OFFLINE | intro | napló
Búcsú egy hőstől
(2005. június)
A május végi hőségben csak megrendülést érezhetett az, aki részt vett a Szent István bazilikában a Pongrácz Gergely emlékére celebrált gyászmisén. A hatalmas templom teljesen megtelt, akadtak ősz halántékú kortársak és fiatalabbak is szép számmal a Corvin-köz egykori parancsnokára emlékezők között.

Felemelő volt a szertartás is: a koporsó beszentelése óörmény nyelven folyt, a székely himnusz utolsó akkordjaiba pedig beleremegtek a színes üvegablakok. Mindenki számára világos: a pompa legalább annyira szól az összes elesett ’56-os emlékének, mint a harcok egykori hősének.
A tömegben angol szót is hallani, a kijáratnál pedig változatos, díszes, néha kissé gyanúsan festő egyenruhák forgataga tűnt fel. A misére rengetegen eljöttek, az egykori harcostársakból lett bírálók közül is bizonyosan sokan fejet hajtottak a ravatal előtt.
Mert Pongrácz Gergely tagadhatatlanul ellentmondásos egyéniség volt. Sokan szerették, de sokan támadták is néha meggondolatlan szókimondása, kompromisszum-képtelensége, csökönyös összeférhetetlensége miatt. Talán személyiségének e jegyei sodorták őt egyre közelebb a hozzá hasonlóan hajthatatlan politikai magatartást tanúsító szervezetek közelébe, és szigetelték el ezáltal a magyar jobboldal jelentős részétől is.
Félreértés ne essék: Pongrácz Gergely harcmezőn tanúsított érdemeiből mit sem von le az, hogy később irigység vagy féltékenység okán összeveszett egynémely bajtársával, vagy az a tény, hogy igazán soha nem tudott megbékélni a magyar politikai elit történelmi hozzáállásával. Helytállását kétséget kizáróan örök példaként állíthatjuk az ’56 szellemét őrző, eljövendő generációk elé. De hitünk szerint – és ez már inkább a Pongrácz Gergely nevét legharsányabban zászlajukra tűző szerveződéseknek szól – e szellemet gyűlölködés és árulók utáni kutakodás, ész nélküli, minden realitást nélkülöző politikai magánakciók és szántszándékkal való politikai önelszigetelés nélkül is meg lehet őrizni az utókornak.
Bízzunk benne, hogy most, a végtisztességben Pongrácz Gergely megtalálta azt megbékélést, amiben mi, árnyékvilágban maradtak egyelőre még csak reménykedhetünk.

- R.T. -


Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. június (1391 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”