során 200.000 ember vallotta magát romának; ez azonban egy része a hazai cigányságnak, hiszen jelentős tömegei magyarnak vallják magukat.
Ezek szerint az 1945 óta folyamatosan emelkedik a roma népesség lélekszáma. Ha hihetünk a becsült adatoknak, akkor a romák száma hatvan év alatt megháromszorozódott. Így arányuk a korábbi 2%-ról 6%-ra nőtt.

Szegregált helyzetben

A roma lakosság területi elhelyezkedésére jellemző, hogy az ország elmaradottabb részein élnek. Legnagyobb az arányuk Szabolcsban, BAZ megyében, Somogyban, Baranyában, no és természetesen a VIII. kerületben.

Az MTA Szociológiai intézete által 1971-ben és 1993–94-ben végzett reprezentatív vizsgálatok szerint a roma népesség iskolai végzettségének mutatói ugyan javultak, de tovább nőtt a távolság a romák és nem romák iskolázottsági szintje között


Ennek az elhelyezkedésnek a sajátossága még az elkülönülés a többségi társadalomtól. Egy 2003-as vizsgálat szerint a cigányok 72%-a élt szegregáltan – azaz: telepeken (6%), távol a településektől(2%), a település szélén (42%), vagy zárványszerűen a település belsejében (22%).
Hasonló beszédes adat a romákról az, hogy a hazai kisebbségek között a roma népesség átlagéletkora a legalacsonyabb, nem egészen 25 év; összehasonlításképpen a „legidősebb” kisebbség, a szlovákok átlagéletkora 51 év.
A második világháború után kimondták a cigányok jogi egyenlőségét. Az üldözések áldozatai és hozzátartozóik azonban nem kaptak kárpótlást, és az egész cigányságot kizárták a földosztásból. Hagyományos foglalkozásaik lehanyatlottak, néhány teljesen elsorvadt. Helyzetükön az iparosítás segített. A férfiak négyötöde, a nők egyharmada álláshoz jutott, szinte kizárólagosan a képzetlen munkások között. Mint kollektívumot egy 1961-es törvényerejű rendelet nem ismerte el nemzetiségnek, még kevésbé nemzeti kisebbségnek.
1973-ban Kemény István kutatása megállapította, hogy nincs megfelelő intézményi háttér, a szegényég, az elmaradottság újratermeli önmagát. Ekkor a „kádári aranykor” hivatalos politikája a szegregáció útját választotta. Elkezdődött a cigányosztályok szervezése, ahol a hátrányos helyzetű romákat akarták „felzárkóztatni”. Az elkülönítés politikája azonban a 80-as évek közepére látványosan kudarcot vallott, közben csődbe mentek a cigányokat foglalkoztató szocialista nehézipar gyárai, a bányák, az építőipar. A telepfölszámolás költségvetési támogatását 1988-ban megvonták, a cigányügyekkel foglalkozó hivatalt megszüntették – „pénz nincs, hát lesz, ami lesz” alapon.
Bolondok háza
A rendszerváltást követő cigánypolitika leképezte a nagypolitikai csatákat, megosztotta, megosztja a politikusokat, a szakembereket és a társadalmat egyaránt. Egyvalamiben azonban biztos az egyetértés, a legfontosabb feladat az oktatás megszervezése. Itt a legriasztóbbak a különbségek. Az MTA Szociológiai intézete által 1971-ben és 1993– 94-ben végzett reprezentatív vizsgálatok szerint a roma népesség iskolai végzettségének mutatói ugyan javultak, de tovább nőtt a távolság a romák és nem romák iskolázottsági szintje között. (Egy 1971-es tanulmány szerint a 350 ezres 14 éven felüli roma lakosság 39%-a volt analfabéta.) Egy másik elemzés szerint a roma és nem roma tanulók közötti esélyegyenlőtlenség az általános iskola utáni továbbtanulás szintjén több mint tizenötszörös, a középiskola befejezését tekintve több mint ötvenszeres.
A kilencvenes évekig csak a – jórészt mára versenyképtelen szakmákat adó – szakmunkásképző iskolák nyíltak meg a romák előtt: a gimnáziumokban, illetve a felsőoktatásban a roma tanulók aránya nem érte el az egy százalékot.
A 80-as évekre a cigány osztályok csődöt jelentettek. A rossz színvonal, a gyengített tananyag nem szolgálta sem a többségi társadalom, sem a romák érdekeit. Megszüntették a cigányosztályokat. Igen ám, de ekkor hirtelen ugrásszerűen megnőtt a kisegítő osztályok száma a magyar iskolákban. Táblacsere. Ennek is köszönhetjük többek között, hogy Magyarországon az Uniós átlag kétszerese, a tanulók megközelítően 6%-a jár kisegítő osztályba (egy 1998-as Borsod megyei felmérés szerint a kisegítő iskolába járó tanulók 98%-a cigány volt).
A liberális oktatáspolitikai kurzus 1996-ban vágott bele a reformba, meghirdette a felzárkóztatási támogatásokat. Így a hátrányos helyzetű roma tanulókkal foglalkozó intézmények fenntartói plusz pénzt kaphattak a költségvetésből. Ezzel két baj volt: egyrészt a fenntartók, a szegényebb önkormányzatok lenyúlták az iskoláknak szánt pénzt, másrészt a törvény továbbra sem ösztönözte az iskolákat a szegregáció megszüntetésére. Sőt. Táblacsere 2. Ekkor jöttek létre az úgynevezett felzárkóztató osztályok. No, persze a szülők és a diákok részéről sem mutatkozott különösebb hajlandóság arra, hogy a cigány és nem cigány diákok együtt tanulhassanak. Így maradtak a burkolt vagy nem burkolt cigányosztályok. 2001-ben 3400 oktatási intézményből 700-nál több helyen működött „cigányosztály”. Az Orbán-kormány nem nyúlt a felzárkóztatási normatívához, de a hangsúlyt az ösztöndíjrendszer bevezetésére fektette. Míg 1998-ban 800 roma diák kapott ösztöndíjat, 2002-ben ez a szám 12500-ra emelkedett. Jelenleg az egymilliárdos támogatásból 24000-en részesülnek. Ezt a programot 2002-ben a régi-új oktatási vezetés is folytatta, de a korábbi felzárkóztatás tekintetében irányt váltott. Kitörölte a szótárakból a felzárkóztatás kifejezést, és meghirdette az integrációt. A költségvetésbe bekerült az integrációs normatíva: ezt azok az iskolák kaphatják, amelyek egy bizonyos modellt követve vállalják, hogy rövid időn belül felszámolják az iskolai szegregációt. Az integrációs normatíva a felzárkóztatási támogatás háromszorosa lett.
Persze az ellentmondásokat, a többségi társadalom viszonyulásának ambivalens jellegét jól illusztrálja az a tavalyi felmérés, amelynek adatai szerint a szülők és a pedagógusok 46-48%-a az elvek szintjén ugyan támogatja az integrációt, ám a megkérdezettek 96%-a már nem ültetné gyerekét cigány származású iskolatárs mellé. Az adatot egy másik, 2001-es felmérés is alátámasztja: e szerint a pedagógusok körében a három legelutasítottabb kategória a cigányok, a homoszexuálisok és az erdélyiek…
Ugyanekkor készült egy minisztériumi felmérés, amely az álfogyatékos gyerekek kiszűrését célozta. A program a vizsgált gyerekek 11%-ánál, azaz 222 esetben indokoltnak találta a normál tantervű osztályba történő visszahelyezést. De az „átminősített” gyerekek – elsősorban a szülők kérésére hivatkozva – inkább maradni szeretnének a kisegítő osztályokban. Táblacsere 3?

Politikai útvesztő

A cigánypolitikát, a cigányokkal kapcsolatos többségi hozzáállást két világkép határozza meg. A liberális felfogásban a cigányság a nemzeti-faji elnyomás, a diszkrimináció áldozataként jelenik meg; a liberálisok az amerikai polgárjogi mozgalmak tapasztalataiból kiindulva elsősorban a pozitív diszkriminációban bíznak.
A másik oldalon a konzervatív-keresztény világkép követői hangsúlyozzák a kisebbségek csoportos, és főleg egyéni felelősségét a felemelkedés lehetőségeinek kihasználásáért vagy elmulasztásáért. Ezért a támogatást az adott kisebbség és az ahhoz tartozó egyén teljesítményétől teszik függővé. Ennek a két, gyakran kibékíthetetlenül ellentétes gondolkodásmódnak köszönhetően a téma különösen alkalmas egymás lefasisztázására és lezsidózására. És természetesen a másik oldalról mindenkinek kijár a díszcigány titulus. Így aztán se szó, se beszéd, anyázás indul.
Magyarországon a „hivatalos” roma politika a nyolcvanas évek közepén a Hazafias Népfront keretei közt megalakított Országos Cigány Tanáccsal (OCT) indult, a jelenlegi roma vezetők többsége is ekkor tűnt fel, vagy mint OCT-tag, vagy mint annak ellenzéke. A két irányzat személyi folytonossága ma is szinte változatlan. Két tábor, két zászló. Az OCT-ben politizálók (Farkas Flórián, Náday Gyula, Raduly József) a konzervatív táborban találtak támogatókra, míg a pártállam által „cigányradikálisoknak” kikiáltott értelmiségi kör (Daróczi Ágnes, Horváth Aladár, Zsigó Jenő) pedig inkább a liberális holdudvar védelme alá helyezte magát. Legalábbis a kezdetekben.
Persze az ellentétek 1989–1991 között feloldódni látszottak. 1989-ben megalakult a Phralipe, majd egy évvel később a Roma Parlament, amelyről egy pillanatig úgy tűnt, hogy képes lesz összefogni a cigányszervezeteket. Nem így történt, de mielőtt végleg eltűnt volna a torzsalkodás hínáros mocsarában, egy fontos dolgot elért. Részt vett egy belügyminisztériumi verzióval kicserélt kisebbségi törvény előkészítésében, amely a magyarországi cigányságot először definiálta etnikai kisebbségként.
A belső harcokból végül a Farkas Flórián vezette, az Antall-kormány támogatását élvező Lungo Drom került ki győztesen. A szervezet, annak idején az MDF-fel együtt bukott a parlamenti választásokon, de az 1994-es első cigány önkormányzati választást fölényesen megnyerték.
Az 1998-as választásokon egyetlen roma képviselő sem jutott a parlamentbe. Mégis, a politikát jobban kezdte érdekelni a romaügy. A számok ugyanis egyre riasztóbbak lettek: a Tárki 2000-ben készített felmérése szerint néhány év alatt 70 százalékról 85 százalékra nőtt az ország legalsó ötödében lévő romák aránya. A Ladányi János és Szelényi Iván irányításával végzett kutatás pedig kimutatta, hogy az összlakosságétól csak kis mértékben eltérő a romák választási aktivitása.
A kutatók az általuk romának tartottak pártpreferenciáit vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy – az eddigi elképzelésekkel ellentétben – az MSZP és az SZDSZ együttesen is (41,3 százalék) jelentős hátrányban van a „jobboldali blokkal” szemben (53,2 százalék), a magukat valóban romának valló megkérdezettek esetében azonban minimális szocialista fölény mutatkozott. Így egyáltalán nem véletlen, hogy a 2002-es választásokra a politika ismét felfedezte magának a cigányokat. A Lungo Drom a Fideszel kötött látványos választási koalíciót, míg az MSZP az ellenzéki cigány politikusokat akarta megnyerni magának. És persze elindult a földharc a kondérok körül a szavazólapokért is.

Az igazság éve?

2002-ben a győztesek nagy csinadrattával kezdtek bele a reformokba. Roma államtitkárokat neveztek ki a minisztériumokba, és a MEH-en belül is külön államtitkárságot kapott a roma ügy Teleki László vezetésével. Az integrációs politika – úgy tűnt – komoly támogatást kap, legalábbis a konferenciák és a sajtótájékoztatók szintjén. A 2004-ben elindult telep-felszámolási programra 10 milliárd forintot kapott a Világbanktól a kormányhivatal. Az oktatásban jelentős lépésnek számított az óvodai ellátás térítésmentessé tétele, a tapasztalatok szerint már tavaly emelkedett azoknak az aránya, akik beíratták gyermekeiket az óvodába. Minél több roma gyerek vesz részt az óvodai foglalkozásokon, annál kevesebben kerülnek etnikai okok miatt kisegítő iskolákba.
Szintén segítséget jelentett a romáknak az általános iskolák első öt évfolyamának ingyenes tankönyvellátása.
Aztán sokakat meglepett két kijelentés. „Az év végén őszintén és tisztességesen meg kell mondani, hogy minőségi változás a cigányság élethelyzetében nem történt” – nyilatkozta a Romanetnek Csík Tamás, az MSZP országos cigánytagozatának elnöke, aki szerint már régen le kellett volna zárni az építkezést, és tényleges, kézzelfogható eredményeket kellett volna felmutatni. Ezzel szemben – vélte a nagyobbik kormánypárt roma politikusa – a kormány mindössze a tűzoltás szintjén cselekedett. Csík azt jósolta, 2005 az igazság éve lesz: a cigány emberek ráeszmélnek, hogy az elmúlt tizenöt évben lényegében nem történt az érdekükben semmi. Kemény szavak.
Nemrégiben pedig a Medgyessy Tanácsok egyikének prominensei mondtak le. Zsigó Jenő április elején jelentette be lemondását a Romaügyi Tanács tagságról, és mintegy három héttel később Kövesi Vilmos is úgy gondolta: a csak látszólagosan működő, tettek nélküli testületnek nem kíván tovább tagja lenni, és ehhez a semmittevéshez nem asszisztál.
Közben persze az ellenzéki padsorokban ülő Farkas Flórián is ütötte a kormányt, mondván, az MSZP csak két cigányt ismer, akit becsapott és akit még be szeretne csapni. Az adok- kapok közben a roma-ügy láthatóan előtérbe került, még ha egyelőre kirakat szinten is. A Fidesz európai uniós listáján Brüsszelbe jutott a roma származású Járóka Lívia, illetve az SZDSZ delegáltja, a bukott Demszky helyét elfoglaló Mohácsi Viktória.

Jó Példa

Úgy tűnik a lassan kibontakozó politikai szándék ellenére az előrelépéseket inkább a civil kezdeményezések jelentik. Ilyen pozitív példa az 1994-ben elindult Gandhi gimnázium, ahol minőségi képzés folyik és magas az egyetemeken továbbtanulók aránya.
A déli határtól nem messze lévő Gilvánfán is új iskola nyílik. Ott, ahol a legalacsonyabb a vásárlóerő, a várható élettartam és az elvégzett osztályok száma, viszont legnagyobb a munkanélküliség, a gyermekhalandóság és a természetes szaporodás – ezen a 100%-ban romák lakta településen még érettségije is csupán három embernek van. Itt nyílik meg idén ősszel a Kis Tigris Gimnázium és Szakiskola. A képet színesíti, hogy a fenntartó a Tan Kapuja Buddhista egyház lesz, ebben a döntésben elsősorban anyagi szempontok játszottak szerepet. Hiszen a helyi önkormányzat nem engedheti meg magának, hogy kiegészítő támogatást adjon a gimnáziumnak, az egyházi normatíva azonban a törvények szerint mindenképpen jár a diákok után. Ügyes. Persze a főként katolikus tanulóknak nem kell áttérniük a buddhista vallásra, katolikus hittanra is járhatnak.

Fantasy és saját sztárok

A civil kezdeményezések számát szaporítja Kardos Péter és Nyári Gábor tavaly megjelent könyve, a Cigánylabirintus. Ez egy fantasy regény, nem a kardozós-sárkányos, hanem a cigányos fajtából. Itt lehet szinesfémet lopni, narkózni, de a főhős – egy Vas megyéből érkezett cigányfiú – célja, hogy munkát, albérletet szerezzen, meg esti tagozaton leérettségizzen. A könyv elolvasása többet segíthet a megértésben, mint három szociológia szeminárium.
Fontos előrelépés, hogy lelkes cigány értelmiségieknek köszönhetően van már roma nyelvű; Biblia és Shakespeare-összes is. De a legfontosabb lehet, és a legnagyobb ösztönzést adhatja a roma népesség számára, a saját sztárok megjelenése. És úgy tű;nik, hogy a sztárgyárak most egymás után dobálják ki a roma származású sztárokat. Pozitív példák azok a neves énekesek, akiknek valamilyen módon sikerült a kitörés: Győzike, LL Junior, Bódi Guszti, Gáspár Laci, vagy éppen most Caramel sokak számára példa. Az ő sikereik csökkenthetik az előítélteket, és ösztönzést adhatnak a hátrányos helyzetben lévőknek az egyenlőtlen küzdelemhez és a felemelkedéshez.
Bizakodásra talán ez adja a legtöbb okot. És hogy ez sikerüljön, abban erősen kell bíznunk, cigányoknak és magyaroknak egyaránt. Mert ha nem, akkor néhány éven belül komoly problémák lesznek. Elképzelhető forgatókönyv, hogy 2015-re az ország költségvetésének egyharmadát szociális intézkedésekre kell fordítanunk, vagy ha nem, hát háborúzhatunk. Lehet szükségállapotot hirdetni, köveket és könnygázt dobálni, egymás torkát szorongatni, bosszút állni és bosszún bosszút állni. De egy biztos: annak a háborúnak nem lesznek győztesei.


Barna rádió Budapest
FM 88.8 – egy rá­dió, ahol a Kartell után si­mán jö­het a Neoton. Mert a VIII. ke­rü­let­ben leg­alább ak­ko­ra a re­no­mé­ja Ganxta Dög­légy Zolee-nak mint Csepregi Évi­ké­nek. És itt csak ez szá­mít. Ré­teg­rá­dió, amely min­dent el­bír ze­ne­i­leg.

Ne­künk az au­tó­ban a ked­ven­cek me­nü­ben ott a Rá­dió C. Együtt bar­nu­lunk a du­gó­ban szin­te a kez­de­tek­tő;l. Mert 2001 ok­tó­be­ré­ben, ami­kor a szer­kesz­tő;­ség a „ben­ne le­szek az éter­ben” félamatő;r len­dü­le­té­vel ös­­sze­állt, na az na­gyon jó volt. A pénz ak­kor még nem szá­mí­tott, az ORTT-nél el­nyert ös­­szeg vit­te a rá­di­ót. A Kerényi György ál­tal fő;­szer­kesz­tett adón ki­vá­ló bu­da­pes­ti ma­ga­zin­mű;­sor ment Kis­kör­út cím­mel, ka­ris­tol­ták Demsz­kyt, de be­le­akad­tak a Fi­desz­be is. Es­tén­ként meg a cse­ve­gő;s mű;­sor ment a csa­jok­kal, bu­li-ana­lí­zis, rock and roll plusz szex. Te­het­sé­ges le­ány­kák nyom­ták. Az­tán szét­szé­led­tek. Var­ró Szil­vi a Nép­sza­bad­ság­hoz, Pusz­tai Eme­se a Vi­lág­gaz­da­ság­hoz, Barczai Ga­bi a TV2 Ak­tív­hoz ment. Fel­te­he­tő;­en pénzt ke­res­ni. Mert a kez­de­ti lel­ke­se­dés ha­mar ki­ful­lad­ni lát­szott, a gaz­dag ro­ma vál­lal­ko­zók is más­ho­vá tet­ték a pén­zü­ket, és a hir­de­tő;k sem áram­lot­tak a kö­zös­sé­gi csa­tor­ná­hoz, hi­á­ba igye­kez­tek olyan meg­hí­vott sztá­rok­kal fel­dob­ni a mű;­sort, mint Psota Irén, Törő;csik Ma­ri, Bár­dos And­rás vagy Pálffy Ist­ván. Ső;t még Ko­vács Lász­ló, a szép­em­lé­kű; kül­ügy­mi­nisz­ter uni­ós csat­la­ko­zást alá­író tol­la is ár­ve­rés­re ke­rült a rá­dió meg­men­té­se ér­de­ké­ben. A krach még­is be­ütött. A Rá­dió C frek­ven­ci­á­ján ek­kor már csak ze­nét ad­tak, a szer­kesz­tő;­ség kény­szer­pi­he­nő;­re ment. A vál­ság­me­ne­dzser­ként át­hí­vott Daróczi Dá­vid sem mű;­velt cso­dát, pár em­bert la­pát­ra tett (ez nem cso­da), he­lyük­re pe­dig ké­ső;bb a Füg­get­len Mé­dia­köz­pont né­hány di­ák­ja ér­ke­zett. Pró­bál­tak ezt-azt a fe­ke­te sze­rel­vény ve­ze­tő;i, még­sem lát­szott a fény az alag­út vé­gén. Er­re mind­ket­ten le­száll­tak.
A ha­tal­mi vá­kuu­mot meg­érez­ve sor­ban buk­kan­tak fel az adó kö­rül a ro­ma köz­élet is­mert po­ten­tát­jai. Elő;­ször Moh­ácsi Vik­tó­ria fér­je, Bernáth Gá­bor je­lent­ke­zett be, hogy most ak­kor ő; fel­ügyel­né a Zsi­ga Al­fonz ügyvezette adót. Nem sok­kal ké­ső;bb Osztojkán Ág­nes majd Far­kas Fló­ri­án és Hor­váth Ala­dár is for­mál­ni kezd­te az igényt. A be­fu­tó vé­gül az a ré­gi népszavás Puporka La­jos lett, aki a kör­vo­na­la­zó­dó Eu­ró­pai Ro­ma Te­le­ví­zió bu­da­pes­ti köz­pont­ját gründolja nagy uni­ós pén­zek­bő;l.
Itt tar­tunk most, hí­rek idő;­já­rás, kí­ván­sá­gok bel­ső; Jó­zsef­vá­ros­ból, az­tán jön az umca-umca. Egy ígé­re­tes rá­dió ta­ka­rék­láng­ra csa­var­va.



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. május (1493 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

  #1: _ (2005. -0. 5-. 19: 1)  

Kapcsolódva!Kár,hogy nem voltatok ott amikor is elmondták a romák,persze feketenadrág,feketeingben,a 2002-es választások elött, helyszín:Kossuth Klub
Magyar Rádióval ,srévizavé,tudjátok hol.
Téma volt:Mit akarnak a Romák?
/ Neumann alapítvány keretében
ill,szervezésében/
Hát megtudtam, a feketeinges
Orsos fiúktól,hogy a 8 milliárd magyar jó forint cigánykisebbségi támogatás,
aztán 11milliárd magyar jó forint legyen ám!
Csak kérdés mire?Fekete sereg
toborzásra?Vagy kitudja?Mire nem.
Ők, mármint a cigányok nem beszélhetnek saját anyjuknyelvükön,itt tudtam meg ezt is. Ti tiltottátok
meg hogy Roma anya a Roma gyermekét ne
tanítsa cigányúl ,tudtommal nem volt tíltva és
az sem ,hogy az ilyen követelőzők önmaguk is
alapithattak volna romacégeket ,és teremthettek volna romáknak munkahelyet stb.
Jobblenne ha síránkozás és önsajnálat helyett tennének a romacigányok önmagukért is valamit.Megkérdezem most és itt, kik azok
akik feszűltségeket és ellenhangulatot keltenek ebben az országban ,hogy minden
problémát sajátjuknak tekintenek,de a finanszírozást azt az átkozott magyarságtól várják. Ha már ebben a" reinkarnációban"
ide születtek,a fenébe, akkor talán ennek a földnek, szülőhazának tartoznak tisztelettel és
felelőséggel.
Üdvözlettel :Krajnyák Anna
negysoros@freemail.hu


  
  Válaszok struktúrája


Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”