Búcsú egy hőstől (2005. június) A május végi hőségben csak megrendülést érezhetett az, aki részt vett a Szent István bazilikában a Pongrácz Gergely emlékére celebrált gyászmisén. A hatalmas templom teljesen megtelt, akadtak ősz halántékú kortársak és fiatalabbak is szép számmal a Corvin-köz egykori parancsnokára emlékezők között. Felemelő volt a szertartás is: a koporsó beszentelése óörmény nyelven folyt, a székely himnusz utolsó akkordjaiba pedig beleremegtek a színes üvegablakok. Mindenki számára világos: a pompa legalább annyira szól az összes elesett ’56-os emlékének, mint a harcok egykori hősének. A tömegben angol szót is hallani, a kijáratnál pedig változatos, díszes, néha kissé gyanúsan festő egyenruhák forgataga tűnt fel. A misére rengetegen eljöttek, az egykori harcostársakból lett bírálók közül is bizonyosan sokan fejet hajtottak a ravatal előtt. Mert Pongrácz Gergely tagadhatatlanul ellentmondásos egyéniség volt. Sokan szerették, de sokan támadták is néha meggondolatlan szókimondása, kompromisszum-képtelensége, csökönyös összeférhetetlensége miatt. Talán személyiségének e jegyei sodorták őt egyre közelebb a hozzá hasonlóan hajthatatlan politikai magatartást tanúsító szervezetek közelébe, és szigetelték el ezáltal a magyar jobboldal jelentős részétől is. Félreértés ne essék: Pongrácz Gergely harcmezőn tanúsított érdemeiből mit sem von le az, hogy később irigység vagy féltékenység okán összeveszett egynémely bajtársával, vagy az a tény, hogy igazán soha nem tudott megbékélni a magyar politikai elit történelmi hozzáállásával. Helytállását kétséget kizáróan örök példaként állíthatjuk az ’56 szellemét őrző, eljövendő generációk elé. De hitünk szerint – és ez már inkább a Pongrácz Gergely nevét legharsányabban zászlajukra tűző szerveződéseknek szól – e szellemet gyűlölködés és árulók utáni kutakodás, ész nélküli, minden realitást nélkülöző politikai magánakciók és szántszándékkal való politikai önelszigetelés nélkül is meg lehet őrizni az utókornak. Bízzunk benne, hogy most, a végtisztességben Pongrácz Gergely megtalálta azt megbékélést, amiben mi, árnyékvilágban maradtak egyelőre még csak reménykedhetünk.
|